Sulyok László pártirodát és bútorokat is igényelt az elhurcolt zsidók vagyonából

Sulyok László, Sulyok Tamás köztársasági elnök apja pártirodát és bútorokat is igényelt az elhurcolt zsidók vagyonából – derült ki a Hócipő cikkéből. 

Korábban Karsai László történész tárta fel a HVG-n, hogy Sulyok Tamás hivatalba lépett államfő tévesen állította tavaly, hogy az apját a népbíróság halálra ítélte, és ezért 10 évig bujkált. A levéltári iratokban azonban sem halálra ítélésnek, sem bujkálásnak, sem megfigyelésnek nincs nyoma. Van azonban egy 1944-ben, a Fejér Megyei Naplóban megjelent cikk, amelyben Sulyok apja mint a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyei vezetője lelkesen invitálja a pártba a zsidó vértől mentes embereket. Az is kiderült a Karsai László által ismertetett papírokból, hogy Sulyok Tamás apja Székesfehérváron egy épp ekkoriban deportált zsidó ügyvéd irodáját veszi át. 

Sulyok Tamás a Mandinernek azt mondta: „A rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt. De létezett, és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam. Ezt ismételni nem kívánom, értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet nem szeretném… Édesapám egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt, elképzelhetetlennek tartom, hogy ő írta azt a cikket”.

A Hócipő kedden Gergely Anna történész kutatásai alapján közölt újabb dokumentumokat, ezek szerint pedig Sulyok László az elhurcolt zsidók vagyonából igényelt ingatlant, valamint bútorokat is. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) Fejér megyei vezetőjeként írta alá a kérvényt, rajta kívül még öt ember aláírása szerepel a papíron. A polgármester végül kiutalta nekik a kért lakást, amelyet pártirodaként akartak használni.

Azonban benyújtottak egy másik kérelmet is: „Méltóztassék az egyidejüleg kért párthelység berendezése céljára az elkobzott zsidóbútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat szervezetünk részére juttatni” – írták. A „zsidóbútor” kifejezésről Gergely Anna történész azt mondta a Hócipőnek, hogy sok ilyen igénylést látott korábban, ezekben olyan szavak szerepelnek, mint „zsidószekrény”, „zsidótelefon”, „zsidóvarrógép”, „zsidózongora”.

A város ekkor éli legszörnyűbb napjait, négyes sorokban hajtják a zsidókat a Kígyó utcából és más csillagos házakból a városon keresztül a síneken túl lévő használaton kívüli Szabó-téglagyárba, és onnan a halálba. A Kígyó utcában előtte két napig folyt a motozás, a nőket meztelenre vetkőztették, s a testüregekre is kiterjedt kesztyű nélkül, ami Gergely Anna szerint magyar specialitás volt, sehol máshol nem alkalmazták akkor – írta a Hócipő.

Senki sem felelős a szülei tettéért. Az viszont már közügy, ha valaki, aki fontos közhivatalt visel, ellentmondásosan nyilatkozik apja múltjáról. A Házon kívül is ezért foglalkozott az üggyel. A nyilatkozó történész számos furcsaságot talált Sulyok Tamás apjáról tett kijelentéseiben:

Nyitókép: Máthé Zoltán/MTI