„A felügyelő pornót nézetett a gyerekekkel, áthelyezték egy másik otthonba, ennyi történt” – így látja egy családsegítő a gyermekvédelmi rendszert belülről
2024. március 25. 5:57
„A gyermekvédelmi rendszernél bántalmazóbb nincs” – mondja Zsuzsi, akinek nevét kérésére megváltoztattuk. Húsz éve dolgozik családsegítőként az egyik legélhetőbbnek választott Pest megyei településen. Baj ott is van, nem is kevés, és minden korosztályt érint, ráadásul, mint mondja, nem válogat szegény és tehetős közt sem. Hogy lehet, hogy Magyarországon erősebb az állatvédelem hangja, mint a gyermekvédelemé?
A családsegítővel folytatott másfél órás beszélgetésünket legalább 5 telefonhívás szakította meg. Hívta a rendőrség, börtönből szabadult anyuka, demens idős férfi, aki valakit látott az ágya szélén ülni, ingyen ebédet igénylő idős ember, özvegyi pótlékát kajtató férj. Zsuzsi azt mondja, mindennapos, hogy egyfolytában csörög a telefonja, a rendszerszintű problémák az ő és kollégái munkáját is nehezítik. A pedofília pedig csak a jéghegy csúcsa.
Az egyik otthonban a felügyelő pornót nézetett a gyerekekkel, áthelyezték egy másikba, ennyi történt.
Ez a gyerekvédelmi rendszer ma Magyarországon. Vagy egy másik otthonban BKV-jegyet adtak egy fiúnak a felügyelők, hogy szökjön meg, mert drogozott. Ez a fiú volt, hogy cipő nélkül ment haza, mert abból is drogot vett” – hozott példát arra, milyen kétségbeejtő helyzetek fordulnak elő. Szerinte a hivatalok nem működnek jól, nem tartják a határidőket, sokszor felnőnek, vagy meghalnak az ügyfelek, mire döntés születik az ügyükben.
„Júliusban tettem javaslatot arra, hogy egy újszülöttet ne engedjenek haza a családjához. Az anyuka pszichésen nem stabil, első gyermeküket is már elvették tőlük máshol. 24 órán belül el kellett volna helyezniük a babát, még mindig kórházban van, március van. De számtalan gyerek vár gondozási helyre” – mesélte.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy rengeteg otthont zártak be az elmúlt években, és nincsenek szakemberek, a jogszabályok pedig nem a gyerekek érdekeit nézik. A szociális munkás szerint a börtönök sokszor kevésbé traumatikus helyek, mint az otthonok, mégis indokolatlanul köthetnek ki ott a gyerekek:
Inkább kiemelnek egy gyereket a családból lakhatási probléma esetén – ahelyett, hogy adnának egy önkormányzati lakást. Én ilyen esetben nem szeretek kiemelni gyereket, mert a gyermekvédelmi rendszernél bántalmazóbb nincs
– fogalmazott a családsegítő, majd hozzátette: „Kiemelik bántalmazás, szexuális abúzus miatt, majd az állam által fenntartott otthonokban tovább bántalmazzák. Így mi értelme a kiemelésnek? A gyereknek a gyermekvédelmi rendszer nem ad perspektívát, a bántalmazás tovább folytatódik, és mindez rengeteg pénzébe kerül az államnak.” Vannak ugyan szabályok, például hogy a kiemelt gyermeket a vér szerinti szülő 50-100 kilométeres körzetében kell elhelyezni, de sokszor nem sikerül betartani őket a férőhelyek szűkössége miatt.
Rendszerszintű hiányosságok, kezeletlen traumák
Nemrég a Pénzcentrum cikkében Stáhly Katalin, a Hintalovon Alapítvány szakembere beszélt arról, rendszerszinten is milyen súlyos hiányosságok vannak a gyermekvédelmi ellátásban.
