„Bánom, hogy az utolsó napot sírással töltöttem” – Merci ma már nem lopná el a csokit, de nem zavarja, hogy magára haragította a táborlakókat

Hogy érzed magad most, hogy elhagytad a tábort? Számítottál rá, hogy ki fogsz esni?

Van bennem egy minimális csalódottság, mert szerettem volna végig csinálni a versenyt, de nagyon boldog vagyok, hogy ismét beszélhetek a szeretteimmel, és láthatom a többieket kívülről is. Tisztában vagyok vele, hogy eléggé megosztó személyiség vagyok, mégsem számítottam rá, hogy ezen a szimpátiaszavazáson fogok kiesni. De hát ez van.

Nagyon sok bátorságpróbán részt vettél. Melyik volt számodra a legemlékezetesebb játék?

Minden feladatnál arra gondoltam, hogy meghalni úgysem hagynak, így mindig próbáltam kihozni magamból a maximumot.

Számomra a legemlékezetesebb a legelső bátorságpróba volt, amikor békákat szórtak rám, majd belezuhantam a vízbe. Rettentően félek a békáktól, és életemben először ért hozzám egy. Nagyon kivoltam ettől, de próbáltam arra koncentrálni, hogy ételt juttassak a többieknek. A legdurvább játék az volt, amikor a svédasztalon volt a fejünk, és mindenféle békát, pókot, rovarokat raktak ránk. Ott el is sírtam magam, mert kijött rajtam stressz, a bogarak is belemásztak a hajamba, és büdösek voltak.

Nagyon jó volt, amikor Fecóval, aki nagyon jó barátom lett a dzsungelben, memóriajátékon vettünk részt. Fecó ugyanúgy sikoltozott, mint én, ez nagyon jó kis emlék marad. A kedvencem pedig az volt, amikor Jani kilőtt engem, mint egy tekegolyót, és el kellett találnom a bábukat – ez volt számomra a legviccesebb feladat.

Mi akasztott ki a leginkább a dzsungellétben, mi volt a legnehezebb?

A hideg víz szörnyű volt, próbáltam nappal fürdeni, amikor volt rá lehetőség, mert felfázós típus vagyok. A rovarokkal is voltak problémák, ugyanis az itteni szúnyogok a hosszú nadrágon is átcsíptek, így az egész testem egy nagy csípés most. De nem panaszkodok, mert van, aki még rosszabbul járt.

Mi hiányzott a legjobban otthonról?

Az hiányzott a legjobban, hogy kommunikáljak a szeretteimmel, hogy meg tudjam beszélni velük a dolgokat, viccelődjek a barátnőimmel, összebújjak a szerelmemmel vagy a kiskutyámat kényeztessem. A verseny egyik legszebb pillanata volt, amikor beszélhettem a párommal, mert olyan energiát adott nekem, mintha csak akkor érkeztem volna meg a táborba, kipihenten, tele hassal. A tárgyak nem hiányoztak, leginkább az ételek után sóvárogtam, az ízek nagyon hiányoztak. Kifejezetten örültem a bulis estének, amikor bejöttek a zenészek a táborba, azon a vacsorán végre volt cukros üdítő.

Tanultál valamit magadról a dzsungelben?

Megtanultam, hogy mindent értékelni kell. Alapvetően is hálás vagyok az életemért, de most ez felerősödött bennem. 

Azt is megtanultam, hogy a kevesebb néha több, és megváltam a szempilláimtól. 

Most már kicsit megbántam, mert eddig simán kibírta volna, de igaza van a többieknek, tényleg elvette a tekintetemet, és flegmának tűntem tőle, ezért mostantól csak kevésbé dús pillákat fogok rakatni.

A játék előtt tartottál tőle, hogy a többiek el fognak-e fogadni. Hogy látod, sikerült?

A legelején a táborban beszélgettem mindenkivel, és elmondták, hogy a kinézetem alapján azt gondolták, hogy hisztis vagyok, és biztosan nyávogni fogok. Azt a visszajelzést kaptam, hogy kellemesen csalódtak bennem, aminek nagyon örülök.

