2023. június 6. 11:45
Orbán Viktor gyakorlatilag Vlagyimir Putyin orosz elnök helyetteseként lép fel az EU-ban, véli a Frankfurter Rundschau szerzője.
„Magyarország régóta pozícióban lévő miniszterelnöke, Orbán Viktor továbbra is szolidaritásra törekszik Moszkvával: az állítólagos Pálból keményfejű Saul lett” – írja elemzéséhez írt felütésében a német Frankfurter Rundschau szerzője.
Felidézi, hogy Orbán Viktor 1989-es, a Hősök terén elmondott beszédében azt mondta: ha Magyarország hisz az erejében, véget vethet a diktatúrának, Moszkva ázsiai zsákutcába kényszerítette az országot. Szabadságot, demokráciát és a szovjet hadsereg azonnali kivonását követelte.
A szerző szerint aki nem ismeri a magyar miniszterelnök életrajzát, valószínűleg nem ismeri fel a kócos hajú szónokban őt.
A hajdani, karcsú diákból mára egy higgadt ember lett, aki lényegében mindent elért. Az ötgyermekes családapa május végén töltötte be 60. életévét, ezalatt Orbán összesen 17 évig kormányozta Magyarországot
– írja.
Ezt is ajánljuk:
Stefano Bottoni: Orbán Viktor zseniális, aki ezt nem ismeri be, nem értheti meg, milyen súlyos helyzetbe kerültünk
Orbán az ezredfordulón bevezette Magyarországot a NATO-ba és az Európai Unióba, mára azonban politikailag „a felismerhetetlenségig megváltozott”. Áprilisban Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Kijevbe utazott, ahol azt mondta: Ukrajnának helye van a NATO-ban – ez a szerző szerint már-már a fiatal Orbánra emlékeztet. De a 34 évvel idősebb Orbán már hallani sem akar ázsiai zsákutcáról, a Twitteren felháborodva kommentálta Stoltenberg szavait:
Mi?!
Politikai fordításban ez azt jelenti: „Soha! Velem nem”. A szerző tudatosítja: akkor lehet megérteni Orbán viselkedését, ha megnézzük az Oroszországgal és Ukrajnával való kapcsolatát az orosz invázió kezdete óta.
Nem arról van szó, hogy ugyanakkora távolságot tart Moszkvától és Kijevtől – nem: Orbán Viktor gyakorlatilag Vlagyimir Putyin orosz elnök helyetteseként lép fel az EU-ban.
Orbán az invázió első napjától kezdve ott fékezte Brüsszel szankciós politikáját, ahol csak tudta – írja a cikk – különösen az energiaszektorban. Orbán hónapokon át akadályozta az olajembargót, mielőtt beadta a derekát. Külügyminiszterét Moszkvába küldte, hogy több gázszállításról tárgyaljon. Nem sokkal később megkapta a beleegyezést két reaktor egy orosz állami cég általi felépítéséhez, teszi hozzá a szerző, aki kiemeli: Orbán másban sem ismer kompromisszumot.
Megakadályozta a Kirill pátriárka elleni uniós szankciókat. Pedig az orosz ortodox egyház feje nemcsak az inváziót támogatja, hanem Putyin ideológiai indoklását is, miszerint Ukrajnának nincs önálló kultúrája.
A szerző arra jutott, hogy nehéz nem észrevenni Orbán és Putyin közelségét az előadott keresztény-konzervatív ideológiában. Május elején Orbán arról beszélt, hogy megállították a migrációt, leállították a genderpropagandát, és fáradhatatlanul harcolnak a békéért.
Ez a gyógyír a progresszív-liberális vírus ellen
– mondta Orbán. Május 9-én Putyin a világháborús győzelem napi beszédében úgy fogalmazott: „Békés jövőt akarunk. A nyugati globalista elitek azok, akik tönkreteszik a családokat és azokat a hagyományos értékeket, amelyek emberré tesznek minket”. A cikk megállapítása, hogy ez meglehetősen hasonló indoklás.
A kérdés azonban továbbra is adott: Orbán, az 1989-es szabadságharcos tényleg így ketyeg? A szerző idézi Ivan Krastev bolgár demokráciakutatót, aki meg van győződve arról, hogy Orbán csalódottsága a Nyugatban a liberális politikaértelmezés mélyét érinti.
Orbán számára az emberi jogok, a hatalmi ágak szétválasztása és a sajtószabadság ma már zavaró tényezők a hatalomhoz való ragaszkodásában.
A szenvedélyes focista mindig is és mindenekelőtt jó vezér akart lenni. Olyan, aki eldönti, merre mennek a dolgok. Korábban ki az ázsiai zsákutcából, ma pedig vissza oda, zárja gondolatait a szerző.
Nyitókép: AP Photo/Vadim Ghirda