Aki nem a kormányzati propagandára kíváncsi, annak az egyre kevesebb lehetőség közül választhat, ha a hírekre kíváncsi. A vidéki lapok mindegyike kormányközeli üzletemberek kezébe került, a vidéki rádióknál is hasonló a helyzet. Elutaztunk Budapesttől 100 kilométerre, Jánoshidára, hogy megnézzük, miből és hogyan tájékozódnak az ott élők, mi az, ami szerintünk fontos, de aminek a híre még sose jutott el hozzájuk.

Nem áll le július 15-én a kormány legújabb, Soros elleni kampánya, mert Budai Gyula fideszes képviselő szerint csak a pártokra vonatkozik az akkor életbe lépő plakátozási tiltás. Sőt, a kabinet azt tervezi, hogy újabb 5,6 milliárdot költ plakátokra és reklámokra. A Jobbik szerint a Fidesz ellehetetleníti az ellenzéki plakátokat, majd elárasztja az országot a saját propagandájával.

Kell-e félnünk Oroszországtól? Vajon túl közel kerültünk-e az oroszokhoz – vagy ők hozzánk? Miközben Oroszország ellen uniós szankciók működnek, és miközben, Európa jó része kisebb-nagyobb mértékben kiszolgáltatott az orosz energiának, az orosz befolyás növekedése egyre inkább foglalkoztatja nemcsak a magyar, hanem az európai és az észak-amerikai nyilvánosságot is. Magyarország nem főszereplő Oroszország és a világ bonyolódó játszmájában, de fekvését tekintve geopolitikailag elég érzékeny ahhoz, hogy nagyon is érdekelhesse Oroszországot. Mi tudható és mi a teendő?

Konyhanyelv. Dühöngenek a zöldség- és gyümölcsárak miatt? Mit szólnak a krumpliárakhoz? Vagy: tapasztalják, hogy dől ránk az egészséges táplálkozást hirdető propaganda és a dübörgő magyar mezőgazdaságról szóló kormányzati jelentések, de ha egészségesen akarunk enni, sok zöldséget és gyümölcsöt, az sokkal, de sokkal többe kerül, mint ha hízókúrára fognánk magunkat? Létezik, hogy egy kiló jó minőségű magyar almáért meglehet 3-400 forintot is kell fizetni, sokkal többet, mint egy kiló több ezer kilométerről ideszállított narancsért? Mi történik? Már nem konyhanyelven: szezonális időjárási ingadozásról van szó, vagy más van a háttérben?

A krimikben minden fekete-fehér: van a rosszfiú, és van a jó. Amikor esténként filmet nézünk, drukkolunk a nyomozónak és ellenszenvet érzünk a rosszfiúval szemben. Két-három film, amelyben – mondjuk – fekete szakállas férfi a rosszfiú, és észrevétlenül elkezdünk félni a fekete hajú, szakállas férfiaktól. Szórakozunk, de közben a világról alkotott képünk változik.

Az első világháborúban a katonák sokszor nem értették, miért kell harcolniuk. A császárért? A hazáért? Hazafias lelkesedés, ellenségeskedés ide vagy oda, a bakák sokszor barátkoztak a fronton. Egyetlen ellenszer volt: a propaganda. Egy film arról, miként gyűlöltette meg magát a Magyar Királyság a környező népekkel, hogyan uszítottak magyarokat az egykori barátokra.

Rákosi fotóinak saját fotósai voltak. Hogyan kellett ábrázolni a párt első emberét, mit volt szabad retusálni, mit kellett ábrázolni?