Például a törvény szerint minden családjából kiemelt 12 éven aluli gyereket nevelőszülőnél kellene elhelyezni, azonban 2022-ben több mint ezerötszáz 12 évesnél fiatalabb gyerek élt gyermek- vagy lakásotthonban. 2021-ben a gyermekotthonokban és lakásotthonokban engedélyezett 3649 álláshely több mint 10 százaléka (394) betöltetlen volt. A munkaerőhiány miatt a gyerekotthonban dolgozó szakemberek rengeteget túlóráznak, elképesztő terhelésnek vannak kitéve. Ez nagyon megnehezíti, hogy megadják a gyerekeknek a szükséges odafigyelést. „A rendszer tehetetlenségét és túlterheltségét könnyű kihasználnia azoknak, akik a gyerekeknek nem segíteni, hanem ártani akarnak” – mondta Stáhly Katalin.
Az egészségügy és oktatás tragikus állapota is a szociális szférában csapódik le. Rengeteg az önsértő, depressziós, ADHD-s, pszichiátriai eset a gondozottak között, de nincsenek szakemberek, akik tudnának velük érdemben foglalkozni. Zsuzsiék is fél éve keresnek gyermekpszichiátert, pénz lenne rá, de szakember nincs.
Szociális munkás vagyok, nem varázsló. Kellenek a pszichológusok, pszichiáterek, szakemberek. Nem állapot, hogy 80 ezer emberre jut 1 pszichológus.
Zsuzsi szerint a szociális munkásoknak nagyon rossz a híre is. Mindenki azt gondolja róluk, hogy ők azok, akik elveszik a gyerekeket. A prevención lenne a hangsúly, de sokan emiatt félnek segítséget kérni, úgy gondolják, hogy nem segít a rendszer.
A családsegítő szerint a hírekben ma gyakran szereplő pedofília csak a jéghegy csúcsa. A szociális szférában 10-15 éve nem emeltek bért, nincs hangjuk az ott dolgozóknak, senki nem figyel oda rájuk, senki nem tudja, mit látnak nap mint nap. Sok szociális munkás inkább elmegy kasszásnak egy diszkontlánchoz, mert meg kell élnie, eltartania a családját, pedig a munkájukra hatalmas szükség lenne.
„Tény, hogy nem való mindenkinek ez a munka. Tárgyalni tudni kell, van, hogy 6-8 fős családokkal, van, hogy ügyvédekkel. Évekig tanultam egyetemen, azóta is folyamatosan képzem magam, és az alapfizetésem annyi, hogy jócskán ki kell egészíteni, hogy elérjem a diplomás minimálbért.”
Nem csak a szegény gyerekek szorulnak gondoskodásra
A felelősség viszont óriási. Szinte mindennapos, hogy dönteniük kell, életveszélyről van-e szó, vagy sem. Zsuzsi elmondása szerint nagyon szubjektív döntések születnek a gyermekvédelemben:
Szabolcs megyében például teljesen hétköznapi dolog, hogy nincs víz a házban, Pest megyében, ha nem jelensz meg két szülőin, már kihívják a gyámügyet.
A családsegítő úgy látja, nem csak a szegényebb réteget érintik a problémák, a tehetőseknél is szinte ugyanazok merülnek fel, pepitában. „Rengeteg a válás, a túlterhelt gyerek, nem tudnak kötődni, sok helyen látom, hogy hiányzik a feltétel nélküli szeretet, a szabad játék, a gyerekek tünetelnek.
A szegények és gazdagok között nagyjából az a különbség, hogy ők minőségi alkoholt és minőségi kábítószert fogyasztanak
– fogalmazott. Zsuzsi tapasztalatai szerint sokszor könnyebb a szegényebb családok problémáit megoldani, a tehetősek ugyanis gyakran lenézik ezt a szakmát, és inkább ügyvédjeiket küldik a találkozókra.
