„Az anyáknak más, hús-vér anyákra van szükségük” – így született meg a magyar anyatárskereső

A budapesti Bólyai Eszternek öt évvel ezelőtt született meg a kisfia: régóta várta már, hogy gyermeke legyen, ezért igyekezett felkészülni, előkészítőre járt, rengeteget olvasott, és szerencséje volt a terhességgel, majd a szüléssel is. „A baba is a nyugodtabbak közé tartozott, tehát nem volt semmi különös nehézség. Nagyon boldog voltam, aztán teltek-múltak a hetek, a párom már visszament dolgozni. Tél volt, öt órakor már sötétbe borult minden. Imádtam a babámat, de azt vettem észre, hogy egyre nehezebb ott a házban »egyedül«, elkezdtek nagyon hiányozni a felnőtt kapcsolatok” – mondja a Momz App alapítója. „A felnőtt kapcsolatok alatt lehet egészen egyszerű dolgokra is gondolni: egy személyes beszélgetésre, vagy csak arra, hogy valaki üljön ott velem, amíg én babázom. Szerettem volna, ha kialakul egy olyan viszony valakivel, akivel szívesen megyünk át egymáshoz, örömmel töltünk el időt egymással” – idézi fel, mit élt át akkor, amikor édesanya lett.

Ismert jelenség, hogy ha egy nő anyává válik, a barátokkal meglazulhat a kapcsolata: vagy messze laknak, és a babával már nem olyan könnyű megoldani a látogatást, vagy egyszerűen csak más életszakaszban vannak. Így volt ez Eszterrel is. „Lehet, hogy néha tudtunk telefonon beszélni a barátokkal, de nem volt meg az a kémia, amire nekem, friss anyaként szükségem lett volna. Az anyáknak szükségük van más anyákra. Mindig ezt mondom, de tényleg így van! Nagyon fontos a kölcsönös támogatás azzal, aki ezt már megélte, vagy épp most megy keresztül ugyanazokon a dolgokon. Azt vettem észre, hogy online nagyon sok ilyen lehetőség van, rengeteg csoport létezik, de az anyák nem sokszor találkoznak személyesen. Arra gondoltam, hogy talán két házzal arrébb van egy újdonsült anya, és ugyanilyen gondolatai vannak” – magyarázza.

Kézenfekvő lehet, hogy az anyák a játszótéren vagy a baba-mama klubokban ismerkednek, de nem mindenki mer megszólítani egy idegent, és sokszor nem is olyanok a körülmények, hogy ezt lehetővé tegyék. „Lehet, hogy találkoztál már más anyával ötször, de a nevét sem tudod. Egyszerűen nem tudtok mélyebb kapcsolatot kialakítani, hogy olyan dolgokról is beszélhessetek, amire igazán szükség van egy ilyen sérülékeny állapotban. A babám születése után boldog voltam, de azokban a kezdeti időkben nem voltam az a nagyhangú, talpraesett nő, aki korábban. Azt hiszem, megszeppentem. Ha találkoztam valakivel, aki tapasztaltabb volt, mint én, akkor fölnéztem rá, és úgy éreztem, hú, biztosan tanulhatok tőle valamit” – mondja, és hozzáteszi:

persze nem arról van szó, hogy ne lennének az anyáknak természetes ösztöneik a babáik iránt.

Hiszen a testünkben is meg tudunk bízni, ugye? Különben nem lennénk ennyien a Földön. Így megy ez az ösztönökkel is. De nem élünk együtt úgy, ahogy a korábbi nők a korábbi generációkban, nem látjuk a nálunk idősebb nőket szoptatni, gyereket nevelni, nőként sokkal inkább elszigetelve, izoláltan élünk. És ez az egyedüllétérzés megsokszorozódik, amikor anyák leszünk.”

