Nem mondta el az orvos, hogy belehalhat a beteg a leukémiája kezelésébe – az elhunyt nő fiának adott igazat a Kúria

Az ügy szereplőinek nevét megváltoztattuk.

Júlia négy évvel ezelőtt, kórházi kezelése során vesztette életét. 2019 márciusában leukémiával vették fel az egyik egészségügyi intézmény belgyógyászati klinikájára, ahol az osztályvezető főorvos szóban tájékoztatta az alkalmazható terápiákról: lehetőség volt nagy dózisú, ún. kuratív kemoterápiára, ami 5-7 éves túlélésre adhat esélyt, valamint kis dózisú, ún. palliatív kezelésre, amelynél kb. egyéves túlélésre lehetett számítani.

A főorvos azt is elmondta, hogy a kuratív terápia megterheli a szervezetet, súlyos szövődmények, fertőzés is felléphet. A tájékoztatásnál Júlia felnőtt gyermekei is jelen voltak. A beteg a kuratív kemoterápiát választotta: az előzetes vizsgálatok is alátámasztották, hogy nincs olyan állapotban, ami kizárná ennek a lehetőségét.

Csaknem egy héttel az után, hogy Júlia kórházba került, elkezdték a terápiát. Ám négy nap után súlyos állapotromlás miatt le kellett állítani a kezelést: tüdőgyulladás és súlyos légzési elégtelenség alakult ki. 

Júlia elvesztette az eszméletét, és már nem is tért magához, öt nappal később elhunyt.

Júlia fia, Tamás szerint a kórházi tájékoztatás nem tért ki arra, hogy a kuratív kemoterápia halálos kimenetelű is lehet, és ha édesanyja ezzel tisztában lett volna, akkor a rövidebb, de biztosabb túlélést ígérő palliatív kezelést választja. Bírósághoz fordult annak megállapítását kérve, hogy a kórház megsértette a teljes családban éléshez való jogát és emberi méltóságát – utóbbit azzal, hogy miután édesanyja cselekvőképtelen állapotba került, neki kellett döntenie az ellátásáról anélkül, hogy megfelelő tájékoztatást kapott volna a kezelés menetéről.

A családban élés joga

Tamásnak a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nyújtott jogi segítséget az eljárásban. A szervezet jogásza, Remport Ádám az rtl.hu-nak elmondta:

ha valakinek a halála a kórház hibájára vezethető vissza, akkor a hozzátartozók a teljes családban éléshez való személyiségi joguk megsértése miatt perelhetnek.

Az ügy a Kúriát is megjárta, és – legalábbis a TASZ tudomása szerint – példa nélküli ítélet született azzal, hogy kimondták: a kórház a tájékoztatáshoz való jog megsértésével a hozzátartozók teljes családban éléshez való jogát is megsértette.

Mint a Kúria ítéletéből kiderül, Tamás keresetét először elutasították, de már az első fokon eljáró bíróság megállapította, hogy a kórház nem tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének. A rezidens orvos és az osztályvezető főorvos tanúvallomásai ugyanis önmagukban nem voltak elegendők annak bizonyítására, hogy a kuratív terápia halálos kockázatáról is tájékoztatták volna a beteget. 

Ezzel a következtetéssel a másodfokon eljáró bíróság is egyetértett. A kórház a bíróságon nem tudta felmutatni az egészségügyi dokumentációnak azt a részét, ami a beteg számára nyújtott tájékoztatás tartalmát rögzíti, ezzel pedig kizárta annak lehetőségét, hogy bizonyítani tudja, hogy a betegtájékoztatás megfelelt a törvényben szereplő tartalmi követelményeknek.

A bíróság azt is megállapította, hogy amikor Júlia a felnőtt gyermekeivel megbeszélte, hogy az ajánlott terápiák közül melyiket válassza, a kórház hibájából nem számolhattak azzal a kockázattal, hogy a terápia halálos kimenetelű is lehet. Arra az általános élettapasztalatra is hivatkozott a bíróság, ami szerint a terápiák kockázatának kiemelt jelentősége van a beteg választásában.

