Csak kérdések maradtak az eltűnt lány után

Ördögi kör, amikor az ember csak ül egy szobában és a mozaikokból próbálja összerakni a történetet. Latolgatja, hogy a lányának mennyi esélye lehetett az életben maradásra. Úgy ahogyan Csepeli Anna ült fiával siófoki házukban. A július 13.-ára virradó éjszakáról beszéltek, amikor lánya, Tóth Ágnes július 12-én este vonattal Budapestre utazott. Azóta nem tudják, mi lett a sorsa.

„Éjjel 2 óra után megszólalt a telefonom, s a háttérből teljesen olyan hang szűrődött, hogy én meg voltam győződve róla, hogy a lányom egy társaságba keveredett és éppen buli van. Bemutatkozott egy hölgy, mondta, hogy az V. kerületi rendőrkapitányság járőre és a szokásos adategyeztetés után odaadta a telefont a lányomnak, akivel 5 percen belül, mert kétszer hívott és mind a kétszer beszéltem és a lányom sírva kért, hogy menjek fel érte, mert őt megerőszakolták” – mondta az elkeseredett asszony.

Az édesanya csak 3 órán belül tudott volna az első vonattal feljutni a fővárosba. A telefonban azt mondták neki, beviszik az V. kerületi rendőrkapitányságra a lányt, onnan pedig vizsgálatra.

A rendőrség háromszor hívta fel az édesanyát. Az utolsó beszélgetés arról szólt, hogy a lány le akar ugrani a Lánchídról. Akkor tudatosult benne, hogy Ágnest nem vitték be a kapitányságra.

„A mentősnőtől hallottam két megjegyzést futás közben, az egyik az volt, hogy mekkora hülye voltam, csak egy pillanatig nem figyeltem, a másik, ezt pontosan szó szerint nem tudom visszaidézni, de a lényege ez volt, hogy látod, hányszor mondtam, hogy micsoda megfáradt lélek kell ahhoz, hogy valaki erre képes legyen? És akkor egy idő után hallottam a rendőrt, hogy kiabál, hogy megvan, ott van, ez kétszer is és akkor azt hallottam, hogy valami hajótól takarásban van és attól nem látják. Én azt képzeltem, hogy a lányom úszik, viszi a Duna, próbáltam szólongatni, hogy valaki csináljon már valamit” – mondta Ágnes édesanyja.

Nézze meg itt a Fókusz riportját!