Esik eső karikára, de nem Kossuth Lajos kalapjára – van valami furcsa az Orbán-beszédre hívó plakátokkal

Nem sokkal azután, hogy kiderült, Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond március 15-én, az 1848-as forradalom kitörésének ünnepnapján, egy gyors plakátkampányt indított a kormány pár nappal a pénteki nemzeti ünnep előtt. A nemzeti konzultáció eredményét hirdető plakátok helyére az alábbi került meglehetősen nagy példányszámban:

Mint fentebb is látható, a plakáton az áll, hogy 

„A haza minden előtt”
ÁLLAMI ÜNNEPSÉG 
Múzeumkert, MÁRCIUS 15. 10.30 Beszédet mond: ORBÁN VIKTOR 
Készült Magyarország Kormánya megbízásából

A plakátot jobban szemügyre véve több dolog is furcsának tűnhet.

Először is a „A haza minden előtt” idézet. A szállóigévé vált szavak Kölcsey Ferenctől származnak, és bár sokak fejében kétségkívül erősen rímelnek a 19. századi magyar függetlenségi törekvésekre, szorosan vett értelemben nincs közvetlen kapcsolódásuk 1848. március 15-hez, a Budapesti forradalmi eseményekhez. Kölcsey Ferenc ugyanis 15 évvel korábban, 1833. június 14-én, Pozsonyban, országgyűlési küldöttként írta Emléklapra című kétsoros epigrammáját:

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

Amikor ezeket a sorokat Kölcsey papírra vetette, már megcsömörlött a politikától, rá egy évre vissza is vonult a közélettől, és 1838-ban belehalt súlyos tüdőgyulladásába. A tíz évvel később kezdődő szabadságharchoz tehát már közvetve sem volt sok köze a Himnusz költőjének.

A másik furcsaság a plakáton látható halványzöld grafika.

A jelenet minden kétséget kizáróan František Kolář (Franz Kollarž avagy Kollarz Ferenc) cseh-osztrák grafikus, illusztrátor (élt: 1829–1894) litográfiájának ismeretlen keltezésű, ismeretlen alkotó általi átdolgozása. 

Kollarz kőnyomata eredetileg Kossuth Lajos Cegléden 1848. szeptember 24-én elmondott toborzóbeszédét örökíti meg, és sokszorosítva többféle részletgazdagságú és színezésű verziója is közkézen forog, mint az galériánkban is látható:

A kép tehát – miképp az idézet – nem kötődik közvetlenül az 1848. március 15-i eseményekhez, nem a Múzeumkertben, nem Pesten és nem akkori történést ábrázol. Kossuth toborzóbeszéde azonban legalább az ottaniak folyománya. Kossuth egyébként március 15-én még Bécsben tartózkodott, ahonnan a pesti események hírét hallva sietett vissza Pest-Budára. De ezen túlmenően más okokból is különösnek mondható a plakát fő vizuális eleme.

Furcsa dolgok

A plakát rajzán – ami szemmel láthatóan más technikával is készült – a háttérben lévő, Cegléd központi terén lévő épületeket teljesen elhalványították, noha az eredeti Kollarz-grafikán kifejezetten hangsúlyosak. Az eredeti kőnyomaton középen a mai Kossuth téren álló Szent Kereszt felmagasztalása katolikus templom, balra a Szabadság téri Református Nagytemplom, jobbra pedig az Eötvös tér sarkán ma is álló földszintes ház, a Katolikus Óplébánia XVIII. századi műemlék épülete látható (ami nem összekeverendő a szomszédos járásbíróság 1900-as években épült eklektikus épületével). 

Ehhez képest a plakát grafikáján egyik templom sem vehető ki első ránézésre, mivel sziluettjük rendkívül halvány. Ráadásul a jobb oldalon az óplébánia helyén valamiféle kőkerítés látszik, amin emberek ülnek és állnak, messzebb a háttérben pedig mintha többszintes, leginkább Pestre jellemző épületek derengenének fel:

Az összhatás olyan, mintha a háttér jobb oldala a Nemzeti Múzeum környékét idézné, ahol a forradalmi mítosz szerint 1848. március 15-én Petőfi Sándor a múzeumlépcső baloldali mellvédjén elszavalta a Nemzeti Dalt (amiről a történészek már bebizonyították, hogy nem történt meg). Sőt, az álló, kezét magasba tartó alak mintha maga Petőfi lenne.

Hol a kalap?

Ami mindezek után a legkülönösebb, az a kép központi figurája, Kossuth Lajos. Az eredeti Kollarz grafika és annak összes korábbi változata ugyanabban a pózban ábrázolja a szabadságharc vezetőjét: bal kezét mellkasára téve, jobbját magasba tartva, tollas kalapját lengetve.

A néprajzkutatók és levéltárosok szerint ebben az időszakban – amikor Kossuth az országot járva toborozta az embereket a honvédségbe – keletkezett a „Kossuth Lajos azt üzente” kezdetű Kossuth-nóta:

Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni:
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

A kormány plakátján azonban pont a Kossuth-legendárium leglényegesebb kelléke, a karimás, tollas kalap hiányzik. A korszakban divatteremtőnek tartott Kossuth-kalap nélkül a rajzon a legendás magyar politikus olyannak néz ki, mintha valamilyen fájdalom miatt éppen a mellkasához kapna.

A ceglédi Kossuth-múzeum honlapja ezt írja Jókai Mórt idézve a jelenetről:

Kerek fekete kalapot viselt, hátralengő fekete tollal, viselete egyszerű volt, mint mindig. De mikor szólt, óh, akkor bíbor és arany volt rajta minden.

És hogy mindezek után még bizarrabb legyen az óriásplakát rajza: Kossuth mindeközben mutató és középső ujjával a győzelem V-jelét mutatja, ami viszont egy másik neves államfő, Winston Churchill személyéhez kötődő, a II. világháború óta univerzális gesztus.

Az interneten fellelhető összes korábbi ábrázolás közül kettőt találtunk, ami hasonló módon, kalap nélkül ábrázolja Kossuth Lajost. A Darabanth aukciósház oldalán látható, más grafikustól származó illusztráció kissé eltérő szögből mutatja a szónokló Kossuthot és a lelkes helybéli tömeget, ami arra utal, hogy az óriásplakát rajza nem ezt vette alapul:

Az Antikvárium.hu honlapján látható, Görösy Antal „Megadjuk!” festménye alapján készült litográfia a képviselőház 1848. július 11-i ülését ábrázolja, amin Kossuth legendás beszédét mondta a magyar honvédség finanszírozásáról. Itt Kossuth hasonló módon, kalap nélkül, felemelt jobb kézzel áll a szónoki emelvényen, kezét a mellkasához emelve:

A nemzeti ünnepre megjelentetett, új kormányzati plakát összképe tehát eléggé zavaros: nem jelenik meg rajta egyik márciusi ifjú sem, ahogy a főbb március 15-i forradalmi gondolatokból (Nemzeti dal, 12 pont) sincs megidézve semmi, ellenben egymás mellé (avagy szembe) kerül rajta a március 15-én a Múzeumkertben beszédet mondó békepárti Orbán Viktor, és a Cegléden honvédelemre, szabadságharcra mozgósító, de emblematikus kalapjától valamiért megfosztott Kossuth Lajos.

Nyitókép: Nagy Attila Károly / rtl.hu