Ki a populista, a radikális és a neofasiszta? És hova tartozik a Fidesz? Lexikon a szélsőjobboldalhoz

Számos kifejezés létezik a jobboldali pártok leírására. Ezeket az erőket szokták nevezni szélsőjobboldalinak, nemzeti-konzervatívnak, radikális jobbnak, neofasisztának, továbbá nacionalistának és euroszkeptikusnak is. De felmerül a kérdés:

mit jelenetek pontosan ezek a fogalmak, és vajon mindig a megfelelőt használjuk-e az egyes pártokra?

A Guardian európai tudósítója, Jon Henley most az EP-választások eredményeinek apropóján igyekszik rendet tenni a fejekben, és kategorizálni a legismertebb szereplőket. A brit lap a szélsőjobbos kislexikon elkészítéséhez a The PopuList nevű adatbázist vette alapul, amelyet mintegy 30 ország több mint 100 politológusa dolgozott ki az európai pártok és változó ideológiáik osztályozására.

Radikális és „extrém” jobboldal

A politológusok a szélsőjobb kifejezést gyakran gyűjtőfogalomként is használják ezekre a pártokra. A mostani összeállítás Cas Mudde, a Georgia Egyetem munkája alapján készült, e szerint az egyik kategória a radikális jobb, aminek két alapvető ideológiai jellemzője van. 

Az egyik a nativizmus, vagyis azon meggyőződés, hogy egy állam lakosságát csakis az őshonos polgárok alkothatják, az idegenek pedig alapvetően fenyegetik a homogén nemzetállamot.

A kirekesztést azonban nemcsak a „nem őshonos” csoportokra alkalmazzák, hanem jellemzően a más vallású (például muszlim), nemű vagy szexuális irányultságú emberekre is. A Guardian szerint ezért ezek az erők a bevándorlásra helyezik a fókuszt, ahogy a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörülés, a holland Szabadságpárt, a spanyolországi Vox vagy éppenséggel a Fidesz is.

A másik pedig a tekintélyelvűség, azaz a törvényes rend tisztelete – egy szigorúan rendezett társadalom kívánalma, amelyben keményen büntetik a jogsértéseket. 

A brit lap szerint ilyen nézeteket hirdet a német AfD és az osztrák FPÖ is. Az úgynevezett „extrém” jobbal ellentétben a radikális jobboldali pártok általában demokratikus keretek között működnek: nem dolgoznak aktívan a demokratikus rend felforgatásán, és jellemzően nem helyeslik az erőszak alkalmazását.

A jobboldali extrémizmus képviselői ugyan osztoznak a radikálisok két központi ideológiájában, végső céljuk a fennálló demokratikus rend megdöntése, akár erőszakos eszközökkel. Noha a választásokon elindul, általánosságban ide sorolható a holland Fórum a Demokráciáért (FvD) – amely összeesküvés-elméletekkel házal, és egy „ellentársadalom” létrehozását hirdeti –, valamint a görög neonáci Arany Hajnal is.

Populizmus

A populisták úgy gondolkodnak, hogy a társadalom végső soron két homogén, egymással antagonisztikusan szembenálló csoportra oszlik: a tiszta népre, illetve a korrupt elitre. Az ilyen pártok azzal érvelnek, hogy a politikának mindig a nép akaratát kell kifejeznie. Ha pedig hatalomra kerülnek, meggyengíthetik azokat a dolgokat, amik ennek útjában állnak, például a szabad sajtót vagy a független igazságszolgáltatást.

A Guardian megjegyzi: noha szép számmal akad belőlük, nem minden szélsőjobboldali párt populista. Nem is korlátozódik a szélsőjobbra, hiszen számos baloldali és szélsőbaloldali pártot is ide lehetne sorolni. Példaként említik a Robert Fico szlovák miniszterelnök vezette Smert (Irány) és a Jean-Luc Mélenchon vezette Engedetlen Franciaországot (LFI).

Kemény jobboldal, euroszkeptikusok és ultrakonzervatívok

A kemény jobboldal elnevezés gyakran szerepel a külföldi médiában az olyan erők leírására, amelyek a választási kampányban vagy hatalomra kerülésük után mérsékelték álláspontjukat. Az európai jobboldal azonban a nacionalizmus, a kirekesztő ideológiák és a populizmus mellett EU-ellenes vagy klímaszkeptikus is, noha eltérő mértékben.

A kontinens közép-keleti felén megfigyelhető a társadalmi ultrakonzervativizmus is, ami a kötelességet, a hazafiságot, a hagyományos értékeket és családokat hirdeti. Sokan az illiberális demokráciában hisznek, köztük Orbán Viktor is saját bevallása szerint. Az illiberalizmus lényege az igazságszolgáltatás és a média leuralása, a civilek vegzálása a woke-ellenességre hivatkozva.

A cikk végül besorolja az irányzat legfontosabb pártjait:

• AfD – szélsőjobbos populista, szélsőséges elemekkel
• FPÖ – szélsőjobboldali és populista, hangsúlyt fektetve az iszlámellenességre
• Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés – szélsőséges, populista és nacionalista, ugyanakkor társadalom- és gazdaságpolitikáját tekintve viszonylag baloldali.
• Giorgia Meloni, Olaszország Fivérei – szélsőjobbos, populista, szociálkonzervatív
• Svéd Demokraták – szélsőjobboldali és populista
• Vox – szélsőjobboldali és populista, valamint antifeminista és gazdaságilag jobboldali.
• Orbán Viktor és a Fidesz – ugyancsak szélsőjobbos populista, erősen LMBTQ-ellenes nézetekkel.

Erősödött a szélsőjobb Európában, de a nagy áttörés elmaradt

Elmaradt a várt jobboldali fordulat az Európai Parlamentben, továbbra is az Európai Néppárt lesz a domináns erő. Erősödött ugyanakkor a szélsőjobb, különösen Franciaországban, emiatt Emmanuel Macron államfő feloszlatta a nemzetgyűlést, és előrehozott választást írnak ki. Szijjártó Péter külügyminiszter azt mondta: örül annak, hogy Európában jól szerepeltek a szuverenista, békepárti erők.

Az EP-választás legfontosabb eredményeivel a Híradó is foglalkozott:

Nyitókép: Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnöke fogadja Orbán Viktor kormányfőt, a Fidesz elnökét Párizsban 2022. május 27-én. Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI