A holokauszt árnyékában született meg – Ungár Anikó megrázó családi történetéről beszélt
2026. november 20. 18:30
A holokausztot túlélő szülők gyermekei gyakran hordozzák magukban a szüleik által átélt felfoghatatlan tragédiák és transzgenerációs traumák súlyát. Egy ilyen mélyen megrázó, mégis felemelő életkezdés történetét osztotta meg Ungár Anikó is, aki felidézte, hogyan született meg a családi tragédiák árnyékából, és miért kapta gyermekkorában a „Szitu” becenevet.
A művésznő Kadarkai Endre Lélekben - másképp című műsorában nyílt meg a szülei háború utáni újratalálkozásáról. Édesanyja 1945-ben, 35 évesen szabadult fel a koncentrációs táborból, míg édesapja a tambovi munkaszolgálatból tért haza.
„Sokat meséltem: az Örkény Istvánnal voltak együtt, nagyon kevesen élték túl. A szüleim már korábban ismerték és várták egymást. A találkozáskor az apukám már elvesztette az egész családját Auschwitzban, de újra megtalálta az édesanyámat, Lilit
– idézte fel a múltat Ungár Anikó.
A háborús borzalmak emléke azonban rányomta a bélyegét a szülei gyermekvállalására: az édesapja féltette az anyukáját, és határozottan úgy érezte, erre a világra ő nem akar gyermeket. Anikó elmondása szerint a szülei már a harmadik vagy negyedik terhességmegszakítás előtt álltak, amikor az orvos figyelmeztette az édesanyját:
Lilike, ez az utolsó esélyed, gondold végig!
Az asszony kiment a folyosóra, kinézett az ablakon, és úgy döntött, nem él ezzel a lehetőséggel, mert mindenképpen kislányt szeretett volna. A döntés hátterében egy megrázó tábori emlék állt: a lágerben összebarátkozott egy grófi származású, zsidó felmenői miatt üldözött lánnyal, aki 29 évesen éhen halt mellette, és akit Anikónak hívtak.
Akkor ő megfogadta, hogy ha innen kiszabadul, neki egy Anikó kislánya lesz. És amikor ez a helyzet volt, akkor azt mondta, hogy ő dönt. Azzal ment haza az apukámhoz, hogy megtartom. És azt mondta, hogy: hát ez egy kész szituáció, amibe belevittél engem, de hát ez a te döntésed.
A szülők ugyanezzel a tiszteletteljes szemlélettel nevelték őt később is: ha valamit akart és az volt a vágya, abban nem akadályozták meg. Ebből a mondatból eredt a családi beceneve is:
„Ezért az én becenevem Szitu volt. Én voltam a szituáció.”
A terhesség alatt az édesapja folyamatosan a Van egy kislány, Anikó című dalt dudorászta a jó ritmusa miatt a bűvészmutatványaihoz, az édesanyja pedig ugyanezt a dalt hallotta a rádióban. Így végül nem is volt kérdés, hogy a tábori fogadalom és a dal ritmusa után az Anikó nevet kapta.
Kövesdi János a deportálások fő szervezőjének, Adolf Eichmann-nak a budapesti villájában dolgozott. De így sem menekült a haláltábor elől. Sokáig nem érzékelte a borzalmakat, csak akkor szembesült a valósággal, amikor a Szabadság hídról a halottakat a Dunába kellett dobnia. Történészek szerint a magyarok számára a holokauszt még mindig feldolgozatlan trauma.