„Látom benne a bajnokot, látom benne a világbajnokot” – tíz éve még a Lokiban focizott, ma már a skót válogatottban bokszol a magyar fiú

Szilágyi Auréllal hatalmasat fordult a világ. Tízévesen még a debreceni Lokiban focizott, aztán szülei úgy döntöttek, elindulnak Nyugat-Európába szerencsét próbálni. Elsőként Londonba mentek.

Annyit tudtam angolul, hogy »Szia, Zsuzsa vagyok, Magyarországról jöttem!«, és mosolyogtam. Például az első munkahelyemen, amikor a főnököm mondta, hogy hozzak egy poharat, akkor is mosolyogtam, és hoztam egy törölközőt. Mondta, hogy ez nem pohár. Hát én így tanultam meg angolul

– mondta a Fókusznak Aurél édesanyja, Zsuzsa, aki szerint bármilyen munkáról is legyen szó, dolgozni nem szégyen. Miközben az asszony takarítóként dolgozott, a férje otthon volt Auréllal és két testvérével.

Irány Skócia!

Londonban hamar rájöttek arra, hogy a város olyan drága, hogy ott nem fognak tudni megélni. Három hónap után ezért újra csomagoltak, és Skóciába, Edinburghba mentek.

„Magyarországon nagyon sokat kellett ahhoz dolgoznom, hogy a megélhetésünket biztosítsam. Itt amikor megkaptam az első borravalót, több volt, mint otthon az órabérem” – ezt már a családfő, Szilágyi László mondta a Fókusznak, aki nyolc éve futárként dolgozik Edinburghban, napi négy órában szállítja ki autóval a pizzákat. László arról is beszélt, a skóciai négy-hat órás munkával ugyanazt a megélhetést tudja biztosítani családjának, amit otthon csak napi tizenhat óra munkaidővel sikerült.

Az édesanya arról mesélt, dolgozott már rengeteg helyen, még takarítócége is volt külföldön.

Nekem nem kell szégyelnem, hogy kijövök ide és takarítok. Jobban keresek, mint otthon egy tanár. Ez Magyarország szégyene

– mondta Zsuzsa, aki most tanul, amit az állam anyagilag is támogat. Ahogy például a gyógyszereket is, mindegyik ingyen van Skóciában.

A Lokiból a skót válogatottba

A gyerekek már tökéletesen alkalmazkodtak a skót környezethez: a két kisebbik csemete már csak angolul beszél egymással. Szilágyi Aurél is már Skóciát tekinti az otthonának:

Tíz évet laktam itt, tíz évet ott. Azt érzem, hogy nekem már Skócia az otthonom: ott fogok dolgozni, ott fogok nősülni, ott bokszolok, ott van mindenem.

Aurél minden energiáját a bokszba fekteti. Azt mondja, sokkal több pénz van ott ebben a sportban, mint Magyarországon, a felkészülés is más, mint idehaza. Például két éve egy mentáltréner képzi, nem hiába.

„Az én feladatom, hogy erősítsem a mentális képességeit a ringben, sőt azon kívül is. Építem az önbizalmát például. Kitöröltünk minden negatív dolgot az elméjéből, és csakis a pozitívumokra fókuszálunk, arra, hogy mit akar elérni” – magyarázta Maggie Sheridan-Bruce a Fókusznak. A szakember szerint a boksz 80%-ban mentális felkészültséget igényel, és csak 20%-ban múlik egy összecsapás a fizikai erőnléten vagy épp a technikai tudáson. 

Aurél csupán hat éve kezdett bokszolni, már Skóciában. Néhány hónap alatt kiderült, hogy nagyon tehetséges, elindították egy bajnokságon, ahol mindössze huszonkét másodperc alatt technikai KO-val nyert. Akkor volt 42 kiló és 14 éves.  

„Nagyon gyakori a boksztermekben, hogy bejönnek a fiúk egyszer, kétszer, aztán soha többet, lemorzsolódnak. Aurél nem ilyen volt, sosem hagyott ki egy edzést sem. Még karácsonykor is itt volt, csak ő és én, ketten a teremben. Mindennap jön, és napról napra jobb lesz. Ha így folytatja, én abszolút látom benne a világbajnokot” – áradozott a magyar fiú tehetségéről Eric Brown, az edzője, aki szerint Aurél kitartása tiszteletre méltó, mindig száz százalékot próbál nyújtani. A szülők is mindent beletesznek, az összes mérkőzésen a ring mellett szurkolnak.  

Látom benne a tehetséget, mint ahogy ő is magában, hogy hol van ennek az útnak a vége. Látom benne a bajnokot, látom benne a világbajnokot 

– mondta meghatódva a Fókusznak Aurél édesapja, Szilágyi László.

Nyaralni már évek óta nem volt szüleivel Aurél. Nagy most a boldogság, hogy két hetet kihagyott az edzésből, és hazalátogatott a család Magyarországra.

Nyaralni meg látogatóba mindenképp jó, nagyon feltöltött, de azt is látom, hogy egyre rosszabb itt minden

– mondta az anya, aki egy pillanatig sem bánta meg, hogy tíz évvel ezelőtt elhagyták Magyarországot.

Hogy mi hiányzik a családnak Skóciában? A meleg nyár, no meg a Balaton. Bár még furcsa, hogy a víz 26-28 Celsius-fokos, nem pedig 4-5 fokos, ahogy náluk a tenger. Amibe gyakran edzés végén be kell menniük a bokszolóknak.

„Egész évben 60 kilogramm alatt kell maradni. Már hozzászoktam: húst eszek és nagyon sok vizet iszom” – mondta Aurél, aki a szabadságban egy kis édességet is megengedett magának. A sportoló egyik kedvence a mákos guba, ami Magyarországon a legjobb.

A fiatal bokszoló most fejezte be Skóciában a főiskolát, sportterapeuta lett, sportsérülések rehabilitációjával fog foglalkozni. Aurél már benne van Skócia egyik top válogatott csapatában, a következő célja pedig az, hogy megmérettesse magát az ausztráliai nemzetközösségi játékokon 2026-ban.