A modern élet és a közösségi média kinyírta a hobbijainkat

Hagyd ott a munkádat. Legyél a saját főnököd. Keress pénzt azzal, amit szeretsz csinálni – évszázadunkban egyre több efféle motivációs szöveget lehet hallani. Az influenszer és az entrepeneur, azaz a vállalkozó lett a két álommunka: a kettőben az a közös, hogy egyik sem egy hagyományos állást, vagy tevékenységet jelöl. Az ilyen emberek gyakorlatilag bármivel foglalkozhatnak, ami érdekli őket: legózhatnak, filmekről, vagy divatról beszélhetnek, és ezzel biztosíthatják megélhetésüket.

Az Indpendent nemrég hosszabb cikkben foglalkozott a jelenséggel, ahol azt írták: „egy nagyon csábító ideológiáról van szó. Egy olyanról, ami azt állítja, hogy bárki felszabadíthatja saját magát a bérszolgaságból, ha elég merész, és elég energiát tesz bele. Azt hirdeti, hogy a kötelességből és a szeretetből végzett munka ugyanúgy nézhet ki, és úgyanúgy érezhetjük magunkat tőle. Szóval talán nem meglepő, hogy ez az ideológia egyre népszerűbb, főleg a fiatal generációk körében”.

Azt is említik, hogy egy nemrég készült felmérés szerint az Egyesült Királyságban már a fiatalok 51 százaléka akar vállalkozó lenni.

Igen ám, de a jelenségnek árnyoldala is van: az önmegvalósítás hajszolása ugyanis egyre inkább ahhoz vezet, hogy képtelenek vagyunk saját hobbijainkat hobbiként, kikapcsolódásként megélni, mivel arra törekszünk, hogy ezeket a tevékenységeket is monetizáljuk, vagyis pénzzé váltsuk. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy a szabadidő fogalma – ahogy korábban ismertük – teljes egészében megváltozhat, vagy ha nem vigyázunk, el is tűnhet.

Hogyan válik fárasztó munkává az élvezettel végzett hobbi?

A lap több olyan emberrel is beszélt, akik kiégtek a vállalkozóság és az önmegvalósítás kultúrájában. Egyikük, aki íróként, podcasterként, és „extrém hobbistaként” határozza meg magát, arról beszélt: el se tud már úgy kezdeni egy új szabadidős tevékenységet, hogy ne vásároljon hozzá egy domainnevet az interneten.

Eloise Skinner pszichoterapeuta arról beszélt: „Ha elfogadjuk, hogy a hobbik olyan tevékenységek, amelyeket a szabadidőnkben végzünk a saját indíttatásunkból, akkor a hobbik fontos építőköveivé válhatnak az indentitásunknak”. Hozzátette, hogy néhány ember elég szerencsés ahhoz, hogy a munkájában találja meg a kiteljesedést, ám sokak számára nem ez a helyzet. Nekik szükség van hobbijaikra ahhoz, hogy teljes életet éljenek, és hogy megfelelően érzékeljék a munka és a szabadidő közötti egyensúlyt, amire a digitális világban, ahol a munkával kapcsolatos emailek és hívások bárhol meg tudnak találni minket, elképesztően nagy szükség van.

Viszont, ha a hobbijainkkal is pénzt akarunk keresni, az teljesen felrúghatja ezt az egyensúlyt. Hiszen a hobbi éppen attól hobbi, hogy nincs benne pénzkeresési kényszer: az ilyen tevékenységeket úgy variálhatjuk, ahogy szeretnénk, akkor hagyhatjuk abba, kezdhetjük újra, amikor kedvünk van, nincs semmilyen pénzkereseti vagy fogyasztói kényszer, amit ki kellene szolgálnunk. Ha viszont motivációvá válik a profitszerzés, az bevezeti a kényszert és a formalitást a hobbijaink világába.

Ahelyett, hogy tisztán élveznénk a tevékenységet magát, bizonyos távolságot érzünk az irányában. (…) Kevésbé merülünk el az élményben, és többet fókuszálunk a tevékenység végcéljára

– azaz a pénzszerzésre, állítja a szakember. Ez szinte bármilyen tevékenységgel megeshet: a lap által megkérdezett cukrász arról beszélt, hogy imádott tortákat és süteményeket készíteni egészen addig, amíg meg nem nyitotta saját üzletét. Amikor már munkaként kezelte kedvenc tevékenységét teljesen eltávolodott tőle, és egyre fárasztóbbnak érezte. Arról számolt be, hogy már ahhoz is túl kimerült volt a végén, hogy a saját gyerekei születésnapjaira készítsen tortákat.

