Dóri különleges búcsúlevélbe öntötte érzéseit

A távozás természetesen megviselte, a Farm kapujában a könnyeivel küzdött, ezért Nádai Anikó egy öleléssel igyekezett megvigasztalni:

A sorok tanulsága szerint Dóri még messzebb jutott az önmagához vezető úton, és a Farmon eltöltött hetek során sikerült legyőznie eddigi félelmeit.

A búcsúlevelét itt olvashatod:

FARMVÉG

Mint börtönéből kiszabadult rab, pont úgy érzem most magamat. A rabság nem ruházható át másra, szabad akaratomból választottam a saját szórakoztatásomra.
Még ringat a látottak szépsége, a festői táj igéző emléke, eleven az oxigéndús levegő belélegzésének emléke. 
Még arcomon a felkelő nap, melegen cirógató, reményekkel teli érzése.
Örökkévalóságnak tűnő hatvan nap alatt, a helyhez kötöttség, a rengeteg tevékenység az elmére, a lélekre és a testre hat.
Többet „utaztam”, mint amit egy földkörüli út adhat, bejártam a bensőm minden eldugott zeg-zugát. 
Félelmeimnek, magányomnak semmi sem szabott határt, vigaszom csak képzeletem szülte, lehunyt szemeim előtt megjelenő szeretteim képe. 
A feltámadó szél fújása, pulóverem alá bebújása, mint hiányzó gyermekeim ölelése, cirógatása. 
Mindez nem hiábavaló az elmúlt idő egy igazi El Camino.
A nagy kaland, kérdéseimre rengeteg választ ígért, zarándokutam immár véget ért.
Szép volt, nehéz volt, köszönöm… Ennyi!
Most már ideje haza menni…
Vár rám újra a valóság, az igazi élet, mit most már reményeim szerint könnyebben és szabadabban élek, mert már nem félek!

Dóri