Elég nagy eséllyel mi is úgy születtünk, hogy anyukánk HPV-fertőzött volt

Itthon évente közel 1300 méhnyakrákos esetet diagnosztizálnak, nagy részüket előrehaladott, nehezen vagy nem gyógyítható stádiumban. Pedig a legtöbbször hosszú évek alatt kialakuló ráktípus már a rosszindulatúvá válást megelőző állapotban felismerhető és kezelhető lenne. Annak, hogy ez mégsem történik meg, a csak lassan változó vizsgálati módszertan mellett a méhnyakrákot okozó HPV-vel (humán papillómavírussal) kapcsolatos szégyenérzet is oka lehet. Dr. Lukács Edina szülész-nőgyógyásszal a HPV és a méhnyakrák kapcsolatáról, a lehetséges megelőzési módokról és a tabusítás káráról beszélgettünk.

Mi pontosan a méhnyakrák?

Egy a méhnyakon kialakuló rosszindulatú daganatos betegség, ami azért is nagyon veszélyes, mert évekig tünetmentes lehet. A későn – többnyire rendellenes vagy szex közbeni vérzésről, medencetáji fájdalomról – felismert daganat gyógyulási mutatói kedvezőtlenek, radikális műtét, előrehaladott állapotban sugár- és kemoterápia együtt a választandó ellátási mód. Évtizedek óta tudjuk azt is, hogy a méhnyakrákos esetek majdnem száz százalékának hátterében az egyébként rendkívül gyakori HPV-fertőzés húzódik meg.  

Laikusként is egyre többet hallunk, de még mindig nagyon keveset tudunk a HPV-ről. Mik a legfontosabb tudnivalók?

A HPV egy elsősorban szexuális úton terjedő vírus, ami a bőrön és a nyálkahártyán okoz elváltozást. Pontosabb vírusokról beszélni, ugyanis a HPV-nek mintegy százötven típusát azonosították már be. Ezeknek a típusoknak nemcsak a fertőzőképessége tér el, de az is változó, hogy milyen súlyos elváltozást okoznak. A HPV alacsony kockázatúnak nevezett csoportja felel az condylomák (nemi szervi szemölcsök) kialakulásáért, míg 

a magas kockázatú csoport tagjai vezethetnek (jellemzően hosszú évek alatt) méhnyakrákhoz, illetve egyes garat- és szájüregi rákokhoz, végbéldaganatokhoz.

A HPV-fertőzés tényét érdemes más megközelítéssel felfogni, mint a többi szexuális úton terjedő fertőzést. Legfőképpen azért, mert abszolút tünetmentesen lehet jelen, és észrevétlenül el is tűnik az esetek java részében a méhnyak területéről. Másrészt gyakorisága miatt a szexuális élet velejárójának tekinthető, miközben terjedése gumióvszerrel sem védhető ki 100 százalékosan. Emiatt a stigmatizálás teljesen helytelen, bár sajnos jelen van.  Fontos megjegyezni azt is, hogy a HPV-fertőzés bőr-bőr kontaktussal is terjed, így felmerül a szexuális együttléten kívüli fertőződés lehetősége is, azonban ennek lehetőségét a nemi traktus fertőzése terén még vizsgálják.

Ha tünetet nem feltétlenül okoz, honnan derül fény a HPV jelenlétére?

Az alacsony kockázatúnak nevezett víruscsoport jellegzetes és nagyon fertőzőképes szemölcsöket okoz, ezeket az érintettek többnyire maguk fedezik fel, kezelésükre pedig sokféle módszert alkalmazunk ecseteléstől fagyasztáson át a lézeres kezelésig. A magas kockázatú törzsek sokszor nem okoznak tünetet, vagy nem jellegzetes tünetet adnak, így leggyakrabban a nőgyógyászati rákszűrésen mutatkozó eltérés kelt gyanút. A HPV-szűrés ugyanakkor még nem rutinszerű eleme az éves nőgyógyászati szűrővizsgálatoknak, és nem szűrik kötelezően terhesség esetén sem, csak valamely kóros méhnyakszűrési lelet esetén.

Mi a következő lépés, ha „nem lett jó” a rákszűrés eredménye?

