„Gyalázatos szövetség” áldozatának tartja magát a francia szélsőjobboldal

A francia szélsőjobboldal az Emmanuel Macron mögött álló centrista-liberális erők, illetve a baloldal „gyalázatos” szövetségét okolja azért, amiért nem sikerült áttörést elérniük, és harmadik helyre szorultak az előrehozott nemzetgyűlési választáson. A Nemzeti Tömörülés vezetői és támogatói még azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán a francia nép akaratát tükrözné az eredmény, miközben Marine Le Pen ellenfelei éppen arra szövetkeztek, hogy megakadályozzák a szélsőjobboldal hatalomra kerülését.

Az előrehozott választást azután írta ki Emmanuel Macron államfő, hogy a júniusi EP-választást Franciaországban a Nemzeti Tömörülés nyerte meg. Az elnök arra számított, hogy a szélsőjobboldal hatalomra jutásától tartó szavazók megállítják Le Penék előretörését, de egészen az utolsó pillanatig úgy tűnhetett, hogy a terv kudarcba fullad. A kétfordulós nemzetgyűlési választás első fordulóját még a Nemzeti Tömörülés nyerte, és a második fordulóban is az ő győzelmüket vetítették előre a felmérések.

Ám a két forduló között az Új Népfront baloldali szövetség és a Macron mögött álló Együtt szövetség félretette a rivalizálást. Azokban a körzetekben, ahol az első fordulóban a Nemzeti Tömörülés jelöltje győzött, a harmadik helyen álló jelölt visszalépett és arra buzdította választóit, hogy a második helyezettre szavazzanak. A koordináció sikeres volt, csakhogy a szélsőjobboldal ellen szövetkező erők a kormányzásban aligha fognak tudni együttműködni. A törvényhozás 577 tagú alsóházában így három olyan nagy csoport lesz – a legtöbb szavazatot elért baloldal mellett a centristák és a szélsőjobboldal –, amelyek a többségnek közelében sincsenek.

A nyugodt olimpia a tét

A baloldal legnagyobb ereje az Engedetlen Franciaország nevű párt, amelynek vezetője, a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon már ki is zárta, hogy Macron centristáival kormányozzanak.Ugyanígy a leköszönő centrista miniszterelnök, Gabriel Attal is közölte, hogy soha nem osztoznának a hatalmon Mélenchonnal.

Mélenchon már a választás estéjén közölte, hogy Macron veresége nyilvánvaló, és a miniszterelnöknek távoznia kell. Azt is mondta, hogy az államfőnek kötelessége felkérni őket a kormányzásra, amire készen állnak. Attal pedig ugyancsak a választás estéjén bejelentette, hogy másnap reggel benyújtja lemondását, ugyanakkor arról is beszélt, hogy kész a helyén maradni, amíg a kötelesség megköveteli. Ugyanis, mint a BBC írja, a július 26-án kezdődő párizsi olimpia alatt az országnak stabil kormányzásra van szüksége, Attal sorsa így az államfő kezében van. 

Alain Duhamel veterán újságíró, aki De Gaulle óta valamennyi választást végigkövette, ugyancsak a BBC-nek azt mondta: azóta, hogy Macron hét évvel ezelőtt hatalomra került, a politikai pártok leépítésének korát élték, így mostanra nem maradt meghatározó párt. Most talán elkezdődik az újraépítés időszaka.

Elkerülhetetlen a hosszú egyezkedés, ami arra irányul, hogy a jobbközéptől a baloldalig terjedő új koalíciót alakítsanak, és bizonyára Macronnak is érdekében áll, hogy az elmúlt hetek feszültségét a tárgyalások váltsák fel. A hatalom azonban távolabb kerülhet tőle, annak irányába, aki az új kormányt vezeti majd, és az elnök, aki 2027-ben már nem indulhat újra a választáson, eljelentéktelenedhet.

Elhalasztott győzelem

A Nemzeti Tömörülés számára a választáson elért harmadik hely nem feltétlenül kudarc: a párt drámaian megnövelte képviselőinek számát a Nemzetgyűlésben. A Politico idézi Benjamin Morel politikai elemzőt, aki egyenesen a választás nagy győztesének mondja Le Penéket. Számukra a választási eredmény anyagi előnnyel is jár, a több képviselő után magasabb állami támogatásra lesznek jogosultak. Marine Le Pen pedig erős pozícióba kerül a 2027-es államfőválasztás előtt: elmondhatja, hogy „ellopták” tőlük a győzelmet, és valódi alternatívát jelentenek.

A Reuters az Ipsos közvéleménykutatóját, Brice Teinturiert idézi, aki a France 2 televízióban arról beszélt, hogy a választás második fordulója előtt a Nemzeti Tömörülés több jelöltjéről is kiderült, hogy gyűlölködő nézeteket vall, ami kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a párt valóban szakított-e mérgező múltjával. A szélsőjobboldali párt bretagne-i jelöltje, Florent de Kersauson – aki egy centrista jelölttől kapott ki – pedig úgy látja: a választók arrogánsnak érezhették őket, amikor abszolút többséget jósoltak maguknak.

Marine Le Pen és Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés elnöke és miniszterelnökjelöltje azt igyekezett hangsúlyozni, hogy minden eddiginél több mandátumot szereztek a nemzetgyűlésben, és azt ígérték, addig folytatják küzdelmüket, amíg hatalomra nem jutnak. Le Pen szerint a győzelem „pusztán el lett halasztva”.

Vigasztalódhatnak Mbappéval

Mindenesetre Franciaország számos szövetségese megkönnyebbült, miután kiderült, hogy mégsem a szélsőjobboldal nyerte az előrehozott választást. Ukrajna és pártfogói tarthattak attól, hogy egy Le Pen-féle francia vezetés kesztyűs kézzel bánna Moszkvával és visszafogná a Kijevnek nyújtott katonai segítséget, bár az utóbbi időben már a Nemzeti Tömörülés is arról beszélt, hogy Oroszország fenyegetést jelent. 

A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov arról beszélt, hogy Oroszország számára jobb lenne olyan politikai erők győzelme, amelyek támogatják a francia-orosz kétoldalú kapcsolatok helyreállítására tett erőfeszítéseket, de hozzátette, hogy erre egyik pártnál sem láttak világos akaratot.

Az olasz szélsőjobboldali Liga képviselője kárörvendve fogadta az eredményt: „A kormány pillanatok alatt össze fog omlani. Szegény Franciaország, vigasztalódhatnak Mbappéval” – közölte Claudio Borghi arra utalva, hogy a sztárfocista a választás első fordulója után katasztrófának nevezte a szélsőjobboldal előretörését.

Nyitókép: Getty Images / Carl Court