Eszter végül közel egy év után találta meg az anyabarátnőjét és annak gyermekét. Az anyaság hozta össze őket, de kialakult köztük egy olyan bizalmi kapcsolat, amelyben tabuk nélkül tudtak beszélni, még úgy is, hogy nem teljesen ugyanazt a nevelési elvet vallották. „Még mindig tabu, de már elterjedtebb, hogy egy gyerek születése után beszélünk a problémákról is. Jobban kifejezzük, mennyire nehéz, de erre szükség van, mert ha nem beszélünk róla, mindenki egyedül ül majd a sarokban, és azt gondolja magáról, hogy ő biztos szar anya. A közlésvágyat azonban még mindig sokan nem tolerálják, azt kérdezik, »miért panaszkodsz? Akkor miért csináltál gyereket?!« De azt a legkevésbé sem tartom panaszkodásnak, ha egy nő érzi, hogy más anyák ugyanazokat a bakikat csinálják, ugyanazokon a hülyeségeken agyalnak és szoronganak, vagy ugyanúgy szenvednek fizikailag, mint ők.”

Amikor a kisfia kétéves lett, Eszter visszament dolgozni kereskedelmi ingatlanokkal foglalkozó cégéhez, de hiába szerette a munkahelyét és a főnökét, úgy érezte, már nem ugyanaz az ember, mint a fia születése előtt volt. „Érdekes munkám volt, de szerettem volna valami értékteremtőt csinálni, ráadásul amikor bölcsis a gyerek, nem virágzik a karriered, mert az esetleges betegségek miatt sokat kell vele otthon lenni. Felmondtam, otthagytam az egészet, de nem tudtam, mit akarok csinálni. Nem sokkal később részt vettem egy női karrierváltó konferencián. Néztem azt a rengeteg résztvevő nőt, a kilencven százalékuk anya volt, és eszembe jutott, milyen nehéz volt rátalálni az anyabarátomra, de amikor meglett, milyen sokat segített. Az ott összegyűlt nők hatására felmerült bennem a kérdés, hogyan tudnám ezt a lehetőséget mások számára is elérhetővé tenni.”

Eszter piackutatást végzett, hogy felmérje, van-e erre egyáltalán igény, és azt találta, hogy nagyon is: a megkérdezett anyáknak több mint 75 százaléka érzi elszigetelve magát a többi anyától és a külvilágtól, valamint 90 százalék gondolja úgy, hogy nagyon hasznos lett volna egy másik anya társasága. „Az anyák személyes társaságot, hús-vér kapcsolatokat szeretnének. Ilyen alkalmazás egyébként létezik már külföldön. Aki az appon jelen van, az nyitott arra, hogy ismerkedjen és közösséget teremtsen magának, ezért nem kell félni attól, hogy valaki esetleg elutasító lenne. Azt próbálom átadni, hogy a kommunikációban is a toleranciára ügyeljünk: mindegy, hogy ki hogyan csinálja, mit választ, szoptat, nem szoptat, bölcsibe adja-e a gyereket vagy sem. Az sem számít, hogy ki hogyan szülte a gyerekét. Ezek mind a legszemélyesebb magánügyei közé tartoznak az anyáknak, ha most még emiatt elkezdünk egymás felett ítélkezni, az már biztosan nem fér bele.”

Bólyai Eszter két társával – Zsengellér Annával és Sánta-Arany Virággal – együtt két hónappal ezelőtt indította útjára az appot, amely augusztus elejére már több mint ötezer felhasználót számlál. Eszter arra számított, hogy sokan nem értik majd, mi is az, hogy anyatárskereső, de elmondása szerint a felhasználók egyből megértették, mire való a Momz.

