Wonder Woman csodát tett, van remény a DC számára!

Wonder Woman-nel már találkozhattunk a Batman Superman ellen című filmben is, amiben valljuk be, ő volt az egyetlen értékelhető pont! Sajnos a következő DC-film, az Öngyilkos osztag sem nyerte el a kritikusok, sőt még a nézők tetszését sem, így félő volt, hogy a rengeteg DC-támadás után, a hősnő első egészestés története is kardjába dől majd. Minderre a félelemre rátett, hogy főhősünk, Gal Gadot eddig még egyetlen mozifilmet sem vitt el a hátán.

Az aggodalom azonban felesleges volt, hiszen a Wonder Woman tökéletes szuperhősfilm lett, Gal Gadot pedig nemhogy a hátán cipeli a sztorit, a kisujjából kirázza Diana hercegnő kalandját!

Mert, hogy a Csodanő nem mindig volt az a hősnő, akit megismertünk. Diana egykor az amazonok hercegnőjeként élt egy távoli, eltitkolt szigeten, ahol csupa nő vette körül. Uralkodónak nevelték és legyőzhetetlen harcosnak képezték ki, de békében teltek a napjai. Egészen addig, míg találkozott - életében először - egy férfival, Steve Trevor (Chris Pine) pilótával, aki egy óriási háborúról mesélt az amazonoknak, ami az ő szigetükön kívül, a kinti világban dúl. A kalandvágyó Diana pedig elhatározza, hogy segít az emberiségnek és megállítja a háborút, így útra kel a férfival, hogy együtt vessenek véget a pusztításnak!

A filmnek nemcsak a története kerek, mindent megtalálunk benne, amit egy szuperhősfilmtől és amit egy női főhősről szóló mozitól elvárunk!

A látvány lehengerlő, nem színes vagy giccses, sokkal inkább sötét, borús színek jellemzik, amik utalnak a háborús helyzetre is. Ha pedig háború és szuperhősök, nem maradhatnak el a csata -és akciójelenetek sem. A tökéletesen koreografált harcjeleneteket bármely más film megirigyelhetné, miközben a fronton zajló csata képei konkrét adrenalin löketet adnak a nézőknek, így képesek vagyunk teljesen átadni magunkat az izgalmas kalandoknak, még akkor is, ha egy több mint két órás filmről beszélünk.

 

Gadot amazoni testfelépítése, mégis bájos arca azonnal felkelti a figyelmünket, amint megpillantjuk a vásznon, természetes játéka pedig - be kell, hogy valljuk - rabul ejtett bennünket, ez a kettősség pedig szerencsére kitart egészen a film végéig!

Csodanő ugyanis nem egy hősködő, kétdimenziós karakter, hanem egy olyan főszereplő, aki elhivatott az iránt a dolog iránt, amire született és amire egész életében nevelték. Egyszerre képvisel olyan női tulajdonságokat, mint az empátia, a makacsság, a lelki és fizikai kitartás és erő, ugyanakkor nem nyomja el az őt körülvevő férfiakat sem, akik szupererő hiányában is mindent megtesznek, hogy megküzdjenek saját démonaikkal és megnyerjék a csatájukat.

Mindehhez nagyban hozzájárulnak a színészi alakítások is, hiszen az amazonok között olyan színésznőket láthatunk, mint amilyen például Robin Wright, illetve ne feledkezzünk meg a német csapatok méregkeverőjét játszó, Elena Anaya-ról sem, akinek még a pillantásai is beszédesek. A színésznők méltópartnereiként pedig többek között Chris Pine és Ewen Bremner gondoskodik a szórakoztatásunkról, karkatereik nem törpülnek el a hősnő mellett, ugyanakkor ők sem degradálják Csodanőt egy klisévé! Ebben a filmben ugyanis tökéletesen súlyozzák a főszereplők és a mellékszereplők arányait, akik éppen annyit szerepelnek, amennyit kell, így mindegyiknek megvan a maga nagy pillanata!

A Pine és Gadot közötti kémia pedig egyenesen szívbemarkoló!

 

A párbeszédekben van elegendő fricska és poén, amit leginkább Wonder Woman  szolgáltat, miközben az új világgal és a férfiakkal ismerkedik, ugyanakkor a komolyság sem marad ki a történetből! A cselekmény, bár nem túl bonyolult, mégiscsak súlya van, arról nem is beszélve, hogy nem kiszámítható.

A főgonosz valós fenyegetést jelent, mind színészi játékban, mind pedig a történetmondás szempontjából fel van építve, ismerjük az indítékát, a hajtó erejét és a céljait, ennek ellenére sem tűnik könnyű menetnek, nem egy mondvacsinált ellenség, így szerencsére, végül egy méltó és nem kevésbé látványos összecsapást is kapunk!

Bár a zene szerepe csak másodlagos, a kultikus Wonder Woman-intro akárhányszor megszólal, külön hangsúlyt ad a jeleneteknek, ahogyan egy bizonyos ponton, magát a katarzist is az ismerős dallamok szolgáltatják!

 

A Wonder Woman mozi nemcsak azért kerül majd be a filmtörténetbe, mert az első egészestés szuperhősnős alkotás, hanem mert már régóta az egyik legjobb képregényfilm, amit láttunk! Patty Jenkins rendezőnő képes volt arra, amire  - attól tartunk - Zack Snyder soha nem lesz. Olyan filmet csinált, ami egyszerre ejti ámulatba a nézőt, okoz felhőtlen örömet és töri össze az ember szívét!

Egyszóval hőst teremtett azokban az időkben, amikor az ebbe vetett bizalmunk és reményünk már elveszettnek látszott!