Jöjjön 10 film, ami egy életre összetörte a szívünket!
2017. január 18. 15:58
A hét közepén járunk, úgyhogy eldöntöttük: itt az ideje, hogy sírjunk egy óriásit! Összeszedtünk tíz olyan alkotást, ami nem egyszer zokogásba taszította a CinemaKlub csapatát. Könnyekre fel!
Filmeket nézni mindig nagy felelősség, hiszen nem mindegy, hogy éppen milyen darabra esik a választásunk. Jól megfontolandó kérdés ez! De be kell látni, hogy a fáradt léleknek néha jólesik egy-egy borzasztóan szomorú, vagy éppen a túlcsorduló boldogságtól könnyes mozi.
Bármilyen műfajról is beszéljünk, mindig megtalálhatjuk azokat a történeteket, amelyek kikészítenek minket. Legyen szó egy drámai musical-ről, mint az utóbbi hónapok nagy sikere, a Kaliforniai álom, vagy egy kifacsart, magányos road movie-ról – Eddie Vedder szívettépő soundtrack-jével –, mint Az út a vadonba. De választhatunk szerelmes drámát Vágy és vezekléssel vagy akár egy Brokeback Mountain-nel, sőt, lélekemelő, édesbús sztorik is jöhetnek ilyenkor, mint például Az élet szép.
Nehéz a döntés.
Annyi azonban már kiderült, hogy a CinemaKlub csapatában igazi bőgőmasinák dolgoznak, így még nehezebb volt tíz olyan filmet kiválasztani, ami a szokásosnál is jobban kiborított minket. Persze, a jó értelemben! Létezik annál jobb, mint amikor egy film annyira elkap, magával ragad és visz, hogy nem tudsz magadról és elfelejted, hogy mi is a valóság? Nem igazán!
A film egy érzés! Ez a válogatás pedig garantáltan szomorúvá tesz majd, úgy készülj!
Csillagainkban a hiba
Ez az a film, amit úgy néz végig az ember, hogy előre szóltak, hogy sírni fog, de ő próbálja magát meggyőzni arról, hogy kemény és képes tartani magát. Többször elismételhetjük magunknak, hogy márpedig nem fogunk sírni, de aztán a betegségeikkel küzdő fiatalokról szóló történet könnyűszerrel legyűr bennünket és nem, hogy sírni fogunk, zokogásban törünk majd ki!
A rettenthetetlen
Az 5 Oscar-díjas film, aminek nemcsak Mel Gibson volt a rendezője, de a főszereplője is, és amit a mai napig nem bírunk végignézni, mert teljesen kiforgatja a lelkünket. Ha meghalljuk, hogy „szabadság” és magunk elé képzeljük William Wallace meggyötört, mégis eltökélt arcát… azonnal bőgni kezdünk. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a James Horner által megalkotott zenéjétől még mindig libabőrösek vagyunk. Csodálatos Gibson rendezés!
A. I. - Mesterséges értelem
Steven Spielberg, szemét vagy! Ez volt az első olyan film, aminél órákig tartogattuk magunkban a könnyeket, persze a vége előtt 10 perccel elpattantunk és az egyik legnagyobb kiborulásunkat produkáltuk. A robot világba ültetett Pinokkió történet, amiben egy android kisfiú (Haley Joel Osment) csakis arra vágyik, hogy valódi fiú legyen… és természetesen az anyukájára. Azóta ha plüss macira nézünk, belesajdul a szívünk.
A szoba
Érzelmileg annyira erős a fészerbe zárt, majd onnan kiszabadult anya-fia történet, hogy a moziból kisétálva is döbbenten néztünk ki a fejünkből, és magunkat is meglepve, zokogásban törtünk ki. Brie Larson méltán kapta meg a legjobb női főszereplő Oscart, egyet sajnáltunk csupán, hogy a kisfiát alakító Jacob Trembley még egy jelölést sem érdemelt az Akadémiától, pedig gyerekszínésztől ilyen alakítást már nagyon régen láthattunk!
Good Will Hunting
Valószínűleg a legtöbb embert meglepi, hogy ezt a történetet bizony Matt Damon és Ben Affleck írták, amiért a legjobb forgatókönyvnek járó Oscar-díjat is elhozták 1997-ben, Robin Williams pedig a legjobb mellékszereplő díját. Egy félresiklott életű, fiatal zseniről mesél ez a film, amiben Matt Damon és Robin Williams a csillagokat is lejátszották az égről. Mert ugye: „Nem a te hibád!”
Szenvedélyek viharában
Ezt a filmet a földkerekség összes nőneműje már legalább egyszer látta, de valószínűbb, hogy annál jóval többször, és az is biztos, hogy hiába látja sokadjára az ember, mégis mindig megnézi. A gyönyörű, tényleg csodaszép Brad Pitt és a legendás Anthony Hopkins főszereplésével készült film, úgy tűnik, mintha a könnycsatornáink megpróbáltatására készült volna. Arról nem is beszélve, hogy hiába tudjuk mi lesz a vége, mégis biztos, hogy bőgni fogunk!
Fel!
A magányosan és az álmaiban élő öregúr története az első képkockától az utolsóig konstans sírás, ugyanis ritkán látni ennyire megható és életszerű történetet, főként animálva. Ahogyan a lufikkal teletűzdelt ház megkezdi repülését a régóta vágyott Dél-Amerika felé, úgy nő az elhasznált zsepik száma is, miközben nem tudjuk eldönteni, hogy most éppen miért is sírunk! Egy biztos, nem tudjuk majd abbahagyni!
Holt költők társasága
Robin Williams klasszikusa, a film a magyar tanárról, aki minden kisdiák álma, biztosan mindannyiunkat megríkatott már! Az az igazság, hogy ez tipikusan az az alkotás, amin mindenki más pillanatban sír és amire mindenki más miatt emlékszik, de az biztos, hogy a film zárójelenete és az „Ó, kapitány, kapitányom!”- felkiáltásra, még a legkeményebb fából faragott nézők szíve is összeszorul.
My Girl – Az első szerelem
Egy kedves kis történet egy kantáros gatyás kislányról, aki sokkal érettebb a koránál, mégis sok mindent meg kell még tanulnia az életről. Ilyen például az elmúlás is, amit először édesanyja halálával tapasztal meg, majd legjobb barátja és játszótársa elvesztésével. A film, amin kicsik és nagyon egyszerre törnek ki zokogásban és amit annak ellenére is mindig örömmel nézünk meg, hogy tudjuk, hatására egy életre elkerülünk majd minden darázsfészket és elhajtunk majd minden méhet!
Édesek és mostohák
Elsőre akár limonádénak is tűnhet ez a film, azonban egy komoly dráma, és egy még fontosabb sztori rejlik benne. Az anyaság, az elmúlás, az anyai önzés és a továbblépés… ezek mind-mind lényeges elemei az 1998-as filmnek. Julia Roberts és Susan Sarandon testesítik meg a nő két elengedhetetlen oldalát. Nálunk alapdarab!
Kép: InterCom