„Rám kiabált, hogy miért hagyom, hogy valaki így bánjon velem” – hogyan ismerd fel a kókler coachokat?

Amikor coachhoz fordulunk, általában bizonytalan vagy kiszolgáltatott állapotban vagyunk, amit szeretnénk minél előbb megszüntetni, vagy elérni a kitűzött célt, ehhez pedig szívesebben halljuk meg azt, ami fülünknek kedves. 

Ivett az egyik fórumon számolt be szomorú tapasztalatairól. Pár éve úgy érezte, már nem élvezi munkáját, és egyre inkább megfogalmazódott benne, hogy mással kellene foglalkoznia. Mivel egész kiskorában énekesnő szeretett volna lenni, úgy gondolta, talán most lenne itt az ideje, hogy megvalósítsa gyermekkori vágyát. Egy internetes fórum alapján választott magának coachot, hogy az segítse növelni bátorságát és önbizalmát az előtte álló változások idején.

„Nem néztem jobban utána, de az egyik csoportban többen is ajánlották őt. Szép környezetben várt, és profinak tűnt. Amint elmondtam, miben kérném a segítségét, nagyon lelkes lett. Arról mesélt, hogy neki is volt egy ilyen korszaka, amikor énekesnőnek készült, és egyfolytában bátorított, hogy érjem el a céljaimat. Sok erőt adott akkor, és az ülések hatására nagyon elszánt lettem” – mesélte Ivett, aki attól kezdve folyamatosan énektanárhoz járt, mégsem jutott egyről a kettőre. Az énektanár ugyanis őszintén megmondta neki: bár szép hangja van, valószínűleg nem fog tudni olyan szintre eljutni, hogy meg is tudjon élni az éneklésből.

Ezzel a csalódással mentem vissza a coachomhoz, de ő kitartott amellett, hogy igenis ragaszkodjak az álmaimhoz: ha énekes akarok lenni, akkor legyek az. Még azt is javasolta, hogy váltsak énektanárt, ha úgy érzem, »nem működik a kémia« köztünk. 

Nem tudtam, kire hallgassak, teljesen összezavarodtam. Végül egyikükhöz sem mentem vissza” – fejezi be történetét Ivett.

Coach-nak lenni könnyű?

Jeckel Eszter coach, megoldásfókuszú mediátor szerint létezik egy mondás coachberkekben, miszerint „ha ledobsz valahonnan egy követ, biztos, hogy eltalálsz vele egy coachot”. Ez valószínűleg abból fakad, hogy manapság sokan képzik át magukat ilyen szakembernek, és leggyakrabban akkor, ha valamilyen, az életükben adódó nehézségen vannak túl. „Pedig nem lesz belőlünk jó szakember pusztán az átélt tapasztalatainktól vagy attól, hogy jó kommunikációs képességekkel rendelkezünk. Gyakran a munka nehézségét is rosszul ítéljük meg” – mondja Jeckel Eszter.

„Gyakori félreértés, hogy mi csak kávézunk az ügyfelekkel, sok szabadidőnk van, mert csak beszélgetünk. Nekünk csak az a dolgunk, hogy tanácsokat adjunk és segítsünk. Pontosan ezért fordul elő gyakran, hogy ha valaki úgy érzi, jól tud tanácsokat osztogatni, rögtön arra gondol, hogy biztosan jó coach lenne” – véli a szakember. Jeckel Eszter elengedhetetlennek tartja, hogy a coach szakértelme mögött nagyon komoly önismereti munka is álljon. Coaching területtől, életkortól és tapasztalattól függetlenül, ha hiányzik a coach mögül a komolyan végigdolgozott önismereti folyamat, hatalmas ártalmakat tud okozni.

Mit tud egy jó coach a szakértő szerint?

• Etikus: minden etikai szabályt kötelessége betartani.
• Empatikus: nem kell együtt sírni és nevetni az ügyféllel, mindössze megértenie és hitelesítenie kell azt az állapotot, amiben ügyfele van.
• Jó hallgató: egy coachnak sokkal többet kell hallgatnia, mint beszélnie, hiszen sokszor a csendben születnek a legfontosabb válaszok.
• Nyitott: fontos, hogy ne a saját megoldásait akarja ráerőltetni az ügyfélre, hiszen minden ügyfél a saját maga legnagyobb szakértője, hozzáadni nem sokat lehet, de ki kell hozni azt, ami benne van.
• Egész életen át tanul.
• A coachnak jól áll a kor: fontos, hogy a szakértő bizonyos szintig tapasztalt legyen.

Jeckel Eszter az utolsó pontnál arra is figyelmeztet, hogy a tapasztalatokat nem szabad összekeverni a szakértelemmel: hozzá is fordult már olyan illető, aki párkapcsolati coach szeretett volna lenni, mert nemrég vált el.

