Pert vesztett a kórház hat és fél évvel azután, hogy a negyvenkilósra lefogyott, 21 éves János meghalt

Hét éve, 2016. január 19-én, 21 éves korában vesztette életét Kovács János. A 190 centi magas fiú 44 kiló sem volt, amikor négy nappal korábban kórházba került.

Elmaradt a kommunikáció

Tavaly novemberben a bíróság arra kötelezte a Jánost ellátó Békés Megyei Központi Kórházat, hogy fizessen sérelemdíjat a fiú szüleinek gyermekük elvesztése – a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joguk megsértése – miatt. Az ítélet legfontosabb megállapítása, hogy a kórház próbált ugyan valamiféle, a tüneteket enyhítő ellátást nyújtani, de elmaradt az egyes szakterületek közötti kommunikáció, a beteggel és családtagjaival, valamint a háziorvossal való szorosabb együttműködés, a komplex vizsgálatok és a beteg egyéni körülményeire fókuszáló terápia. Ezek mind az ellátás rendszerszintű problémáira hívják fel a figyelmet.

Nem kellett volna meghalni a fiamnak

– mondta idősebb Kovács János, aki fia halálának pillanatától küzdött azért, hogy kiderüljön, mi történt pontosan, és ki ezért a felelős.

A szülők rendőrségi feljelentést is tettek János halála után. Ebből kiderül, hogy a szülőknek 2013 tavaszán tűnt fel, hogy az egyébként is vékony testalkatú fiú erős fogyásnak indult. Háziorvoshoz fordultak, majd több szakorvoshoz – így pszichiáterhez, gasztroenterológushoz – is eljutottak. Jánost az ideggondozóba is beutalták, miután naponta akár százszor is megmosta a kezét. Pszichiátriai gyógyszereket kapott, de sem a pszichés, sem a fizikai állapota nem javult.

A szülők feljelentése szerint a különböző szakorvosok különböző megállapításokat tettek – egy részük pszichés eredetűnek látta János állapotát, mások szervi okokat kerestek. Noha a feljelentés nem vezetett eredményre, az abban leírtak mindenképpen alátámasztják azt a már idézett, a későbbi polgári peres ítéletben leírt megállapítást, hogy a Jánost ellátó intézményben nem volt megfelelő az egyes szakterületek közötti kommunikáció.

Szakértői perek

Intézményünk a jogerős ítéletet tiszteletben tartja, a jövőben mindent megteszünk a hasonló esetek elkerülése érdekében

– válaszolta az rtl.hu megkeresésére a kórház főigazgató főorvosa. Mint írta, az ügy kapcsán felhívták az érintett osztályok figyelmét, hogy a hasonló esetekben már az ellátás kezdetén tartsanak a lehető legszélesebb körben esetmegbeszélést.

János szülei a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével fordultak bírósághoz. A szervezet Magánszféraprojektjének szakértője, Fernezelyi Borbála szerint több oka van annak, hogy nagyon kevés betegjogi perről hallunk a mindennapokban, noha az egészségügy rendszerszintű problémáira utaló esetekről annál több szó esik.

Ezeknek a pereknek alapvetően két típusuk van: az egyiket a köznyelvben műhibapernek nevezik, és általában egyedi esetek állnak mögöttük, jellemzően egy egészségügyi dolgozó, általában az orvos mulasztása, figyelmetlensége. A másik kategória sokkal inkább rendszerszintű problémákról szól.

Az egyik legnagyobb nehézség ezekben az eljárásokban, hogy a betegjogi perek nagyon sokszor szakértői perekké válnak, vagyis igazságügyi orvosszakértőt kér fel a bíróság, és az ő szakvéleménye lesz döntő. Ez egyrészt költségekkel jár pervesztesség esetén, másrészt az orvosszakértőknek lényegében saját kollégáik munkáját kell értékelniük, és nagyon ritka, hogy élesen kimondják, ha egy orvos neki felróható mulasztást követett el – magyarázta Fernezelyi Borbála, aki szerint előfordul, hogy azon „csúsznak el” perek, hogy az orvosszakértő feltételesen, finoman fogalmaz.