Ha a kenetben rendellenes sejtek tűnnek fel, az mindenképpen további vizsgálatot igényel. Egyrészt, hogy ki lehessen zárni az egyéb okokat, például gyulladást vagy egyéb fertőzést, illetve ha HPV-ről van szó, meg kell nézni, mely típus(ok) van(nak) jelen, illetve keletkezett-e sejtszintű elváltozás. Ehhez rendelkezésre áll egy a hagyományos citológiánál pontosabb, de szintén kenetalapú, úgynevezett CINtec plus vizsgálat, emellett fontos információt ad a kolposzkópos (hüvelytükrözéses) kontroll is. Utóbbi fájdalommentesen és gyorsan elvégezhető azokban a rendelőkben, ahol rendelkezésre áll ez a készülék.

A HPV okozta enyhe fokú elváltozás az esetek kb. 85 százalékában önmagától szépen regenerálódik, ebben a várakozási időszakban alkalmazhatók kiegészítő, az immunrendszer erősítését célzó terápiák. Előrehaladottabb – de fontos hangsúlyozni, hogy még mindig nem rákos elváltozás! – esetben az orvos sok szempontot mérlegel, amikor a kezelésről dönt. 

Az elváltozás súlyossága mellett az is számít, mióta mutatkozik eltérés a leleten, vagy épp családtervezés közben van-e az érintett. 

A leggyakoribb kezelési mód egy kisebb nőgyógyászati műtét. Az úgynevezett konizációval kimetszhető a rákmegelőző állapotban lévő rész, amellett, hogy elemezhető a szövetminta, így a kimetszés sokszor nemcsak diagnosztikus, hanem gyógyító erővel is bír.

Mit jelent ez a többször említett említett rákmegelőző állapot?

Daganatmegelőző állapotról akkor beszélünk, amikor a HPV okozta elváltozás nem lépi még át a hámréteget az alatta lévő szövetektől elválasztó vaskos hártyát. Ennek az elváltozásnak is vannak fokozatai: enyhe, középsúlyos vagy súlyos diszpláziának nevezik ezeket a stációkat, de még a súlyos diszplázia sem egyenlő a daganattal. 

Nagyon fontos lenne, hogy a méhnyakszűrés elmozduljon az eddigi citológia alapú szűréstől a HPV alapú szűrés irányába, ami várhatóan a közeli jövőben meg is fog valósulni. 

A vírus jelenléte vagy hiánya informatívabb a méhnyakrák hosszútávú kockázatával kapcsolatban, mint egy hagyományos citológiai lelet. Bár a korábban alkalmazott P0, P1, P2, P3 stb. leletezésnél ma már jóval árnyaltabb leletrendszert használunk, még így is előfordul, hogy egy teljesen negatív citológiai lelet után egy évvel már valamilyen súlyosabb elváltozással találkozunk.

Van kifejezetten veszélyeztetett korosztály, jellemző, hogy mikor szembesülnek a HPV-vel, az általa okozott citológiai elváltozással a nők?

A HPV-nek minden szexuális életét már megkezdő felnőtt ki van téve, a leggyakrabban tízes éveink végén, húszas éveink elején találkozunk először a fertőzéssel. Az esetek többségében a szervezet legyőzi a fertőzéseket, ha nem, 25-30 éves kor körül már kialakulhat valamilyen rákmegelőző elváltozás és 

40-45 éves korra tehető a méhnyakdaganatok előfordulásának csúcsa. 

Természetesen nagyon egyéni, hogy a szervezet hogyan kezeli a HPV-fertőzést. Találkozunk viharos lefolyású daganatos betegséggel és olyan esettel is, amikor éveken keresztül stagnál egy enyhe vagy középsúlyos diszplázia. Mindenesetre a harmincas-negyvenes években HPV-vel diagnosztizált korosztály egy része még a húszas éveiben fertőződhetett meg a vírussal.

Vagyis lehetséges, hogy valaki akár monogám kapcsolatban élve kap HPV-diagnózist egy akár évtizedekkel korábbi fertőzés miatt?