A tapasztalat ellenére még nem leszünk a téma szakértői. Nekem öt gyermekem van, mégsem érzem magam szakértő anya coachnak, mindössze azt tudom, hogy mennyi mindent nem tudok 

– mondja a szakértő. Szerinte sokszor nem is tapasztalatra van szükség, hanem bizonyos jól megválasztott módszerekre. Egyetemes szabály, hogy a coach nem ad tanácsot, ez pedig főleg akkor lesz igazán hangsúlyos, ha a coach az adott területen tapasztalatlan.

„Rám kiabált, hogy miért hagyom, hogy valaki így bánjon velem”

Timi évekig bántalmazó kapcsolatban élt. Amikor végre felismerte, és próbált belőle kilépni, felkeresett egy coachot. Nem ismerte személyesen az illetőt, egyik közös ismerősük ajánlotta.

„Az ismerősöm azt mondta, hogy bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzá, mert sok területen dolgozik, párkapcsolat, szülői coaching stb. Amikor meséltem neki a mostani életemről, azt láttam rajta, hogy mintha idegesítené, amit elmondok neki. Amikor a végére értem, szinte ingerülten kérdezte, hogy miért maradtam benne egy ilyen kapcsolatban. Először csak pislogtam, hiszen ha tudnám, nem ülnék nála” – idézi fel a kellemetlen élményt Timi. Úgy érezte, mintha a coach a rá helyezett nyomással akarta volna kikényszeríteni, hogy felismerje a helyzetét, és változtasson, de Timi nem ilyen típus, ráadásul éppen egy elnyomó kapcsolatból próbált kilépni.

„Képzeld el, hogy éreztem magam, amikor az a férfi, akihez segítségért mentem egy bántalmazó kapcsolat miatt, rám kiabált, hogy miért hagyom, hogy valaki így bánjon velem. És ő volt a szakértő… Mintha ez ilyen könnyű lenne: »ja, hogy nem kellett volna hagynom?« Amikor elsírtam magam – legfőképpen attól, ahogy ő akkor beszélt velem, még rám is pirított, hogy nem sírdogálni kell, hanem cselekedni.” Timi soha többé nem ment vissza a férfihoz, sőt még ismerősét is óva intette, soha többé ne ajánlja senkinek azt az embert.    

A coaching nem egyenlő a terápiával

A coachoknak fontos odafigyelniük arra, hogy ne kerüljenek bele egy ún. szürke zónába, egy olyan területre, amely már nem a coach kompetenciája. Jeckel Eszter úgy véli, sok iskolában jól megtanítják, hol van ez a határ, ám általában nem ez a jellemző, így marad a gyakorlat és a tapasztalat.

„Vannak olyan pszichológiai irányzatok, amelyek megoldásfókuszúak, és nem csak a múltbéli traumákkal foglalkoznak, illetve a coachingban sem tudunk mindig a gyermekkori vagy múltbéli tapasztalatok nélkül dolgozni, gondoljunk csak az önértékelés fejlesztésére. Pontosan ezért ingoványos terület ez, és a kulcs leginkább maga a szakértelem” – fogalmaz Jeckel Eszter, aki szerint ilyenkor egyszerűen tovább kell küldeni az ügyfelet egy másik fajta szakemberhez. Sajnos azonban, ahogy a fenti eset is mutatja, nem minden coachot érdekli ez a határvonal.

Sok jele van annak, ha toxikus vagy haszontalan tanácsadót fogtunk ki

Coachot váltani nem szégyen: még ha semmilyen súlyos hibát nem is követ el, akkor sem biztos, hogy az ügyféllel maximálisan passzolnak egymáshoz. Ha az alábbiakat tapasztaljuk, érdemes végiggondolni, vajon jó szakemberrel osztjuk-e meg legfontosabb gondolatainkat. 

