2025. december 1. 12:45
Rácz Jenőről sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy valaha is hátradőlt volna. A mostanra országosan ismert séf már fiatal felnőttként is olyan lendülettel ment előre, hogy a környezete csak kapkodta a fejét. Volt benne valami makacs eltökéltség: ha egyszer kitalált valamit, azt végig is csinálta. Nem „majd egyszer, ha lesz időm”, hanem azonnal, tűzön-vízen át.
Korán kiderült, hogy nem lesz belőle átlagos szakács
A szakmában már fiatalon feltűnt, hogy másképp gondolkodik, mint a többiek. Nem elégítette ki, ha valamit „jól” meg tud csinálni. Ő azt akarta, hogy zseniális legyen. Ez a fajta belső motor vitte előre akkor is, amikor mások inkább aludtak volna, ő pedig még este is kísérletezett, gyakorolt, vagy új ötleteken pörgött.
A 25 évesen megnyitott első vállalkozás – rögtön Sanghajban
Sokan az első éttermüket egy kis bérleményben próbálgatják, lehetőleg nem túl messze az otthonuktól. Rácz Jenő viszont nem az a típus.
A közösségi oldalán mesélt arról hogy az első saját vállalkozását 25 évesen nyitotta – nem Budapesten, nem is Európában, hanem Sanghajban, a világ egyik legkeményebb, leggyorsabban reagáló piacán. Olyan helyen, ahol ha kiteszel egy új ötletet ma, holnap már három másik étterem másolja.
A projektje pedig már akkor is formabontó volt: folyékony nitrogénnel készült fagyit árultak. A közönség imádta – konkrétan az első napokban az utcán kígyózott a sor. A cornflakes ízesítés és a sós-savanyú szilva lett a nagy kedvenc, és Jenő egy csapásra megtanulta, milyen az, amikor egy ötlet tényleg betalál.
Két élet egy napon belül
Ami különösen beszédes: mindezt marketing- vagy vállalkozói tapasztalat nélkül csinálta végig, miközben nappal (pontosabban „egész nap”) egy sanghaji Michelin-csillagos étterem séfjeként dolgozott. Hajnalban „lefőzte” a fagyikat, aztán ment vissza a konyhára, és egy négyszemélyes csapat vitte a boltot, amíg ő újabb 12–14 órát dolgozott.
A sikeréhség nem múlt el
Ritka az olyan ember, aki több mint egy évtized után is ugyanolyan hévvel beszél arról, hogyan hajtotta magát nap mint nap. Ő viszont most is ugyanazt mondja: a munkára és a sikerre való éhsége egy grammot sem csökkent.
Merjetek álmodni és csináljátok, mert csodák igen is történnek
A történetében nem az a legérdekesebb, hogy valaki Sanghajban árult nitrogénfagyit, vagy hogy Michelin-konyhákon edződött. Hanem az, hogy nem félt elindulni. Nem volt meg minden tudás, nem volt mögötte üzleti diploma vagy nagycsaládi háttér — csak az elszántság, hogy menni kell előre, mert más nem fogja helyette megcsinálni.