Hodász András: Nagyon felnézek Karsai Dánielre

Szerettem pap lenni, hiányzik. Most viszont azt a helyzetet kell tudnom kezelni, hogy nem pap vagyok, hanem egy belvárosi kávézóban dolgozom – mondta a Népszavának Hodász András, aki az év elején elhagyta a papi pályát.

Azóta elindította az Aeternumot, illetve létrehozta egy barátjával az Elmondhatom Alapítványt, amellyel az a céljuk, hogy segítsenek a szexuális abúzus áldozatainak. „Nagyot változott az életem, de a belső baráti köröm megmaradt, közöttük azok a paptársaim is, akik közel álltak hozzám. A lazább kötődésű ismerőseim udvarias távolságot tartanak velem. Természetesen olyanok is vannak, akik lemorzsolódtak. A papságból való kilépés kicsit olyan, mint a válás. Sok sebet, fájdalmat okoz” – mondta.

Beszélt arról is, bosszantja, hogy a népszámlálási adatok szerint tíz év leforgása alatt 1 millió katolikus hívőt veszítettek és az egyház vezetése mindössze annyit reagált a számokra, hogy kiadtak egy közleményt. Úgy véli, arra kellene fókuszálni, hogy a papok, akik az emberekkel találkoznak, kiegyensúlyozottak legyenek lelkileg, sugározzon róluk az életszeretet és az empátia. Ha így lesz, akkor vonzani fogják a híveket, és egyre többen lesznek a templomokban – tette hozzá.

Emellett úgy véli, sok papnak arra megy el az energiája, amire nem kellene: felújításokra, építkezésekre, beruházásokra. 

Egy Amerikában megjelent könyv szerint minél több pénzt kap az egyház épületfelújításokra, annál kevesebb ideje, energiája marad törődni a hívekkel, az emberekkel, a közösségekkel. Magyarországon ugyanez a helyzet

– mondta.

A halálos betegséggel küzdő Karsai Dániel és az aktív eutanázia is szóba került az interjúban. Azt mondta, a katolikus egyház alapvetően nem tartja elfogadhatónak az eutanáziát. 

Ha kivesszük Istent a képből, akkor csak az embert és az emberi szenvedést látjuk. Ha Istent belevesszük ebbe a paradigmába, gondolkodásba, akkor látjuk azt is, aki az életet ajándékozza.

Ez teszi nehézzé az állásfoglalást. Úgy kell empatikusnak lenni az emberi szenvedéssel, hogy közben ne felejtsük el: az életet Isten ajándékozza. Nagyon bonyolult és összetett helyzet. Meg kell néznünk, hogyan tudunk segíteni abban, hogy könnyebb legyen a szenvedés”.

Úgy gondolja ebben a nehéz kérdésben le kell ülni és meghallgatni egymást. Majd hozzátette: nagyon felnézek Dánielre, amiért ezt a harcot vívja.

Nyitókép: MTI Fotó: Komka Péter