Sírva fakadtam a mosdóban, háromcentis alvadt vérdarabok estek ki belőlem, és azt hittem, elájulok

„Felálltam az asztaltól, odaléptem a térképhez, és úgy éreztem, mintha valami kiszakadna belőlem. Éreztem, ahogy elönt a meleg, és rettegtem, hogy átázok vagy elájulok az osztály előtt. Utóbbi egyszer már majdnem megtörtént, óra közben kezdtem görcsölni, néhány pillanatra sárga karikákat láttam magam előtt, és futkározott rajtam a hideg. Azóta is félek, hogy újra előfordul.” Anna egy budapesti általános iskola magyar-történelem szakos tanára. Tizenegy évesen jött meg az első menstruációja, azóta retteg az érkezésétől. 

Európán kívül már több országban elérhető a nők számára, hogy menstruációjuk idején felmentést kapjanak a munkavégzés alól. Japánban 1947-ben vezették a szabályozást, de Dél-Koreában és Indonéziában is élhetnek már ezzel a női munkavállalók. Ezekhez az országokhoz csatlakozhat első európai országként Spanyolország is, ahol Ángela Rodríguez, az esélyegyenlőségért és a nemi erőszak elleni küzdelemért felelős államtitkár javaslata szerint a nők többnapos extra szabadságot vehetnének igénybe ebben az időszakban. Az ügyben kedden döntött a spanyol kormány: rábólintottak a tervezetre.

Anna szülei először lesöpörték a panaszait, abban reménykedtek, hogy a ciklusa beállásával rendeződik a helyzet. Nem így történt: a harmincas éveiben járó pedagógus több orvosnál is járt, panaszai mögött endometriózist sejtettek, ez azonban végül nem igazolódott be. Panaszainak enyhítésére egyik orvosa fogamzásgátlót írt fel neki, ekkor rövid időre könnyebbé vált az élete, azonban egy másik szakorvosnál kiderült, hogy a családjában előforduló betegségek és laborértékei alapján ez mégsem járható út. „Természetesen 

pontosan tudom, hogy ilyenkor milyen »mikulásbiztos« ruhákat kell felvenni, mindig van nálam vényköteles görcsoldó, fájdalomcsillapító és rengeteg higiéniai eszköz, néha még melegítő tapasz is, tényleg olyan, mintha háborúba indulnék. 

Százszázalékosan így sem tudom eltüntetni a kellemetlen tüneteket. Talán a fájdalomnál is rosszabb a ciklussal együtt járó hasmenés és a furcsa izomgyengeség a lábaimban” – mondja Anna, aki érteni véli, hogy miért merült fel Spanyolországban a menstruációs szabadság ötlete, Magyarországon azonban elképzelhetetlennek tart egy ilyen könnyítést. 

„A nők és a férfiak közötti bérszakadék még tovább nőne, a munkáltatók nem, vagy nem szívesen vennének fel nőket. Az én pályámon ez nem jelenne meg, hiszen annyira kevés a tanár, a versenyszférában viszont biztosan megbüntetnék a nőket, ha plusz szabadnapokat kapnának.” 

Anna eddig kétszer ment táppénzre a menstruációját kísérő fájdalmai, erős tünetei miatt. „Bár nem kell megmondani, hogy miért nem tudok dolgozni, természetesen – egyszerűen jóindulatból – rákérdeznek, hogy mi a baj. Én mindkétszer azt mondtam, hogy emésztési gondjaim vannak, ami részben igaz is volt a hasmenés miatt. Könnyebb volt azt mondani, hogy nem tudok felállni a vécéről, mint azt, hogy annyira vérzek, és olyan görcseim vannak, hogy nem tudok elindulni sem.”

A nőgyógyász támogatná a menstruációs szabadságot

„Nem törvényszerű, hogy fájjon a menstruáció, de gyakori problémáról van szó. Ugyan betegségek is állhatnak mögötte, de ezektől függetlenül is előfordul, hogy a menstruáció komoly fájdalommal jár. Ennek több oka lehet, például a méh a szokásostól eltérő szögben állása vagy a szervezet érzékenysége a menstruációval kapcsolatos fizikai történésekre” – mondta el kérdésünkre dr. Balogh Illés, az Istenhegyi Magánklinika szülész-nőgyász és endokrinológus szakorvosa. 

A fájdalmas menstruáció a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában is szerepel, az úgynevezett BNO-kód lehetővé teszi, hogy ha a jelenség fennáll, és a nőt olyan mértékű fájdalom vagy rosszullét kínozza, ami miatt a munkáját nem tudja ellátni, orvosa táppénzre küldheti. A táppénz azonban nem szabadnap, teszi hozzá a szakorvos, aki szavai szerint maximálisan egyetért azzal, hogy a nőket tehermentesíteni kellene ebben az időszakban.

Az érintett nők által említett tünetek – például a hasmenés, a hidegrázás, a hőemelkedés – már a premenstruációs időszakban is megjelenhetnek, enyhítésükre léteznek orvosi megoldások. „Akinek ilyen panaszai vannak, mindenképpen orvoshoz kell fordulnia, mert egyes érzékenységeket kivéve ezek a tünetek enyhíthetők. Az orvosi vizsgálat azért is fontos, hogy minél előbb kiderüljön, ha esetleg valamilyen betegség, például endometriózis, hátrahajló méh szindróma, mióma vagy valamilyen fejlődési rendellenesség áll a háttérben” – magyarázta a nőgyógyász. A szakorvos úgy tapasztalja, hogy a legtöbb fájdalmas menstruációtól szenvedő nő csak akkor kér orvosi segítséget, amikor kínjai már elviselhetetlenek, így a probléma látenciája magas lehet. Tehát sokkal több nő szenvedhet a ciklus idején, mint ahány láthatóvá válik a statisztikákban. 

