Molnár Nini: Az egyik dolog, ami Gergőben megfogott, hogy elrepített egy teljesen más világba

Hogy érezted magad a táborban?

Nagyon jól, nyilván voltak hullámvölgyek, például az első napok. Nagyon nehéz volt a beköltözés, felfogni, hogy heteket ott fogunk tölteni, és nekem kihívás volt a pörgős életemből bekerülni ebbe a mindennapjaimhoz képest ingerszegény környezetbe. Az elején kicsit egyedül éreztem magam, de ahogy telt az idő, könnyebb lett, és úgy érzem, hogy barátokra leltem bent. Bírtam volna még pár napot, de a nézők így döntöttek.

Mi az, ami nehézséget jelentett a dzsungelben?

Az utazás előtt csak az járt a fejemben, hogy a bátorságpróbák nehezek lesznek, félni fogok a kígyóktól és a békáktól, de valójában nem ez volt a legnehezebb. 13 különböző embernek kellett kibírnia egymást és alkalmazkodni a többekhez, ami szerintem sokkal nagyobb kihívás.

Az esőzések is nagy problémát jelentettek, mert először a haciendában aludtam, majd onnan kerültem le a többiekhez, és csak egy olyan ágy jutott, amire 3 napig szakadt az eső. Ezért fogadtam el Gergő felajánlását, hogy feküdjek mellé, mert csurom vizes voltam, magányosnak és tehetetlennek éreztem magam. A higiéniai dolgok sem voltak egyszerűek. 

Őszinte leszek: amikor bementem, azt hittem, hogy mosni fognak ránk, kiadjuk a ruháinkat 3 naponta és bejön a tiszta – de ez nem így volt. 

Igazából nem is a mosással volt gond, inkább azzal, hogy a magas páratartalom miatt semmi sem száradt meg, és a tűzön melengettük a ruháinkat.

Mi hiányzott bent a legjobban?

Az első két hétben szinte semmi nem jutott az eszembe. Nyilván hiányzott a családom, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezen kattogtam volna, mert a túlélésre és a beilleszkedésre koncentráltam. Azt hittem, hogy nagyon fog hiányozni a telefonom, de nem. Néha a munkámon gondolkodtam, az irányításmániás énem dolgozott volna a dzsungelből is. Most, hogy elkezdtek kiesni a versenyzők, most kezdtem el csak a külvilágon gondolkodni.

Melyik játékok voltak a legemlékezetesebbek, vagy legnehezebbek a számodra?

A legnehezebb az a játék volt, amikor nem szabadott elengedni az oszlopot, az tényleg durva volt. A vége előtt 1-2 perccel lecsúsztam, de akkor már csillagokat láttam és nagyon fájt a karom is. Igazi fizikai megpróbáltatás volt, és van egy határ, ameddig egy ember fizikailag bírja. A mentális feladatokat nagyon jól bírtam, például a svédasztalos vacsorás játékot, az volt a kedvencem, mert nagyon féltem a kígyóktól, de amikor a fejemhez rakták, akkor sikerült leküzdeni a félelmem.

Mit az, amit megtanultál bent magadról?

Szerintem megmaradtam őszinte embernek, aki törődik mások érzéseivel, és remélem, hogy bebizonyítottam, nem egy kényes, jó hátterű kiscsaj vagyok, aki hisztizik az ilyen feladatok láttán. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy amikor a vizestartályt kellett fognom egy órán át, és Gergővel megegyeztünk, hogy beszélgetünk, de ő elaludt, akkor nem ébresztettem fel. Oda is szólhattam volna neki, hogy ébredjen fel, de sajnáltam felkelteni, és nem hagytam, hogy a büszkeségem közrejátszon, hogyha megbeszéltük, akkor kelljen fel, hanem az volt a fontos, hogy pihenjen.

Arra is rájöttem, hogy mennyire fontosak számomra az emberi kapcsolatok, a család, a barátok. Az elmúlt pár évben picit a munkát helyeztem előtérbe, aminek nyilván meglett a gyümölcse, de igazából az élet mély kapcsolatok nélkül semmit sem ér.

Fogsz bármit változtatni ezek után?

A családtagjaimmal szeretném még jobban elmélyíteni a kapcsolatomat és a barátaimat is szeretném még jobban segíteni, mert úgy érzem, hogy annyi mindent adhatok még nekik. Párkapcsolati téren az a célom, hogy egy mély, és felbonthatatlan kapcsolatot alakítsak ki valakivel, mert már elegem van a játékokból. Nem mondom, hogy most gyerekre és családra vágyok, inkább arra, hogy egy biztos alapot megteremtsek valakivel, egy olyan mély szövetséget, ami őszinteségen alapszik. Ha ez megvan, akkor lehet majd gondolkodni a házasságon, és a gyerekvállaláson.

Ha már szóba került a párkapcsolat, szerinted mi alakult ki közted és Gergő között? Curtis felrótta neked, hogy te Gergőt csak a bennmaradásra használtad, erről mit gondolsz?

Mi Gergővel együtt érkeztünk meg a táborba, és az első játékra is együtt mentünk, így a 0. naptól kezdve egy nagyon őszinte kapcsolat alakult ki köztünk. 

Aki bent volt a táborban, sőt szerintem a nézők is láthatták, hogy ez egy őszinte kapcsolat. Azt, hogy ez csak baráti vagy nem, azt mi sem tudjuk pontosan, mert a környezet játszik az ember fejével, de az sosem volt kérdés, hogy igazi. Sajnálom, hogy ez Curtis fejében megfordult, ez egy reakció lehetett arra, amit elmondtam neki, hogy mi bánt vele kapcsolatban.