A regisztráció után meg kell adnunk a címünket (amit senki sem lát, csak a távolságszámításhoz van rá szükség), profilképünket és a gyermek életkorát (már várandósan is lehet regisztrálni). Ezután írhatunk a közös csevegőbe, kereshetünk barátokat (a Tindernél jóval barátságosabban, itt egy folyamatos listáról választhatjuk ki a hozzánk közel lakó, számunkra szimpatikus anyákat, nem kell „balra húzni őket”), sőt van az applikációnak olyan funkciója is, amely a spontán találkozásokra fókuszál. Az előre megtervezett találkozók ugyanis szinte lehetetlenek egy kisbabával. „Megkereshetjük az épp ráérő anyákat, de a következő változatban már elég ha bejelöljük, ha aznap ráérünk, így tudunk spontán csatlakozni egymáshoz” – mondja az alapító.

Bólyai Eszter arról is beszél, hogy milyen nehéz a logisztika akkor, amikor a gyerek már nagyobb és az apa és az anya is dolgozik. „Időre kell menni érte, rengeteg szünet van, meg kell beszélni, hogy anya ekkor, apa meg akkora veszi ki a szabadságot, ha a gyereknek van egy többhetes szünete. Óriási segítség, ha vannak barátaid, akikben bízol, és már a gyerekek is ismerik őket: megbeszélitek, hogy melyik nap ki vigyáz a gyerekre, ki megy értük, ki hozza el őket stb. Nem csak lelki, hanem gyakorlati szempontból is fontos egy erős, támogató közösség” – teszi hozzá.

Az alkalmazás ingyenes, de nem ingyen készült: Eszter két társával önerőből, szabadidejében csinálja az appot, és később sem szeretné fizetőssé tenni, legalábbis az alapfunkciókat biztosan nem. „Ami az app terjesztését illeti, eddig csak organikus volt, semmilyen fizetett hirdetést nem vásároltunk. Egyelőre az a célunk, hogy működjön az app, de ahhoz rengeteg anyuka kell. Az 5000 kezdetnek jó, de ahhoz, hogy mindenki találjon valakit a közelében, sokkal több felhasználóra van szükség, így ez az elsődleges feladatunk. Mivel határon túli magyarok is jelentkeztek, hogy szeretnének regisztrálni az alkalmazásba, kiterjesztjük a szomszédos országokban is. Sokkal költségesebb, bonyolultabb, mint gondoltam az elején, de amikor elkezdtem, már nem tudtam abbahagyni, mert a missziómmá vált.”

Egy hamarosan következő frissítésben egyébként egy olyan funkció is elérhető lesz, hogy az anyák beállíthatják, milyen témákban tudják egymást támogatni. Lesznek olyan kategóriák például, hogy mozaikcsalád, egyedülálló anyák, szex, SNI, vegánság stb. Egyelőre tizennégy témával terveznek Eszterék, később pedig a felhasználóktól fogják megkérdezni, mire lenne még szükségük.  

Bólyai Eszter elmondása szerint már kérdezte tőle egy apa, hogy miért nem regisztrálhat, ő pedig kedvesen próbálta elmagyarázni, hogy azért, mert egy intim, biztonságos női közeget szeretett volna létrehozni az alkalmazással. „Magyarországon még most is nagyobb számban vannak otthon a nők a gyerekekkel, tehát leginkább nekik van szükségük napközben is felnőtt kapcsolatokra, hiszen az apák visszamennek a munkahelyükre, találkoznak a kollégáikkal és így tovább.

A social media felületeinken a kommentek között olvastam már olyat, hogy valaki nagyon nem értette, mi ez az applikáció. Azt kérdezte, hogy azért kell, mert az anyukák ennyire unatkoznak otthon? Pedig hát a legkevésbé sem az unatkozásról, hanem a mindennapi életünkről van szó, ami akár két év is lehet, ha több gyermekről van szó, akkor pedig jóval több – így nem rövid időről beszélünk.

Nem mindegy, hogy mi történik velünk, hogy hogyan éljük meg ezeket a napokat. A gyerek ott van mellettünk, kiélvezzük a babázás minden pillanatát, de lehet, hogy ott egy másik anya is, és megosztjuk vele ezt az élményt, nem egyedül éljük át a mindennapokat.”

Nyitókép: urbazon / Getty Images