Idősek a semmi ágán
„Ma egy gyerek sorsa azon múlik, hogy melyik gyámhivatalhoz fog születni, de az időseket is érintik ezek a problémák. Egy demens néniért küzdöttünk, akivel a családja alá akart íratni papírokat, hogy mondjon le mindenről. Öt év után jött ki a határozat, hogy megszüntetik az eljárást, mert meghalt a néni.”
A családsegítő elmondása szerint a demencia nagyon sok időst érint, és a covid óta a szociálisan leszakadt rétegnek még nehezebb a helyzete. Például az is a szociális szférában csapódik le, hogy a háziorvosok nem járnak ki házhoz.
„Az egyik ügyfelem valószínűleg sztrókot kapott, ki tudja, mióta fekhetett a matracán, szörnyű kínok közt tudtuk lefejteni róla a mentőssel. A kórházban meghalt. Most az élettársának segítek abban, hogy megkapja az özvegyi járulékot. Kijöttek a nyugdíjintézettől, és azt kérdezték tőlem, hogy vett-e ajándékot a társának az elmúlt években, illetve voltak e közösen nyaralni. Létminimumon éltek. Én sem jutok el nyaralni.”
Az állatvédelem erősebb itthon, mint a gyermekvédelem
Zsuzsi tapasztalatai szerint a hivatali tárgyalásokkal is sok a gond. Több órán át eltart egy ilyen egyeztetés, és sokszor teljesen szakmaiatlanul zajlik. Az adatvédelmi szabályokat nem tartják be, például két család esetét párhuzamosan tárgyalják, akik esetleg még szomszédok is, és végighallgatják a másik megrázó történetét.
„Ha egy gyermeket kiemelünk egy családból, utána ugyanaz a szociális munkás gondozza a szülőt is. Vagy szexuális abúzussal börtönben ült egy szülő, de látogathatja a gyereket. Az örökbefogadás is el lett lehetetlenítve.”
Zsuzsi szerint a gyermekvédelmi törvényi reform egy vicc. Gyökeres változásra lenne szükség, de senki sem kérdezte meg a szakmát.
Jelenleg az állatvédelemnek nagyobb hangja van, mint a gyermekvédelemnek
– fogalmazott. A családsegítő megemlítette, hogy Amerikában egy szociális munkásra öt család jut, mert a hét öt munkanapból áll, és így tud velük érdemben foglalkozni. „Részben ebben látom a megoldást, ehhez viszont rengeteg pénzre és szemléletmódváltozásra lenne szükség. Az, hogy szigorítják a gyermekvédelmi törvényeket, nem megoldás. Már az megoldás lenne, ha a jelenlegit betartanák.”
Zsuzsi már 15 évesen tudta, hogy szociális munkás lesz. És még mindig hiszi, hogy emberek életén lehet változtatni odafigyeléssel.
A bicskei pedofilügy
A gyermekvédelemről a bicskei pedofilbotrány kirobbanása óta esik több szó, ám a kormány intézkedéseivel több szakember sem ért egyet. A gyermekvédelmi intézményvezetők és helyetteseik kinevezését és foglalkoztatását szigorú pszichológiai alkalmassági vizsgálathoz kötnék, erről itt számolt be a Híradó:
Herczog Mária szociológus, a gyermekvédelem egyik legismertebb kutatója az RTL Híradónak arról beszélt: ez egy sebtapaszszerű intézkedés, amelyet ráadásul egy olyan súlyosan vérző sebbe nyomnak, hogy csak fokozni tudja a fájdalmat.
Szerinte elhamarkodott megoldások helyett gondosan, alaposan előkészített módosításokra lenne szükség a gyerekvédelmi rendszerben, hogy ne okozzanak több fájdalmat az áldozatoknak, és elkerülhetők legyenek a további bántalmazásos esetek. A kormány a bicskei botrány kirobbanása óta egyszer sem konzultált gyerekvédelmi szakemberekkel, szervezetekkel.
Nyitókép: pexels.com