2016. június 20. 19:00
Emlékszik Ön bármire is a születése első három évéből? Ha esetleg nem, akkor eláruljuk: Önnek amnéziája van. Méghozzá gyerekkori amnéziája, mint tulajdonképpen minden embernek a világon. De vajon miért nem emlékszünk semmire, hogyan és mikor felejtjük el legelső emlékeinket?
Vessünk egy pillantást arra a budapesti játszóházra, ahol a híres „babapszichológus”, Vida Ágnes segítségével próbáljuk megfejteni a kicsik gondolkodását, egészen pontosan azt, hogyan működik az emlékezetük. Rögtön felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a babák, kisgyermekek emlékeznek az anyjukra, a tárgyak nevére és egy rakás fontos emlékre, de idővel elfelejtenek egy olyan hihetetlenül erős emléket is, mint a születésük.
A tudományban az a szép, hogy kivételek mindig akadnak. Egy 3 hónapos baba már emlékszik a legközelebbi hozzátartozóira, akiket naponta lát. Hat hónaposan már azokra is, akiket hetente legalább egyszer lát, és kezd kialakulni nála a tárgyállandóság fogalma: például ott keresi a leesett játékot, ahol leesett.
Az idei Oscar-díjas animációs film, az Agymanók is a gyermeki személyiség változásairól, és persze részben az emlékek fokozatos elvesztéséről szól. Nagyon érzékletesen mutatja be, hogyan is zajlik ez a tényleg „drámai” változás kisiskoláskorban.
A titokzatos jelenségre legalább kétféle hipotézis van. Az egyik szerint a gyermekkori emlékek teljesen másfélék, mint felnőttkori társaik, ezért hamarabb eltűnnek. Az is érdekes kérdés, hogy ha a gyerekek úgysem emlékeznek rá, akkor minek például születésnapi bulikat szervezni nekik vagy drága külföldi nyaralásokra vinni őket?
Egyes vélekedések szerint léteznek olyan módszerek, amelyekkel még ezeket az elfelejtett emlékeket is elő lehet hívni a tudatalattiból. Ilyen például a pszichoanalízis vagy a hipnózis.
