0:30
CinemaKlub
2016. február 10. 11:49
Az Akadémia úgy tűnik, annyi év után végre rájött, hogyan tarthatná kordában a díjazottakat. Nemcsak a beszédek rövidülhetnek le, de a szokásos sablon szövegeknek is búcsút inthetünk.
Legalábbis ez a terv. Habár, erősen kételkedünk benne, hogy végrehajtható. Az Akadémiának ugyanis az a célja, hogy minél inkább közönségbaráttá, social media szempontból pedig kattintékonyabb tartalommá tehesse a sztárok édes hebegését. Mint amilyen Jennifer Lawrence volt, amikor Hamupipőke módon megbotlott a lépcsőn 2013-ban (a Napos oldalért nyerte a Legjobb főszereplőnőnek járó díjat), ezzel mém-áradatot elindítva a közösségi médiában – ami, még azóta is tart.
Szóval az a cél, hogy inkább az ehhez hasonló lazulások legyenek a középpontban:
Az ötlet pedig: ahelyett, hogy a nyertesek perceken keresztül csak hálálkodnának ennek és annak – ami nem feltétlenül vonzza be még jobban a nézőket –, ezeket a neveket előre leadhatja minden jelölt, és amikor kimondják valamelyikük nevét és pódiumra lép, a készítők egy „hírsávban” kiírják a neveket. Így a képernyő alján folyamatosan pörögnének a nevek, a nagy boldogság pillanataiban, és a megszabott 45 másodpercben pedig jöhetnek a személyesebb anekdoták. Legalábbis erre számít az Akadémia.
Viszont ez az egész már most – az elmélet szintjén is – több sebből vérzik! Egyrészt a győztesek a boldogságtól megrészegülten nem feltétlenül fognak ragaszkodni az előre megbeszélt „elég a felsorolásokból” policy-hoz. Több mint valószínű, hogy ilyenkor még az előre megírt beszédeiktől is eltérnek, nagy zavarodottságukban. Vagy lépcsőkön esnek el, ugye.
A második probléma már csak a helyszínen pompázóknak lehet probléma: vajon ott is kiírják ezeket egy kivetítőre, vagy a teremben ülők – akik könnyekkel a szemükben várnák, hogy köszönetet mondjanak nekik is – sértődötten hüppöghetnének?
Persze, a készítőknek is van még indokuk a terv bevezetésére: ha a képernyőn lennének kiírva a szerettek és kollégák nevei, akkor azok akár örökemlékként is megmaradhatnak – egy-egy print screen segítségével. Mert a szó elszáll, az írás – jelen esetben a kép – megmarad. Nem mintha a beszédekről készült felvételek nem maradnának meg… de ez már csak részletkérdés.
Szóval az a cél, hogy inkább az ehhez hasonló lazulások legyenek a középpontban:
Az ötlet pedig: ahelyett, hogy a nyertesek perceken keresztül csak hálálkodnának ennek és annak – ami nem feltétlenül vonzza be még jobban a nézőket –, ezeket a neveket előre leadhatja minden jelölt, és amikor kimondják valamelyikük nevét és pódiumra lép, a készítők egy „hírsávban” kiírják a neveket. Így a képernyő alján folyamatosan pörögnének a nevek, a nagy boldogság pillanataiban, és a megszabott 45 másodpercben pedig jöhetnek a személyesebb anekdoták. Legalábbis erre számít az Akadémia.
Viszont ez az egész már most – az elmélet szintjén is – több sebből vérzik! Egyrészt a győztesek a boldogságtól megrészegülten nem feltétlenül fognak ragaszkodni az előre megbeszélt „elég a felsorolásokból” policy-hoz. Több mint valószínű, hogy ilyenkor még az előre megírt beszédeiktől is eltérnek, nagy zavarodottságukban. Vagy lépcsőkön esnek el, ugye.
A második probléma már csak a helyszínen pompázóknak lehet probléma: vajon ott is kiírják ezeket egy kivetítőre, vagy a teremben ülők – akik könnyekkel a szemükben várnák, hogy köszönetet mondjanak nekik is – sértődötten hüppöghetnének?
Persze, a készítőknek is van még indokuk a terv bevezetésére: ha a képernyőn lennének kiírva a szerettek és kollégák nevei, akkor azok akár örökemlékként is megmaradhatnak – egy-egy print screen segítségével. Mert a szó elszáll, az írás – jelen esetben a kép – megmarad. Nem mintha a beszédekről készült felvételek nem maradnának meg… de ez már csak részletkérdés.
Forrás: Vanity Fair
Képek: Tumblr
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