Ha Gergővel kint találkozol, akkor lehetne még ebből valami?

Nem akartuk még jobban elmélyíteni a kapcsolatot bent, ez egy közös döntés volt. Pontosan tudtuk, hogy hol vagyunk, és hogy egy ilyen környezetben az emberek akarva-akaratlanul közel kerülnek egymáshoz, érzelmeket kezdenek el táplálni egymás iránt. A kérdést, hogy mi lehet köztünk, a kijutás után terveztük megválaszolni. Talán én voltam a kontrolláltabb, aki visszafogta az érzéseit, hogy ebből később ne legyen galiba.

Két külön világból jöttök, látod ennek a két világnak a találkozását?

Az ellentétek vonzzák egymást, és az egyik dolog, ami Gergőben megfogott, az volt, hogy elrepített engem egy teljesen más világba. Kiszakított az enyémből a történeteivel, a tájszólásával, a munkájával, ami nekem nagyon tetszik. Egy egyszerű, és egyenes világból jön és ez is fogott meg benne. Amíg én a munkámban csak robotolok, ő máshogy látja a dolgokat, és nagyon figyelmes. Például hozott nekem egy vécédeszkát, mert egyszerűen nem voltam képes leülni arra a koszos, nyirkos fa vécére. Nagyon tetszett, hogy ennyire odafigyelt rám.

Kivel volt a legegyszerűbb és kivel a legnehezebb együtt élni?

Az elején Rita kicsit mindenkinek borsot tört az orra alá a maga megmondó és parancsolgató stílusával. A vége felé talán Curtisszel volt problémám, mert gyakran szurkálódott, ami sok volt nekem, pláne ebben az érzelmileg felfokozott helyzetben. Ezért szerettem volna kijelölni a határaimat, és jelezni, hogy én ezt már nem nyelem le.

Curtis nem feltétlenül úgy reagált, ahogy vártad. Miben maradtatok?

Örültem volna egy jobb végkimenetelnek, de ő elkezdett személyeskedni. Ennek ellenére én már másnap óriási változásokat láttam a viselkedésében, velem is kedvesebb volt, és másokkal is. Attól függetlenül, hogy úgy tett, mintha ő nem fogadta volna be a véleményem, én láttam a változást.

Nekem több problémám is volt vele, és túl nagy volt a csomag, amit rázúdítottam, valószínűleg ezért nem tudta befogadni. Alapvetően én sokáig tűrök, mielőtt kimondom a véleményem, és vele kapcsolatban sok minden összegyűlt. Az egyik egy beszólás volt, amikor a többiek előtt azt mondta, hogy belőlem nézi azt ki, hogy mindenkit kibeszélek a háta mögött. Ez nekem nagyon rosszul esett, ő azt mondta, hogy poénnek szánta, de mindig van alapja a vicceknek.

Egyébként mi 10 éve ismerjük egymást, és engem úgy engedtek el otthonról, hogy majd Curtis biztosan vigyáz rám, ehhez képest, ő piszkált a legjobban. Amiatt is beszólt, hogy sírtam, pedig a többi lány is sírt, és ez nem a gyengeség jele. Az is előfordult, hogy a lányokkal egy jobb ágyba akartunk költözni, és ő direkt befoglalta előlünk, annak ellenére, hogy megbeszéltük. Az ő ágya nem is volt rossz helyen, és rajta kívül egy fiú sem vette volna el az ágyat egy lány elől.

Szerinted a dzsungelben is követni kell ezeket az illemszabályokat?

Mindenki döntse el magában, hogy mennyire tud emberséges és férfias maradni a dzsungelben, szerintem ezek mutatják meg az emberek igazi személyiségét és karakterét.

Kikkel kerültél olyan viszonyba, hogy kint is tartsátok a kapcsolatot?

Akivel szívesen töltenék időt kint is az Tibó, Vanda, Merci és természetesen Gergő. Vandában a 10 évvel ezelőtti énemet látom. Imádom, hogy kicsit fiús, vad, szókimondó, nyers, és nagyon jó fej csaj, vele biztosan jól érezném magam bárhol a világban. Merci mindenki számára nagy meglepetés volt, szerintem nagyon értelmes és jól látja a dolgokat, egy őszinte, egyenes nő, aki szórakoztató is, így vele is nagyon szívesen töltenék még időt. Tibó pedig egy cukorfalat, egy mosolygós buddha, és nagyon jóban lettünk. 

Ezekben az emberekben az a közös, hogy nagyon egyenesek, őszinték és tiszták, és ezek mellett még számtalan jó tulajdonságuk van.

Visszamennél a dzsungelbe?

Persze. Iszonyatosan jó kaland volt, most visszamennék és onnan folytatnám, ahol abbamaradt.

Szerinted ki lesz a dzsungel királya vagy királynője?

Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem a dzsungel királya címet Gergő érdemelné meg. Az ő bátorsága, elszántsága, a jó szíve, és minden tulajdonsága méltó a királyi címre. Nincs olyan, amit ne tudna megcsinálni a táborban vagy a bátorságpróbákon, és ehhez társul egy önzetlen szív, és nagyvonalúság. Én biztosan rá fogok szavazni.

A lányok közül szerintem Vanda és Merci esélyesek, mindketten nagyon belevalók, és mindent meg tudnak csinálni.