Növekszik a városi szegények száma az országban

Egy koldussal találkoztunk az Oktogonon, akinek a szülei hamar meghaltak. A nappalt az Oktogonon, az éjjelt a Szondi utcai melegedőben tölti. Minden vagyona egy törölköző, és egy pokróc. Régebben a Nyugati pályaudvarnál vagontakarító volt, most azonban 36 évesen derékproblémája és halláskárosodása miatt koldul, így napi betevője legjobb esetben 5000 Ft.

A Rendszerváltás és a 2008-as gazdasági válság sok embert tett szegénnyé. A városi újszegények legnagyob csoportja a rendszerváltással eltűnt iparunkból élők vaskos rétege, a kékgalléros munkásoké. Felsorakozott még mögéjük az elbocsájtott, illetve az eladósodott, korábban szellemi munkából élő népesség.  

Egy 2012-es elemzés szerint továbbra is ötvenezerre becsült a rendszeresen éhező gyerekek száma, akik például tanítási szünetekben vagy bölcsődés kor előtt szenvednek leginkább. A több hónapon keresztül készülő Nemzeti Minimum javaslatot a gyermekéhezés felszámolására a Népjóléti Minisztérium először támogatta, a Népjóléti Bizottság megosztott lelkesedéssel fogadta, az országgyűlés pedig leszavazta.

Horgas Péterrel egy városi ételosztáson annak próbáltunk utánajárni, mit jelent ma a számokon túl szegénynek, azon belül városi szegény gyereknek lenni Budapesten. Találkoztunk Györggyel, aki 63 eves hallássérült, és 41 évet dolgozott betegápolóként. Jelenleg nyugdíjas, és népkonyháról szerzi az ebédet. Megismertünk egy házaspárt,akik három gyereket nevelnek. Mindketten matematika-fizika szakos tanárok voltak, összesen 58 évet tanítottak, 2012. januárjáig, míg el nem bocsátották őket. A családot nemrég tették ki egy albérletből, sajátos körülmények között, most éjjelei menedékhelyre kell menjenek, ahol kérvényezhetik az átmeneti szállót, de ez a döntés éveket is késhet.

A Cedek EMIH Izraelita Szeretetszolgálat célkitűzése, hogy segítsen a szegényeknek, hiszen a Biblia, a Mózes 5 könyve, a Tóra, ahogy mi hívjuk, mindenhol megemlíti, hogy adakozni a legfontosabb. A szeretetszolgálatok nemre, korra és vallásra való tekintet nélkül segítenek ott, ahol az állam egyszerűen nem tud mindenkinek.