Mennyire szólhat bele a főnök, hogy mikor veszem ki a nyári szabadságomat?

„Ha a fent említett elven működne a rendszer, akkor karácsony táján sok munkáltató nehéz helyzetbe kerülne, ha az ünnepek alatt két hétre a teljes munkavállalói gárda kivenné a szabadságokat” – kezdi dr. Sáfrány Írisz Zsófia. De akkor pontosan

mihez van joga a munkavállalónak?

A munka Törvénykönyve szerint a munkáltató évente csak hét munkanapot köteles a munkavállaló igénye szerint kiadni, a többivel – bármilyen furcsa – a munkáltató rendelkezik. Ez a hét nap azonban pont alkalmas arra, hogy az ember egy hetet a saját akarata szerint kivehessen nyaralás céljából. 

A munkavállalónak ugyanakkor joga van az esedékesség évében kivenni a szabadságait. Minden munkavállalónak jár 20 nap alapszabadság, mely pótszabadságokkal egészül ki, a munkavállaló életkora, gyermekei száma, valamint egyéb speciális körülmények függvényében.

A munkáltató minden évben megállapítja, hogy az adott munkavállalónak hány nap szabadság jár, melyet a munkavállaló – jó esetben – a bérkartonról havi szinten ellenőrizhet.

A munkáltató feladata a munkavállaló összes szabadságának kiadása az adott évben, ettől eltérő megállapodást ugyan köthetnek, de ehhez a munkavállaló hozzájárulása is kell. Ilyen esetben is legalább a tárgyévet követő év végéig ki kell adni a szabadságokat.

A munkavállalónak joga van arra, hogy a munkáltató a szabadságait úgy adja ki, hogy legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Erről a jogáról tárgyév elején a munkavállaló lemondhat. A tizennégy napba beleszámítanak a pihenőnapok és a munkaszüneti napok is. Jellemzően azok szoktak lemondani erről a jogukról, akik maguknak oszthatják be a szabadságaikat és nem feltétlenül akarnak egyszerre sok szabadnapot felhasználni.

A munkáltatónak kötelessége szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni.

A szabadságokat a tárgyévben kiadottnak kell tekinteni, ha a szabadság az esedékesség évében megkezdődik és a következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

A szabadságok időpontjának meghatározása elsődlegesen a munkáltató joga

A munkáltatónak joga és kötelessége a szabadságok kiadása. Kötelessége, hogy ki kell adnia az összes adott időszakra járó szabadságot, és joga, hogy a kiadás időpontját elsődlegesen ő határozza meg.

Mint említettük, a Munka Törvénykönyve alapján a munkáltató évente hét munkanapra eső szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezen túlmenően a munkavállaló kérése szerint kell kiadni a gyermekek után járó pótszabadságokat is – teszi hozzá a Jog365 ügyvédpartnere.

A munkavállalónak a saját maga által beosztott szabadságok időpontját szintén legalább a szabadság megkezdése előtt tizenöt nappal be kell jelentenie a munkáltatónak.

Gyakorlati megoldások

A munkáltatók egy része maga osztja be a munkavállalóik szabadságát, a hét munkanapon (és a gyermeki pótszabadságokon) túl oly módon, ahogy az a munkáltatónak megfelel. Sok munkáltató azonban hagyja, hogy a munkavállalók saját maguk osszák be egymás között, hogy ki mikor megy szabadságra.

Ilyen esetekben a munkáltató általában előre meg szokta határozni, hogy egy időben maximum hány munkavállaló lehet távol, ezen túlmenően viszont a foglalkoztatottaknak egymás között kell megegyezniük. Vita esetén a munkáltató dönt.

Sokszor hallani a munkavállalóktól, hogy bár elvileg akkor veheti ki a szabadságát, amikor szeretné, ez azonban mégsem lehetséges, mert a munkáltató munkaerő hiányában is elvárja tőle, hogy a helyettesítéséről gondoskodjon. A munkaszervezés azonban elsődlegesen a munkáltató feladata, tehát neki kell beosztania, hogy a szabadságon lévő munkavállaló munkáját hogyan osztja fel a többiek között. Amennyiben ezzel összefüggésben a munkavállalók nem tudnak önállóan megegyezni, kérni kell a munkáltató utasítását.

