Végigjártuk a soroksári tragédia helyszínét

Ez a csendes kis zsákutca, amelyen elindult, még így sötétben is békés. Csak néhány kutya ugatása töri meg a csendet. Ráadásul most még két járőr is védi a biztonságunkat. Ahogy kiérünk az utcából, máris egy férfi jött velünk szembe, aki most megy haza az esti kocogásból.

A hajléktalan bódé szinte alig látszik a nagy sötétségben. Mindenhol fák és bokrok. A hosszú végeláthatatlan úton egy lelket sem lehet látni.

Minél beljebb megyünk, annál sötétebb lesz. Pár száz méter után egy férfival találkozunk. Azt mondja, a kutyája nélkül ő biztos nem indult volna neki az útnak.

Ezt a területet – legalábbis sötétedés után- még közelről sem lehet belátni. A legközelebbi ház, ahol emberek is laknak, nagyjából fél kilométerre lehet. Ha valaki itt bajba kerül, biztos, hogy nem hallja meg senki. De ha igen, akkor is nagy bátorság kell ahhoz, hogy erre merészkedjen. Számunkra még úgy is félelmetes volt a nagyjából fél órás forgatás, hogy autóval jöttünk, lámpa volt nálunk, és operatőr illetve hangmérnök kollégámmal együtt hárman voltunk. Ha esetleg többen támadtak volna ránk, nagy lélekjelenlétre lett volna szükségünk, hogy elmeneküljünk, esetleg bezárkózzunk a stábautóba.

Úgy tudni az egész országot felkavaró bűncselekménnyel kapcsolatban már elfogtak öt embert, ám ez a családon sajnos már nem segít.

Nézze meg itt a Fókusz riportját!