„Sokan otthon, különböző fájdalomcsillapító eszközökkel és gyógyszerekkel, izomlazítókkal próbálnak enyhülést találni. Amennyiben tendenciózus fájdalmakról van szó, 

mindenképpen orvoshoz kell fordulni, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni

– fogalmazott a szakember, majd hozzátette: saját környezetében is gyakran találkozik a fájdalmas menstruáció okozta problémákkal, a körülötte dolgozó nővérek is meg szokták kérni, hogy írjon fel nekik valamilyen fájdalomcsillapítót. 

Kifejezetten támogatom a spanyol felvetést, mivel ebben az időszakban nem csak fájdalomról és görcsökről vagy szikrázó szemekről van szó, hanem vérveszteségről is. 

Nyilvánvaló, hogy ilyenkor senki nem tudna ugyanúgy koncentrálni. A kérdéshez való hozzáállás pedig kulturális jellegű is.

Rossz üzenetet közvetíthet

Elsősorban nem menstruációs szabadságra, hanem arra lenne szükség, hogy az orvostudomány komolyan vegye a nők tüneteit, és igyekezzen megoldást találni azokra – mondta kérdésünkre Antoni Rita újságíró, aktivista, a Nőkért Egyesület elnöke. Hozzátette: kutatások támasztják alá az orvostudomány részlehajlását, például a sürgősségi osztályokon egy nőnek többet kell várnia a fájdalomcsillapításra, mint egy férfinak. „Mintha a nők fájdalma nem lenne igazi” – fogalmazott.

Úgy látja, a menstruációs szabadság negatív üzenetet közvetíthet a nőkkel kapcsolatban.

„Hozzájárulhatna annak az elképzelésnek a fenntartásához, hogy a nők gyengébbek, és kevesebbet tudnak dolgozni. A munkaerőpiac számára már most is a férfi az elsődleges munkavállaló, aki nem menstruál, nem szül, nem szoptat, és nincsenek gondoskodási kötelességei. A menstruációs fájdalomra – ami súlyos formában a nők körülbelül 10-15 százalékát érinti – megoldást kell találni, de nem elsősorban a szabadnapok, hanem az ezzel kapcsolatos orvosi kutatások finanszírozásával. Ez pedig az állam feladata lenne” – folytatta. Antoni Rita szerint a plusz szabadnapok még nehezebb helyzetbe hoznák a nőket a munkaerőpiacon, 

hiszen így a munkaadók még problémásabbnak látnák a női munkavállalókat. Ezáltal az is kérdéses lenne, hogy az érintettek egyáltalán mernének-e élni a lehetőséggel.

Zsuzsanna biztosan nem merne. A húszas éveiben járó építészmérnök pályakezdő, első valódi állását egy ismert irodában szerezte meg, feszített munkatempóban dolgozik. „Komoly határidők vannak, el tudja azt valaki képzelni, hogy egy határidő előtti héten azt mondom, hogy én most elmegyek mensiszabadágra? Mit szólnának a kollégáim, a főnökeim? Nem mondom, hogy nem értem, mert nekem is volt olyan, hogy sírva fakadtam a mosdóban, mert háromcentis alvadt vérdarabok estek ki belőlem, és azt hittem, elájulok a fájdalomtól. De 

egy ilyen ötlet magyar körülmények között értelmezhetetlen. 

Így is nehéz egy nőnek, hiszen a munkáltatók a gyermekteleneknél attól félnek, hogy eljön a családalapítás időszaka, a családosoknál meg attól, hogy az anya majd otthon marad a beteg gyerekkel. Más nőjogi problémák megoldását venném előre, kezdve a menstruációs szegénységgel. Bőven lenne tennivaló a munkahelyi szexizmustól az eltérő béreken át a fekete vagy szürke foglalkoztatásig, az agyondolgoztatásig vagy a gyerek mellől visszatérő nők diszkriminációjáig” – magyarázza Zsuzsanna. 

Érintettként úgy látja: a legjobb az lenne, ha az állami rendszerben reális időn belül hozzájutna az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és nem kellene zsebből állnia a nőgyógyászati vizsgálatokat. „Szerencsére én meg tudom oldani, jó állásom és támogató családom van. És akinek nincsen? Az várjon heteket, hónapokat? Először ezt kellene orvosolni, aztán el lehetne kezdeni érzékenyíteni a munkahelyeken, hogy ne legyen ciki azt mondani, hogy bocs, de most menjen más a terepre, mert nekem megjött és fáj.”

Hozzászólna? Látogassa meg Facebook-oldalunkat!

Magyarországon minden ötödik lány azért hiányzik havi rendszerességgel az iskolából, mert a menstruációja alatt nincs megfelelő intim eszköze. Gimnazista lányok a menstruációs szegénységben élő nőkön segítenek, erről készített riportot a Fókusz:

Nyitókép: Getty Images