Mivel a szabadságok kiadása egy minimumkövetelménynek felel meg a jogszabályok alapján, amennyiben a munkáltató nem tesz eleget ezen kötelezettségének, a Foglalkoztatás-felügyeleti Hatósághoz érdemes fordulni kivizsgálásért.

Mit tehetünk, ha a főnök visszahív a szabadságról?

Sok munkavállaló előre átgondoltan osztja be az adott évben esedékes szabadságait. Van, aki már az év elején gondosan kiszámolja, mire, mikor hány napot szán, hiszen az év első hónapjaiban még olcsóbban lehet hozzájutni egy-egy külföldi úthoz, így aki időben tervez, sok pénzt spórolhat meg. Ráadásul munkahelyeken általában elsőbbséget élvez az a munkavállaló, aki a szabadság iránti kérelmét előbb terjeszti elő. 

De mi történik akkor, amikor a munkáltatónk keresztülhúzza nyaralásunkat, és berendel bennünket a pihenésünkről?  

Akadhatnak ugyanis olyan kellemetlen helyezetek, amikor bár a munkáltató jóváhagyta a munkavállaló szabadságát, vagy éppen pont a munkáltató az, aki szabadságra küldi a munkavállalóját, azonban valamilyen nem várt helyzet miatt mégis szüksége van az alkalmazottja munkájára. Mit tehet meg ilyenkor a munkáltató?

Megszakítás vagy elhalasztás?

Alapvetően két helyzet fordulhat elő a tervezett szabadságokkal kapcsolatban. Az egyik, amikor a munkavállaló még nem kezdte meg a szabadságát, de belátható időn belül megkezdené (például szerdán még dolgozik, de következő hét hétfőtől már szabadságon lenne). Ilyen esetben a munkáltató a szabadság kiadását – legfeljebb hatvan nappal – elhalaszthatja. A másik eset, amikor a munkavállaló már megkezdte a szabadságát, ilyen esetben a szabadság megszakítható.

Ezen túlmenően kollektív szerződés rendelkezhet úgy, hogy a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Fontos kivételt képez ez alól az apasági szabadság, mely nem elhalasztható és nem megszakítható.

Mindhárom esetben az a közös, hogy munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén szakíthatja félbe (vagy halaszthatja el) a munkavállaló kiadott szabadságát.

Amennyiben ez megtörténne, a munkáltató írásban köteles indokolni, hogy miért hívja vissza a munkavállalót a szabadságáról, a szabadság elhalasztása esetén pedig meg kell jelölni a szabadság várható időpontját – hangsúlyozza dr. Sáfrány Írisz Zsófia,.

Az utasítás indokolása azért is fontos, mert ha a munkáltató indoka nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak, akkor a munkavállaló nem köteles a szabadságát félbeszakítani.

Ha azonban az indoklás jogilag helytálló, a munkavállalót még arról a hét napról is vissza lehet hívni, amivel maga rendelkezik, csak a szülési és az említett apaszabadság jelent kivételt, azok sérthetetlenek.

Természetesen ezekben az esetekben is alkalmazandók a Munka Törvénykönyve általános magatartási követelményei, miszerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Például ha az egyik munkavállaló külföldön van a gyermeke esküvőjén, míg a másik munkavállaló a szabadsága utolsó két napját tölti otthon, akkor a munkáltatónak azt is célszerű figyelembe vennie, hogy melyik munkavállaló szabadságát szakítja félbe.

Mit tehet a munkavállaló?

Sajnos ha olyan helyzet adódik, ami miatt a munkáltató jogosan szakítja félbe vagy halasztja el a szabadságot, akkor a munkavállaló nem tehet mást, mint hogy bemegy dolgozni.

Nyilvánvalóan annak, hogy egy nyaralás félbeszakad, vannak anyagi vonzatai is. Ennek körében a munkavállalónak a szabadságkiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Itt nyilvánvalóan igazolt károkra kell gondolni, amiket a szállásfoglalással, repülőjeggyel és egyéb bizonylatokkal tud igazolni a munkavállaló. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

Nyitókép: Getty Images