Van elég hely arra, hogy mindenki megvalósítsa önmagát?

Természetesen kiégett cukrászok már korábban is létezhettek, azonban az egyre inkább digitalizálódó világunk miatt – amelyet a pandémia is ebbe az irányba lökött el – több hasonló sztorit lehet hallani napjainkban. A közösségi média ugyanis tele van azon szerencsés influenszerek és vállalkozók történeteivel, akik sikeresen tették pénzzé azt, amit szeretnek. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy mindenki, aki ügyes valamiben, bőven meg tudna élni belőle.

„El kéne adnod ezeket!” – sok hobbifestő, ékszerkészítő, vagy hasonló tevékenységet végző hallja ezt a dicséretet, amikor mások meglátják, miket készített. Ám a lap által megkérdezett hobbifestő megjegyezte: némileg furcsa, hogy „a legnagyobb dicséret, amit képesek vagyunk embereknek adni az, hogy tegyenek pénzzé valamit”. Miért nem lehet megdicsérni valakit anélkül, hogy piaci nyomást helyeznénk rá?

Az efféle „siker” reménye azonban sokaknak csak délibáb marad. 

Arról kevésbé lehet hallani a közösségi médiában, hogy mennyire oké az, ha valaki csak úgy, minden pénzügyi motiváció nélkül tesz dolgokat: hiszen a milliókat kereső influenszerek saját bőrükön nem ezt tapasztalták meg, az pedig elég kétszínűség lenne tőlük, ha kiváltságos helyzetükben oktatnának arról, hogy nincs semmi baj azzal, ha valaki nincs kiváltságos helyzetben.

Helyette marad az ezerszer hallott üzenet: te is megcsinálhatod, te is kereshetsz milliókat a hobbiddal, te is lehetsz a saját főnököd. Miközben a valóságnak „elképesztően sok köze van a kiégéshez, és ahhoz a lehetetlen rendszerhez, amelyben élünk”. A lap szerint nem sokat segít az az utópisztikus gondolkodás, ha elhisszük, hogy mindenki boldogan meg tud élni abból, amit imád. Helyette inkább szembe kell nézni a valósósággal, amelyet az utóbbi időben számtalan olyan válság tarkított, amely miatt esett az életszínvonalunk.

A hobbik pénzesítésének álma gyakorlatilag egy olyan fantázia, amellyel romantizálhatjuk a romló életkörülményeket anélkül, hogy a nehezen megoldható rendszerszintű problémákkal foglalkoznánk.

A makeuseof.com szerzője nemrég hasonló következtetésekre jutott cikkében, amelyben öt okot sorol fel arra, hogy miért nem éri meg a hobbik pénzzé tétele. Nem csak ez utal arra, hogy a vállalkozói kultúrának már megszületőben van az ellenvonulata: egyre többen foglalkoznak azzal, hogy a hobbik munkává tételének az árnyoldalaival foglalkozzanak. Az elvi, illetve pszichológiai ellenérvek mellett pedig léteznek gyakorlati problémák is. Figyelembe kell ugyanis venni az üzlet beindításának költségvonzatait, illetve azt a számtalan bürokratikus, illetve egyéb kötelezettséget, amelyekről nem szívesen beszélnek az önmegvalósítást hirdető influenszerek.

Azok számára, akik tartanak attól, hogy a közösségi média átveszi életük felett a hatalmat pedig különösen nem ajánlott ez az út: hiszen az olyan eszközök, mint a YouTube, az Instagram, illetve a TikTok a legjobb, legkönnyebb módszerek arra, hogy kapcsolatba lépjünk a leendő vásárlóinkkal, illetve hogy reklámozzuk a termékeinket. Így, ha nem akarjuk, hogy hosszú időre ezeken a platformokon ragadjunk, érdemes csak saját magunk számára csinálni azt, amit igazán élvezünk.

Nyitókép: Getty Images