• Jól fizető szektorok – kevés szaktudás: sok coach olyan területeken hirdeti magát, ahol magasabb díjat számíthat fel anélkül, hogy megkapta volna a megfelelő képzést az ilyen speciális ügyfelek coachingjára. Ilyen például az üzletfejlesztés, a marketing vagy a vezetői coaching.
• Megfelelő figyelem hiánya, felkészületlenség: egy jó coach tud hallgatni, ezzel teszi lehetővé, hogy az ügyfél önállóan fejezze ki magát. Ezután minden kérdés az ügyféltől hallottakra épít, vagy megerősíti a korábban elhangzottakat. Nem nyomkodja a telefonját ülés alatt, és nem csapong a témák között. Nem érkezik késve az ülésre, vagy úgy, hogy nem emlékszik, mi történt korábban.
• A beszélgetés állandó megszakítása: amikor egy coach azt érzékeli, hogy ügyfele kissé elveszett a beszámolójában, engedélyt kérhet a félbeszakítására, és visszaterelheti az eredeti témához, de ennek folyamatos ismétlődése nem jó jel.
• Ha a coach többet beszél, mint az ügyfél: a képzetlen coachok egyik nagy hibája, hogy túl sokat beszélnek, ezzel mutatva, hogy profik. A coach feladata az ügyfél beszéltetése, ehhez feltehet ösztönző kérdéseket, amelyek az ügyfelet a kívánt eredmény felé segítik.
• Mindig ugyanaz a módszer: egyes coachok lépésről lépésre kidolgoznak maguknak egy módszert vagy folyamatot, amit megpróbálnak ráerőltetni minden kliensre. Pedig alapvető igazság, hogy minden ügyfél más és más, a legtöbb esetben ők határozzák meg az ülések irányát, nem pedig egy előre kitalált rendszer.
• Túl korai megoldás: a coach néha túl korán kínál fel bizonyos megoldásokat, vagy cselekvésre akarja rákényszeríteni ügyfelét anélkül, hogy teljesen átlátná az illető frusztrációit és céljait – miközben az ügyfél még nem áll készen.
• Az ügyfél irreális céljainak elfogadása: egyes ügyfelek olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek szinte teljesen kivitelezhetetlenek. Bár ezeket a célokat sem szabad azonnal figyelmen kívül hagyni, egy coachnak ügyelnie kell arra, hogy az ülés ne fulladjon kudarcba, és először egy köztes célon dolgozzanak.
• Az ügyfél visszatartása: egy coach feladata, hogy segítse az ügyfelét elérni a céljait saját értékei és komfortzónája alapján. Eshet szó a kockázatokról, de a coach nem keverheti bele a tanácsadásba a saját komfortzónáját és érdeklődési körét.
• Az ügyfél lekezelése: egyes coachok, hogy szakszerűbbnek tűnjenek, úgy beszélnek az ügyféllel, mintha mindenre meglenne a válaszuk. Pedig a kapcsolatnak egyenlőnek kell lennie, a coach nem azért van, hogy az ügyfél döntésképtelennek és alkalmatlannak érezze magát.
• Nyílt kritizálás: az ügyfelek támogatásért keresik fel a szakembereket, nem pedig az ítélkezésükért.
• Túlzásba vitt személyes tapasztalat: egy coach nem veszhet el a motivációs beszédekben és személyes történeteiben.
• Éles ellentmondás: előfordul, hogy a coach nem ért egyet valamiben az ügyféllel, ám az erőteljes vagy ismétlődő ellentmondás feszültséget teremthet az ülésen, akár haragot és ellenségeskedést is szülhet.
• Vallási meggyőződés hangoztatása: egy más vallási meggyőződésű ügyfélnél igencsak zavaró lehet.
• Túlzott érzelmek: a coach a szakember, így nem hagyhatja, hogy személyes érzelmei túlzottan magukkal ragadják. Nem panaszkodhat fáradságról, sőt még a túlzásba vitt humor sem elfogadható.
• Nem megfelelő időkezelés: a coachra nem vet jó fényt, ha rendszeresen átütemezi az üléseket, elkésik, túllépi az időkeretet, vagy épp túl szűkre szabja azt.

Nézzünk utána, kérjünk ajánlást

Mit tehetünk annak érdekében, hogy megfontoltan válasszunk coachot? Van-e jogunk utánajárni a végzettségének, kérdezhetjük-e a módszereiről, és gyanakodjunk-e a nagyon magas sikerrátákat látva? Szakértő megszólalónk az alábbi tanácsokat adja:

• Nyugodtan kérdezzünk rá a coach végzettségére, arra, hogy tagja-e valamilyen nemzetközi akkreditációs szervezetnek, hány órát coacholt már, és milyen módszerrel dolgozik.
• Ellenőrizzük nyugodtan, hogy referenciái valósak-e, kapott-e hivatalos értékeléseket.
• Ha egy coach úgy hirdeti magát, hogy 98 százalékban sikeresek a párkapcsolati coachingjai, az biztosan vonzó annak az embernek, aki éppen bajban van, ám ez túlságosan szép. A jó coach nem tud előre ígérni semmit (egyedül az ún. Action Coachok vállalhatnak ilyen ígéreteket, akik vállalatoknál dolgoznak, kifejezetten a profitért).
• Sok coach használ olyan teszteket, amelyek mérhetővé teszik a változást, ilyen például az önértékeléshez használt teszt, amelynek lesz egy mérőszáma a folyamat elején és a végén.
• Hallgassunk nyugodtan arra a bizonyos belső hangra is: ha valami azt súgja, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, váltsunk coachot nyugodt szívvel.

Nyitókép: PeopleImages/Getty Images