Lett volna esély

Kovács János ügyében Fernezelyi Borbála szerint egyrészt a szülők kitartásának köszönhető, hogy kedvező ítélet született: a szülők annyira meg voltak győződve az igazukról, hogy bármi áron küzdeni akartak azért, hogy ezt bíróságon is kimondják. Ugyancsak fontos volt, hogy ebben a perben egy tisztességes és alapos orvosszakértői vélemény született, amely részletesen leírta, hogy mi történt Jánossal, és mi mindennek kellett volna máshogyan történnie.

A szakértő szerint, bár János súlya folyamatosan csökkent, nagyon sokáig nem merült fel, hogy evészavarral kezeljék, csak a halála előtti hónapokban jutottak el a helyes diagnózisig. Ekkor a testi állapota miatt már indokolt lett volna a belgyógyászati konzílium, és akár beleegyezése nélkül is szükséges lett volna a fiú gyógykezelése, szondatáplálása.

2016. január 15-én 43,9 kg testsúllyal vették fel Jánost a kórház belgyógyászati osztályára – 2014 elején még 58 kiló volt. 

Édesapja szerint a fiú még mosolyogva ment be, édesanyja kísérte, busszal mentek. Három nappal később súlyos, életveszélyes állapotban vitték át az intenzív osztályra, ahol másnap meghalt.

 A halál közvetlen okaként szívelégtelenséget állapítottak meg, amit tüdőgyulladásból eredő légzéselégtelenség okozott, a tüdőgyulladás előzményeként pedig súlyos sorvadást jelöltek meg.

Az orvosszakértői vélemény szerint megfelelő ellátás esetén János esélye az életben maradásra jelentősen javult volna: az evészavarral küzdő betegek fele a diagnózist követően általában meggyógyul, negyedük állapota némileg javul.

Változtatni a rendszeren

A János halála után tett feljelentésben a fiú édesanyja azt mondta, három különböző osztályon kérdezték, hogy mi volt a halál oka, és három különböző választ kaptak: tüdőgyulladást kapott, vérmérgezést kapott, éhen halt.

Arra lennék kíváncsi, hogy miben halt meg a gyerekem, és ennek bekövetkezésében valaki hibája közrejátszott-e. Másodsorban azt szeretném megtudni, hogy a fiamnak mi volt az alapbetegsége, mert gyakorlatilag diagnózis nem született

– áll a feljelentésben.

A kórház a perben többek közt azzal védekezett, hogy János több alkalommal nem volt együttműködő. A bíróság szerint ennek nincs jelentősége a fiú végül bekövetkezett halálát illetően, mert nem az evészavarát kezelték.

Azt akartam, hogy állapítsák meg a felelősséget. A kártérítési összeg nem fog vigasztalni, és a gyereket sem fogja visszahozni

– mondta az rtl.hu-nak a fiú édesapja.

Fernezelyi Borbála szerint az ügy bonyolultsága miatt a TASZ jogászainak is fejtörést okozott, hogyan ragadják meg a szülőket ért jogsérelmet, bár az egyértelmű volt számukra, hogy nincs rendben, ami Jánossal történt. Mint mondta, ezekbe a perekbe azért érdemes belevágni, hogy rendszerszintű változást lehessen elérni – amikor már annyi perben mondják ki a kórházak felelősségét, hogy muszáj változtatniuk emiatt.

A szakértő szerint sokkal kevesebben vágnak bele ezekbe a perekbe, mint ahány embert jogsérelem ér. A jogvédő szervezet tapasztalatai szerint ilyen sérelem esetén a Nemzeti Népegészségügyi Központ a hozzá benyújtott panaszokat ki szokta vizsgálni, ezt követően a TASZ-hoz is fordulhat az, akit betegjogi sérelem ért. A szervezet felméri, hogy mennyi az esélye a sikeres eljárásnak, és ha vállalja az ügyet, az ügyvédi képviseletet is ingyenesen biztosítja.

Nyitókép (illusztráció): Peter Vadasz / EyeEm / Getty Images