A felperes és testvére azért ajánlották édesanyjuk számára a kuratív terápiát, mert azzal számoltak, hogy így édesanyjuk tovább élhet. (…) a családtagok számára döntő jelentősége volt annak, hogy a hosszabb túlélési esélyt biztosító kuratív terápiának – tudomásuk szerint – nem volt halálos kockázata

– idézi a Kúria ítélete a másodfokú bíróság megállapításait. Mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy a hiányos orvosi tájékoztatás nemcsak a beteg önrendelkezési jogát, de fia személyiségi jogát is sértette, hiszen ha a palliatív terápiát választják, valószínűsíthető, hogy az édesanyja egy évvel tovább élt volna.

Helytálló következtetések

A másodfokú, jogerős ítélettel szemben a kórház felülvizsgálatot kért. Az intézmény úgy gondolta: Tamás meg sem próbálta bizonyítani, hogy a kuratív terápia választásakor az volt az egyetlen szempont, hogy tudomásuk szerint nem volt halálos kockázata. Vitatták azt is, hogy a nagykorú, külön háztartásban élő Tamás jogi értelemben családot alkotott volna az édesanyjával – így szerintük nem is sérülhetett a családi élethez fűződő joga. Emellett azzal érveltek, hogy az orvosi dokumentáció szerintük rögzítette a tájékoztatás tényét és annak tartalmát, a terápiák veszélyeiről való tájékoztatás megtörténtét.

A Kúria nem találta megalapozottnak a kórház felülvizsgálati kérelmét.

Mivel a felperes állítása szerint a jogsértés a tájékoztatási kötelezettség megsértésével valósult meg, ezért elsődlegesen a tájékoztatás megfelelőségét (…) kellett vizsgálni

– hangsúlyozta a legfelsőbb bírói fórum. A Kúria szerint az egészségügyi dokumentációban szerepelt ugyan a tájékoztatás megtörténte, de az nem, hogy mi volt annak a tartalma, és mennyiben tért ki a kezelési lehetőségek veszélyeire. Emiatt pedig a bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy a betegtájékoztatás hiányos volt.

A Kúria szerint a kórház arra is tévesen hivatkozott, hogy a kuratív terápia választásánál a halálos kimenetel lehetősége lett volna az egyetlen szempont Tamásék számára. A halálos kimenetel nem kizárólagos, hanem meghatározó szempont volt: Tamás elmondta, hogy amikor a döntést az édesanyjával együtt meghozták, abban alapvető jelentősége volt annak, hogy a tájékoztatás során egyáltalán nem merült fel a kuratív kemoterápiás kezelés halálos kimenetelének lehetősége. Ezt Tamás testvére is megerősítette, hangsúlyozva, hogy ha ilyen tájékoztatást kapnak, másként döntöttek volna.

A kórház érdeke is

Mint a fentiekből is kiderül, egyértelműen a kórház felelőssége, hogy tájékoztassa a beteget a kezelés kockázatáról. Ugyanakkor az eset felveti azt a kérdést is, hogy hogyan lehetünk biztosak abban, hogy megfelelő tájékoztatást kaptunk, és hová fordulhatunk, ha hiányérzetünk van?

Remport Ádám elmondta: az egészségügyi törvény nem írja elő, hogy írásban kellene tájékoztatni a betegeket vagy hozzátartozóikat, a bíróságok viszont a gyakorlatban írásbeli bizonyítékokat fogadnak el, ezért a kórház érdeke is, hogy a tájékoztatás okirattal bizonyítható legyen. 

Ennek a tájékoztatásnak részletesnek, egyéniesítettnek és teljes körűnek kell lennie, azaz nem elegendő egy sablonnyilatkozatot aláíratni a beteggel arról, hogy minden tájékoztatást megkapott 

– hangsúlyozta a jogász.

Ha hiányérzetünk van, a legegyszerűbb magának a kezelőorvosnak feltenni kérdéseinket – mindkét fél érdeke, hogy a tájékoztatás például az ambuláns lapon, írásban is megjelenjen. Ha ebben az orvos nem együttműködő, a kórházigazgatóhoz vagy a fenntartóhoz (ez általában az Országos Kórházi Főigazgatóság) fordulhatunk panasszal.

Nyitókép (illusztráció): bymuratdeniz / E+ / Getty Images