Ez nagyon fontos kérdés, hiszen a HPV-fertőzést még ma is sokan stigmaként élik meg, és nem értik, hogyan tűnhet fel hosszú, monogám kapcsolatban is. Pedig ez egyáltalán nem ritkaság. Előfordul, hogy harmincas évei végén járó hölgy jön be hozzám azzal, hogy tíz éve monogám kapcsolatban él, és most derült ki, hogy HPV-je van. Meg szoktam nyugtatni: kideríthetetlen, mióta él a HPV-vel, hiszen ameddig nem okoz panaszt vagy eltérést a leleten, nem szűrik sehol. Épp így bukkanunk HPV-re olyasvalakinél, akinek egész életében egyetlen partnere volt, hiszen bőven elég, hogy az az egy partner hordozta a HPV-t. Nemrég hosszú ideje özvegy páciensemnél, másik esetben hetven feletti betegemnél találtunk vírus okozta elváltozást. Olyan eset is előfordul, hogy a pár férfi tagjánál nem mutatható ki a vírus, mert az ő szervezete leküzdötte, a nőnél viszont a méhnyakon tartósan megmaradt, és hámelváltozás kialakulásához vezetett – az ottani közeg ugyanis nagyon kedvez ezeknek a folyamatoknak.

A HPV-fertőzést ezért nagy hiba összemosni a gyakori partnerváltással vagy a hűtlenséggel. 

Annál is inkább, mert az ilyen stigmák felesleges stresszt okoznak, és megnehezítik a kezelést is. Bár szexuális úton terjedő fertőzésről van szó, maga a nőgyógyászati praxis is máshogy kezeli, mint az STD-ket: mivel nem érhető tetten a fertőzés pontos ideje/forrása, nincs bejelentési kötelezettségünk, mint például egy gonorrhea esetén, ahol egy ilyen bejelentéssel fel lehet göngyölíteni egy-egy fertőzési gócot.

Mit tehet az, akinél HPV-t diagnosztizáltak, de az általa okozott elváltozás még enyhe?

A vírusokkal szemben nem áll rendelkezésünkre gyógyszer, ezért ezekkel a kórokozókkal szemben az immunrendszerünk erősítése, illetve az oltás segíthet felvenni a harcot. Arra kell figyelni, hogy minden olyan tényezőt (alkoholfogyasztás, dohányzás, stressz), ami az immunrendszer működését gyengíti, igyekezzünk kiiktatni. A dohányosokban a HPV-fertőzés talaján kialakult hámelváltozások progressziója például egyértelműen nagyobb, már csak ezért is érdemes letenni a cigarettát, és vitaminokkal, pihenéssel, stresszoldással segíteni az immunrendszer kiegyensúlyozott működését. Vannak emellett különböző helyileg alkalmazható készítmények, amik segíthenek lokálisan felébreszteni az immunrendszert, illetve a HPV egyes törzseivel szemben ma már védőoltások is a rendelkezésünkre állnak.

A HPV elleni oltás ma már kamasz lányoknak és fiúknak is térítésmentesen kérhető. Számítani lehet rá, hogy emiatt az elkövetkező 10-20 évben visszaesés lesz a betegségek számában?

Igen, bízni lehet benne, hogy az oltások és ezek mellett a rendszeres szűrővizsgálat néhány éven belül pozitív változást hoznak majd. Az esetszám csökkenéséhez nagyon fontos lenne, hogy rutinszerűen szűrjük a HPV-t, mert onnantól kezdve kockázatbecslésnek megfelelő gyakorisággal ellenőrizve a pácienseket korábban felismerhetjük a megelőzés szempontjából kezelésre szoruló eseteket.

Mi a helyzet a felnőttek oltásával? Van értelme felnőttként, akár HPV-vel élve beadatni az oltást?

A felnőttek oltása is hasznos és szükséges lenne. Egyrészt azért, mert ennek a vírusnak fontos sajátossága, hogy természetes úton nem alakul ki vele szemben hosszútávú védettség, tehát akár egy leküzdött fertőzés után is visszafertőződhetünk. 

Az oltás ezzel szemben megnyugtató fokú védelmet nyújt kilenc gyakori vírustörzzsel szemben. 

Megfontolandó akkor is felvenni az oltást, ha már „nem akarunk férjet/feleséget cserélni”, mert ennek az alapvetően szexuális úton terjedő betegségnek az egyéb terjedési módjáról még nagyon keveset tudunk. Ráadásul a nyájimmunitás kialakulása azokat is megvédené, akiknek valami miatt nincs lehetőségük beadatni az oltást. Megjegyezném, hogy beavatkozásra szoruló esetekben már a beavatkozás előtt felvett első oltásnak vizsgálattal bizonyított az előnyös hatása a további fertőzés talaján kialakuló hámelváltozás tekintetében.

Mekkora az oltási kedv a felnőttek körében?

