2026. október 28. 12:30
Czutor Zoltánnak nagyon ideális gyermekkora volt egészen 15 éves koráig. Akkor ugyanis szülei elváltak, és mind a ketten külföldön kezdtek új életet. A zenész azonban nem tartott egyikükkel sem. Kamaszként kellett, egyedül felépíteni életét itthon.
Czutor Zoltán sikeres zenész és szerető családapa. Maga is sokszor rácsoldálkozik arra, hogyan tudott eljutni ideáig úgy, hogy már egészen fiatalon magára maradt.
Csodálatos gyerekkorom volt, ami ilyen 14-15 éves koromra sajnos véget ért, amikor elváltak a szüleim. Az anyukám a húgommal Ausztráliába disszidált, apukám meg kiment Nyugat-Németországba dolgozni nyomdászként. És akkor így hirtelen magamra maradtam, ez ilyen jó nagy pofon volt. De nem jutott eszembe, hogy bepánikoljak, hogy milyen nagy bajban vagyok. Az első érzés és gondolat az volt, hogy oké, ezt dobta a gép, most mit kell csinálni?
- vallott az Otthon a rabbinál vendégeként a Belmondó frontembere, aki azóta is úgy éli a mindennapjait, hogy sosem hajlandó kétségbeesni vagy pánikolni.
Innen visszanézve én is ledöbbenek, hogy azért elég kétségbeejtő helyzetben voltam. De ezt is a Jóisten ajándékának vélem: mintha a tenyerén hordozna, mert nem hagyott belesodródni a kétségbeesésbe, hanem azon gondolkodtam, hogy mit kell csinálni, hova kell menni, vagy mi a következő lépés, hogy megoldjam az életemet.
Mint mondja, 15 évesen teljesen tapasztalatlanul, egzisztencia nélkül, magára hagyva jó esélye lett volna arra, hogy lecsúszik.
Mégsem ezt történt velem, és nem tudom, hogy miért. Én nem azért, mert én olyan kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkezek. Esküszöm azt érzem, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz, mert máshogy ez nem következhetett volna be, hogy én amúgy így mostanáig elhúztam úgy, hogy viszonylag normális egzisztenciával, ép elmével, meg valamilyen egészen jóféle egészséggel rendelkezem
- tette hozzá.