Szerintem barátokra tettem szert a dzsungelben. Vandával már ismertük egymást a műsor előtt, viszont most sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Jázminnal, Ninivel és Curtisszel is jóban lettem. Curtis még azt is mondta nekem, hogy mire kijön, írjak egy közös számot. A refrén már kész, remélem, hogy addigra meglesz, a videóklipet meg majd együtt leforgatjuk. Én lennék a legboldogabb ember, ha Curtisszel dolgozhatnék, de tudom, hogy még nem tartok ott, mint ő.

Fecóval is nagyon jó barátok lettünk itt a dzsungelben, remélem, hogy kint is hasonlóan jó viszonyt tudunk majd fenntartani. A végére becsúszott egy veszekedés, de bízom benne, hogy ez majd a kinti életben nem fog közénk állni. 

Remélem, hogy Diában sem marad tüske, főleg, hogy én csalódtam benne, de ő úgy érezte, hogy bosszút álltam rajta azzal, hogy őt is kiválasztottam a veszélyzónába. Ez nem így volt, senkit nem akartam bántani.

Miért pont Diát, Ferit és Ádámot választottad a veszélyzónába?

Mert bennük csalódtam a játék során, vagy velük volt konfliktusom. Diával az utolsó napon vesztünk össze, és Ádám is nagyon vehemensen lépett fel a csokiügynél. Hússzor elmondta a véleményét, pedig elsőre is megértettem. Felnőtt emberek vagyunk, szerintem máshogy kellett volna lereagálni a helyzetet, de nem hibáztatom, mert ez a környezet kihozott belőlünk olyanokat, amiket a kinti életben nem biztos, hogy kimondanánk. Ferikével is voltak vitáink, félreértettük egymást, én tényleg nem akartam bántani, ő viszont azt vette ki az egészből, hogy rosszat akarok neki. 3 ember állt hozzám nagyon közel: Gergő, Fecó és Vanda, így a többiek közül kellett választanom.

Van bármi, amit máshogy csinálnál?

Talán a csokit mondanám, nem maga a csoki megevése, hanem a következményei miatt. Én kiestem most a játékból, de másik három társamat a veszélyzónába küldtem. Nem bánom, hogy megettem a csokit, mert legalább megismertem a többieknek ezt az oldalát is, hogy így ki tudnak borulni. Nekem az járt a fejemben, hogy tíz csokit kaptak, így nem lesz gond nekik. Ha egyet kaptak volna, akkor eszembe sem jutott volna elvenni.

Bánom, hogy az utolsó napot sírással töltöttem, és sajnálom, hogy a többiek így reagáltak a lopásra. Szerintem így, hogy már több mint 2 hete bent voltunk, mindenkinek alacsonyabb lett az ingerküszöbe. Ha ezt a játék elején teszem meg, akkor szerintem rá se hederítettek volna. Teljesen megértem őket, én máshogy gondolkodtam, azt hittem, hogy vicces lesz, megeszem, és elfogadják, de most már megértem őket. Mindenki sokkal feszültebb volt, éhesek és koszosak voltunk, nem hibáztatom őket a reakciójukért.

Belevágnál újra a játékba?

Úgy vagyok ezzel a játékkal, hogy egyszer nagyon jó volt megélni, de a ValóVilággal ellentétben nem szeretném újra végig csinálni. Nagyon hálás vagyok, hogy megélhettem, és megismerhettem ezeket az embereket, de ennyi elég volt. Sok boldog pillanat volt, sokkal több, mint szomorú, de nagyon nehéz volt a szeretteink hiánya, a nélkülözés, a kosz, amiben éltünk, mert sajnos nem tudtunk rendesen sem tisztálkodni, sem rendet tenni magunk körül, ami nekem nem volt annyira jó.

Nagyon közel járunk a játék végéhez, szerinted ki fogja megnyerni a versenyt?

Szerintem Curtis fogja megnyerni, bár én azt szeretném, hogy Vanda nyerjen, de Gergőnek is nagyon szurkolok.