Ma még viszonylag kicsi. Egyrészt mert sokan nem is tudnak a szükségességéről, lehetőségéről, másrészt az oltás felnőttek számára jelenleg térítésköteles és drága: három adag oltóanyagra van szükség, amelyek adagonként 45-50 ezer forint körüli összegért szerezhetők be. Ezt sokan nem tudják maguknak megengedni. Fiatalok körében azonban Európai viszonylatban nézve is jó helyen állunk

Úgy tűnik, meglehetősen sok a tévhit a HPV-fertőzéssel kapcsolatban. Van még olyan, amit jó lenne most eloszlatni?

Az egyik, hogy a HPV-fertőzés egyenes út a daganathoz. Ez egyáltalán nem igaz. Jó eséllyel életünk során többször is megfertőződünk HPV-vel, a szexuálisan aktív korcsoport mondhatjuk, hogy 70-80 százalékban szinte biztos, hogy fertőzött valamelyik típusával, de vagy nem is kerül felismerésre, vagy ha fel is ismerik, az immunrendszer szépen megoldja a problémát. Ha a mostani HPV-fertőzötteket vesszük 100 százaléknak, akkor mindössze körülbelül 20 százalékban alakul ki ennek talaján valamilyen hámelváltozás, és ezek mindössze 1 százalékban beszélhetünk arról, hogy daganat létrejön. 

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne is bagatellizáljuk el a HPV-fertőzést, hiszen ha nem foglalkozunk vele, akkor hosszútávon komoly problémát okozhat. A másik jellemző tévhit a HPV és a terhesség közötti kapcsolatra vonatkozik.

Azaz?

Sokan gondolják, hogy a HPV-fertőzés esetén ellenjavalt a terhesség, pedig valójában nincs így. Meghökkentően hangozhat, de 

elég nagy esélye van annak, hogy mi is úgy születtünk, hogy anyukánk HPV-fertőzött volt. 

Tudomásunk szerint a HPV-fertőzés jelentősen nem befolyásolja a teherbeesést, nem befolyásolja a magzat fejlődését, nem okoz koraszülést, és alapvetően nem befolyásolja a szülés módját sem. Az egyetlen eset, amikor a HPV a hüvelyi szülés útjában áll, ha a méhnyak felszínén vagy a hüvelyhámon condyloma van. Amikor a születendő baba a szülőcsatornán áthalad, a hüvelyen keresztül a légutakba bekerülhet az alacsony kockázatú HPV-fertőzés, ami súlyos légúti megbetegedéshez vezethet. Természetesen ilyen esetben a nem hüvelyi szülés a biztonságos mód. Egyéb esetekben ugyanakkor, még magas rizikójú HPV esetén is biztonságosan kihordható a terhesség és történhet hüvelyen keresztüli szülés  – természetesen mindig az adott várandós egészségügyi állapotát és az összes tényezőt figyelembe véve, szakorvosi döntés alapján.

A férfiakról eddig nem beszéltünk, és a HPV-vel kapcsolatban róluk egyébként is kevesebb szó esik. Pedig gondolom, nem véletlen, hogy a tini fiúkat már oltják a vírus ellen.

Nagyon fontos a férfiakról beszélni, igen. Egyrészt, mert bár szervezetük a tapasztalatok alapján könnyebben és gyorsabban legyőzi a fertőzést, tünetmentes hordozóként hozzájárulnak a fertőzés terjedéséhez. Másrészt azért is, mert a HPV az ő esetükben is okozhat komoly betegségeket. A hímvessző hámjának egészen ritka daganatán túl a legfőképpen a homoszexuális populációt érintő végbéldaganatos megbetegedésének egy jelentős része (még ha nem is olyan arányban, mint a méhnyakrákos eseteknél) szintén HPV-fertőzéshez köthető, emellett nőket, férfiakat egyaránt érintik a torok- garat- és szájüregi rákok, amelyeknél sokszor szintén kimutatható a HPV.  

Fontos ugyanakkor, hogy utóbbi esetekben az életmódtényezők (alkoholfogyasztás, dohányzás) hatása sem elhanyagolható. Bármilyen pénisz- vagy végbéltáji bőrtünet, viszketés, irritáció esetén éppen úgy orvoshoz kell fordulni, mint ahogy akkor is, ha a szájüregben, torokban tapasztalunk nem múló idegentest érzést, folyamatos krákogási ingert, rekedtséget, hámelváltozást. A korai felismerés sok későbbi kellemetlenségtől kímélhet meg, egyes esetekben pedig egyenesen életmentő lehet.

Nyitókép: Oliver Rossi/Getty Images