Ártalmasnak hisszük, pedig segít: 3 rossz szokás, ami jót tehet

Gyakran hisszük, hogy kristálytisztán látjuk, mi tesz jót vagy épp rosszat a mentális egészségünknek. Pedig az igazság – mint oly sokszor – sokkal árnyaltabb. Vannak szokások, amelyeket a közvélekedés szerint kerülni kellene, de közelebbről nézve kiderül: egyáltalán nem olyan károsak, mint gondolnánk. Sőt, akár még a lelki jóllétünket is támogathatják – ha megfelelő módon és mértékben gyakoroljuk őket.

1. Másokkal való összehasonlítás – tényleg mindig káros?

Sokan mondják: „Ne hasonlítgasd magad másokhoz, csak boldogtalan leszel tőle.” De valóban ennyire egyértelmű a dolog? Az összehasonlítás nem feltétlenül vezet önsajnálathoz – ha árnyaltan és tudatosan tesszük, akár motiváló is lehet.

Agyunk egyik kulcsfontosságú része, a homloklebeny, éppen az ilyen összehasonlítások alapján alakítja ki az elégedettség érzését. Ha azt látjuk, hogy hasonló kihívásokkal, lehetőségekkel és értékekkel rendelkezünk, mint a körülöttünk élők, az megerősítheti az identitásunkat és a helyünket a világban. A kulcs az arányérzék: ne csak egy-egy kiragadott sikert lássunk, hanem az összképet – például, hogy milyen árat fizet valaki egy irigyelt pozícióért.

2. Sorozatmaraton – bűnös élvezet vagy mentális pihenő?

A „túl sok TV butít” közhelye régóta él a köztudatban. Tény, hogy órákon át zombimódba kapcsolva bámulni a képernyőt nem a legjobb önfejlesztő stratégia – de a mérték és a szándék sokat számít. A binge-watching, vagyis a sorozatdarálás, nem feltétlenül káros.

Dr. Emil Steiner médiakutató kétféle binge-watchingot különböztet meg: a „cringe”-t, amely során figyelmetlenül, sokszor párhuzamosan más tevékenységekkel sodródunk végig a műsorokon – és a „feast”-t, amikor tudatosan, élvezetből, akár rituáléként nézünk sorozatot. Ez utóbbi akár pozitív hatással is lehet a mentális állapotunkra: segíthet a kikapcsolódásban, feltöltődésben, sőt, közösségi élménnyé is válhat.

AJÁNLÓ: Te felismernéd egyetlen képkockából az RTL műsorait? Most kiderül!

3. Feladni valamit – gyengeség vagy bátor döntés?

A „soha ne add fel” szemlélet erősen beépült a nyugati teljesítménykultúrába. Mégis, vannak helyzetek, amikor a feladás nem a vereség jele, hanem az önismeret és az önvédelem aktusa.

Legyen szó egy karrierről, kapcsolatról, életcélról vagy régi álomról – ha már nem illik hozzánk, nem tesz jót, vagy csak túl sok áldozattal jár, akkor a feladás valójában felszabadíthat. Az erő nem mindig abban rejlik, hogy végigcsinálunk valamit – sokszor abban, hogy merjük elengedni, amitől már nem érezzük jól magunkat.

Nem minden fekete vagy fehér

A mentális egészség világában ritkán van egyetlen, mindenkire érvényes igazság. A fenti példák is azt mutatják: nem biztos, hogy azok a szokások, amelyeket automatikusan rossznak tartunk, valóban ártanak nekünk – ha tudatosan, saját szükségleteink szerint éljük meg őket.

Néha nem árt átgondolni, mi is áll egy-egy elítélt szokás mögött – és hogy valójában segíthet-e a lelki egyensúlyunk megtartásában. Mert lehet, hogy épp egy „rossz szokás” segít abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Ez is érdekelhet:

• Boldogság a hegyekben: mitől boldogabbak az ott élők a kutatók szerint?
• 6 titkos személyiségjegy, ami azonnal menővé és sikeressé tesz

Fotók: Freepik, Pexels