„Úgy értem hozzá, ahogy hozzád is szoktam érni” – bevallotta terhes párjának, hogy molesztálta 9 éves lányát

Püsök Botond dokumentumfilmje, a Túl közel egy olyan családon belüli bántalmazást mutat be, ami a legnagyobb traumát annak okozza, aki ellen elkövették, de a család minden tagját érinti. Andrea kislányát, Pirkót a nevelőapja bántalmazta. 

„Pirkó pár nappal azelőtt lett kilencéves, elmentünk sétálni a parkba, és akkor mesélte el, hogy Pika olyan dolgokat csinál vele, ami neki nagyon nem jó, és fél tőle. Hihetetlen volt az egész, és próbáltam elhessegetni a gondolatot, de este rákérdeztem Pikánál, és bevallotta, szexuálisan molesztálta Pirkót. Mindezt úgy, hogy terhes voltam a fiunkkal” –  idézi fel a filmben Andrea. A párja mindent bevallott:

Amikor rákérdeztem, hogy mit csinált Pirkóval, mindent elmondott részletesen, sosem fogom elfelejteni, azt mondta: »úgy értem hozzá, ahogy hozzád is szoktam érni«.

A helyzet önmagában is alig feldolgozható, rendkívül traumatikus élmény. A nevelőapa ugyan bevallotta tettét, de hogyan tovább, mi a következő lépés ebben a helyzetben? Hiszen egy seb, egy trauma akkor gyógyul, ha megtörténik az igazságszolgáltatás. Ha azt, aki elkövette, megbüntetik, és az, aki elszenvedte, megszabadul a szégyenérzettől, amit ilyen esetekben a bántalmazott érez.

Püsök Botond a film rendező-operatőre. A Túl közel az első egész estés dokumentumfilmje. Nemzetközi premierje a Szarajevói Filmfesztiválon volt 2022-ben, a romániai Astra Filmfesztiválon pedig elnyerte a legjobb nemzetközi dokumentumfilmnek járó díjat. A filmet Magyarországon január 22-én mutatták be a 2023-as Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Püsök Kolozsváron diplomázott filmrendezőként, majd tanulmányait tovább folytatta a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mesterszakán, Almási Tamás és Kékesi Attila osztályában, ahol 2020-ban diplomázott. Andrea közeli barátja a rendezőnek, Püsök tőle tudta meg, mi történt velük.

Küzdelem a tabusítás ellen

A rendező elmondta: amikor először beszélhettek Andreával, ő és a lánya is a traumafeldolgozás olyan stádiumában voltak, amikor szükségét érezték, hogy beszéljenek erről. Erős volt bennük a vágy, hogy a tabusítás ellen küzdjenek. „Ahogy belekerültek ebbe az egész viharba, megtudták, hogy hány hasonló eset van, és hogy senki sem beszél ezekről. 

Románia az egyik toplistavezető az abuzált gyermekek statisztikájában, nagyon sok eset történik, és a pandémia óta ezek megduplázódtak.

Püsök Botond elmondta: számára Andrea és Pirkó története arról szól, hogyan tudunk a legmélyebb süllyesztőből kimászni és emberek maradni.

Anya és lánya között szoros, szeretetteli viszony volt, így a kislány el merte mondani, mi történt vele. Az anyuka képes volt arra, hogy lépéseket tegyen, ez ilyen esetben nem könnyű, mert a trauma annyira erős. Andrea a filmben is elmondja, mennyire nehéz felismerni és elfogadni, hogy egy bántalmazóval élt együtt:

Ennyire ember előtt még nem nyíltam meg. Főzött, nem is kellett főzni, készített otthon kaját, befűtött, mindent megcsinált. Megszépítettem magamban őt, nem vettem észre, mert akartam hinni valamiben, és nem láttam valójában őt.

Andreának egyik barátnője segített abban, hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Végül a rendőrséghez fordult, ahol azt tanácsolták neki, hogy hívja fel a férfit, és úgy beszéljen vele, hogy minden részletre fény derüljön. A telefonbeszélgetést rögzítették, és végül ez volt a döntő bizonyíték ellene. 

Andrea a Reggeli vendége is volt. Célja van ezzel a filmmel, ezért is vállalta a forgatást. Azt mondta, szeretne változást elérni, szeretné, hogy a gyermekeinket valóban megvédjük, és ne csak mondjuk, hogy megvédjük.

Andrea élettársa végül börtönbe került, de a történet itt még korántsem ért véget. A nevelőapa köztiszteletben álló személy, a romániai kis falu református papjának a gyermeke. 

Hiába volt a beismerő vallomás, a jogerős ítélet, a kis közösség jelentős része anya és lánya ellen fordult. Ezt hívják áldozathibáztatásnak. 

Ez odáig fajult, hogy Andrea felszereltetett egy kamerát is a házukra, hogy biztonságban legyenek. 

A film egyik legmegrázóbb eleme a falu közösségének időről időre bevágott véleménye.

Így az életbe' senki sem viselkedett, így a közösségben, mint ahogy ez a színésznő viselkedett. Meggyalázta a falut a viselkedésével

– hangzik el egy alkalommal.

Sokan úgy gondolták, a kislány provokálta a férfit, ezért történt az abúzus. Ezt a hozzáállást erősítette, hogy Andrea színésznő, valamint a tény, hogy nem abban a faluban született, és nem is ott nőtt fel. 

Andrea máshonnan költözött ebbe a faluba, jövevény volt, meg színész is volt. Rurális közösségekben ez egy megbélyegzett szakma. És amikor egy általuk szeretett személyt börtönbe juttat, akkor megpróbáljak kiközösíteni. Ez volt ennek a pszichológiája

– magyarázta a rendező.

Püsök Botond öt éven keresztül forgatta a filmet, amelyben Andrea és a gyerekek kálváriáját követhetjük végig – a küzdelmeket, amiket egy ilyen traumatikus helyzet után fel kell vállalniuk az érintetteknek. Andrea szerint a lánya is fontos eredménynek tartja, ha akár egy gyereknél is elérik ezzel a filmmel, hogy hasonló helyzetben segítséget merjen kérni egy bizalmi embertől. Az anya úgy fogalmazott:

Igenis van élet a halál után! Azt hittem, hogy vége az életünknek, de nem. Bár minden szinten nem kapjuk meg azt a támogatást, amit kellene, mégis sikertörténet a miénk, mert elítélték, és mert segítséget kaptunk.

A Túl közel román-magyar koprodukcióban, az On the Spot alkotóinak koprodukciójában készült. Január 23-tól elérhető az RTL+-on egy hónapig, ingyenesen.