Keményen visszaszóltak a lengyelek a történelmi tényeket elferdítő, új magyar vezérkari főnöknek

Két napja írtunk arról, hogy a Honvéd Vezérkar új főnöke a történelmi tényekkel hadilábon álló nyilatkozatot adott az állami tévében.

Gondoljunk bele a második világháborúba, 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és mi lett a vége? Nem fogták meg időben békefolyamattal azt az eszkalációt, és elvezetett a második világháborúhoz

– mondta Böröndi Gábor arra a felvetésre, hogy a kormány az azonnali tűzszünet és a béke mellett van az orosz-ukrán háborúban.

A hetedikes tankönyvekben is szereplő történelmi tény az, hogy az Egyesült Királyság és Franciaország már korábban megállapodott abban, hogy Lengyelországot mindenáron megvédik, így már 1939. szeptember elsején tudni lehetett, hogy nem lokális háború tört ki.

A vezérkari főnök nyilatkozatára közleményben reagált Lengyelország budapesti nagykövete. Sebastian Kęciek megdöbbenéssel fogadta Böröndi Gábor nyilatkozatát, ami szerint a náci Németország Lengyelország elleni agressziója nem eszkalálódott volna a II. világháborúvá, ha „megfelelő időben megállítják a békefolyamattal”.

A nagykövet a vezérkari főnök szavait úgy értelmezi, hogy hazáját egy globális konfliktus eszkalációjáért, és bűnrészességgel vádolták meg, ami a történelem elfogadhatatlan elferdítése, és különösen egy szoros szövetséges ország képviselője részéről nem szabadna elhangozniuk.

Sebastian Kęciek szerint a második világháború kirobbanásához nem az agresszorral folytatott béketárgyalások hiánya, hanem a Harmadik Birodalom újabb követeléseinek való engedmények vezettek. Mint írja, nem engedhető meg az áldozat és az elkövető sértő felcserélése: Lengyelország vitathatatlan áldozata volt a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió, valamint szövetségeseik által kitervelt bűnös akciónak.

Oroszország Ukrajna elleni teljes körű, provokálatlan és törvénytelen agressziójával szemben Európának le kellene vonnia a második világháború tanulságait, és szolidárisan a történelem helyes oldalára kellene állnia, az áldozat, nem pedig az agresszor oldalára – írja a nagykövet, aki arra is emlékezteti a vezérkari főnököt, hogy Magyarország 1939-ben megtagadta Berlin kérését, hogy segítséget nyújtson a Lengyelország elleni támadásban, és ezt a lengyelek soha nem felejtik el.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor