Hogyan hagyjuk abba a folyamatos halogatást?

Sok ember tartozik a halogató típusba, aminek extrém esetekben karrierjük, párkapcsolatuk láthatja kárát. Néhány ember egész egyszerűen ilyen: ahelyett, hogy beletörődnénk, érdemes jobban odafigyelni magunkra, írja a Coursera. A cikk alapján most azt is összeszedtük, hogyan szabadulhatunk meg a folyamatos halogatás rossz szokásától. 

1. Ismerjük fel a halogató magatartást!

Elsőként az a legfontosabb, hogy azonosítsuk a problémát, mielőtt megpróbálnánk megoldani. Figyeljük meg viselkedésünket, és szedjük össze, hogy pontosan milyen környezetben, milyen feladatokat szoktunk halogatni. Vegyük észre, mik azok a kifogások, amiket állandóan ismételgetünk magunknak.

2. Okosan listázzuk az elvégzendő feladatokat!

Ezt nem fogjuk megúszni anélkül, hogy listát ne írnánk. Foglaljuk össze előre, mik azok a feladatok, amelyeket el kell végeznünk, és priorizáljunk: rendezzük a legfontosabb dolgokat legelőre, és tartsuk észben a határidőket is. Továbbá próbáljuk elengedni a kicsi, jelentéktelen feladatokat, hogy arra fókuszálhassunk, ami igazán fontos.

3. Le kell nyelni a békát!

Ez a szólás arra vonatkozik, hogy a legtöbb ember feladatlistájában akad 1-2 olyan teendő, amiken különösen nehéz túlesni. Ezeken stresszelünk, aggódunk a legtöbbet, ezért érdemes a legelején letudni a legkevésbé kívánatos feladatokat. Ezáltal önbizalmat és motivációt nyerhetünk arra, hogy a többi kötelességnek is neki tudjunk ugrani.

4. Ne legyünk túl szigorúak magunkkal!

A fegyelmezettség mellett az is fontos, hogy hagyjunk időt magunknak lazítani. Ajánljunk fel magunknak rövid szüneteket, esetleg lepjük meg magunkat valami aprósággal az egyes feladatok után, hogy mindig legyen mire várni, mindig akadjon egy elérhető jutalom. Ez segíthet abban, hogy ne a frusztrációnk és az önmagunkkal való elégedetlenség kerüljön előtérbe, hanem a személyes fejlődés és a jó szokások.

Miért halogatunk?

Minden ember más, így mindenki máshogy esik a halogatás csapdájába. Azonban van, amiből lehet következtetni, hogy itt bizony egy rossz szokás van kialakulóban. Ezek lehetnek a leggyakoribb okok:

• Evolúciósan úgy vagyunk kódolva, hogy kerüljük a nehézséget, az erőfeszítést, illetve bármit, amitől rövidtávon nem érezzük jól magunkat.
• Túlterheltség: akár OCD-vel, akár szorongással, akár ADHD-val küzdünk, akár csak mindig a tökéletességre törekszünk, gyakran érezhetjük azt, hogy az elvégzendő feladatokból egész egyszerűen túl sok van, és azok túl nagyok ahhoz, hogy „csak úgy” beléjük vágjunk.
• Az érdeklődés hiánya egy másik fontos ok lehet: főleg olyan munkahelyen, olyan tantárgy esetében, amelyek nem mozgatnak meg minket túlságosan.
• Sokan azért nem bírnak nekiállni feladataiknak, mert félnek a kudarctól. Ez a félelem gyakran erősebb, mint az a racionális meggondolás, hogy nagyrészt azért sikerülni szoktak a felvállalt feladatok.
• Rossz szokások: sok esetben a halogatás egy bevett szokássá válik, amelyet annál nehezebb lerázni, minél régebb óta gyakoroljuk. Ez csak kemény munka és odafigyelés árán sikerülhet – ám ezt az erőfeszítést nagyon nem érdemes halogatni.

Nyitókép: Getty Images