Német lap: Orbánék kampánya figyelemelterelés arról, hogy Magyarország nem kap olcsó orosz gázt

Magyarország kampánya az EU „szankcióbombája” ellen címmel jelent meg elemzés a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban (FAZ) a legújabb magyar plakátkampányról, a nemzeti konzultációról, illetve ezek politikai hátteréről.

A lap feleleveníti, hogy napokban Magyarországon fekete bombát ábrázoló plakátokat helyeztek ki. Viszont ezek nem azokra a támadásokra utalnak „amelyekkel Oroszország terrorizálja az ukrán polgári lakosságot, hanem a »brüsszeli szankcióbombára«. A plakátok Orbán Viktor miniszterelnök kormányának »nemzeti konzultációnak« nevezett felmérését kísérik.” Ezzel kapcsolatban a szerző úgy fogalmaz: „Ez nem a közvetlen demokrácia jogilag szabályozott formája, hanem egy szabadon megfogalmazott, Orbán Viktor és pártja, a Fidesz igényei szerint kialakított kampány, amelyet az állami költségvetésből fizetnek.”

A szerző megjegyzi, hogy Orbán Viktor a rádióban nyíltan kijelentette, hogy ez egy politikai eszköz a „brüsszeli harcokhoz.” A magyar miniszterelnök szerint Brüsszelben ugyanis nem demokratikus módon vezették be az Oroszország elleni szankciókat, amelyek a „brüsszeli bürokraták és az európai elit” döntésein alapultak. A cikkben kiemelik: Orbán Viktor arról az említett interjúban nem beszélt, hogy „Magyarország, vagyis ő maga, az Európai Tanácsban az összes hatályos szankciót megszavazta.” A FAZ szerzője vélhetően Orbán Viktor szeptember 17-i, a Kossuth rádiónak adott interjújára céloz, amiben a miniszterelnök úgy fogalmazott: 

Ki kell majd állnunk Brüsszellel szemben a migráció ügyében, a saját szuverenitásunk és jogköreink mellett. Ezek mind nehéz és komoly következményekkel járó politikai döntések lesznek. És a nemzeti konzultációban azt az eszközt látom, amellyel létre tudunk hozni egyetértési pontokat.

Arra is kitér, hogy a szuggesztíven megfogalmazott kérdések a meglévő „vagy (állítólag) tárgyalás alatt álló szankciókra vonatkoznak, például az olajra, a gázszállításra, más nyersanyagokra, a turizmusra. A végén még Orbán korábbi kedvenc témájára, az Európára nehezedő migrációs nyomásra is rátér a kérdőív, amely azzal fenyeget, hogy a szankciók miatt drágulnak az élelmiszerek.”

Az RTL Híradó korábbi riportjában részeletesen bemutatta, hogy a nemzeti konzultáció nem sok ponton érintkezik a valósággal: 

A FAZ szerzője azt is megjegyzi, hogy azt, hogy már elfogadott intézkedésekről, az Európai Bizottság, az Európai Parlament vagy néhány uniós ország javaslatáról van-e szó a kérdőíven, egy frappáns „ők” megfogalmazással mossák el: 

A nukleáris fűtőelemekre is kiterjesztenék a szankciókat.

A negyedik kérdésre utal az újságíró. Ahogyan látható is, hogy ki szeretné ezt elérni, nem közlik:

A szerző arra is kitér, hogy a magyar kormány már jó ideje EU-ellenes kampányokat folytat. 

Most azonban polemikus hangszerelésben (a Fidesz médiája kíséretében) a Putyin-féle állami média narratíváját terjesztik. Putyin kritikája nem hangzott el sem a Krím 2014-es annektálása után, sem február 24-e után

– fogalmaz, majd feleleveníti, hogy mindezzel szemben a magyar kormány Kijevet többször is bírálta a nyugat-ukrajnai magyar kisebbséggel való bánásmód miatt. Úgy látja: Orbán csak nehezen vette rá magát, hogy agresszióról beszéljen és csak áprilisi választási győzelme után szánta rá magát, anélkül, hogy megnevezte volna az agresszort. 

Érdemes megjegyezni, hogy Orbán Viktor már a Fidesz választási győzelme előtt elítélte az orosz támadást, bár Vlagyimir Putyin nevét valóban nem említette:

Putyin neve sokáig valóban tabunak tűnt, idén márciusban Ungár Péter LMP-s parlamenti képviselő írásbeli kérdésben tudakolta meg a miniszterelnöktől, hogy miért nem nevezi nevén az agresszort? Felvetette, hogy a kormány végső soron elismerte, hogy Oroszország agresszornak számít, de „ennek ellenére kettős játékot játszik Miniszterelnök úr, hiszen magát az elnököt, Vlagyimir Putyint név szerint nem nevezte meg felelősnek, nem ítélte el, pedig pontosan tudjuk, hogy az ő egyedüli döntése a most dúló háború. A 20 napja tartó invázió során egyszer sem mondta ki Vlagyimir Putyin elnök nevét, nem vonta felelősségre. Ezzel kapcsolatban tisztelettel kérdezem Miniszterelnök urat, hogy mikor tervezi elismerni Vlagyimir Putyin személyes felelősségét vagy egyáltalán a nevét kimondani?” A kérdésre nem Orbán Viktor, hanem a Külügyminisztérium államtitkára, Magyar Levente reagált, aki válaszában egyszer sem írta le Putyin nevét a 444.hu beszámolója szerint. 

A FAZ arról is írt, hogy Orbán azóta rendszeresen bírálta a szankciókat, amelyek elfogadásához egyébként hozzájárult, valamint enyhítette az olajszankciókat, illetve megakadályozta, hogy Kirill orosz pátriárka szankciós listára kerüljön. Erről többet is megtudhat az RTL Híradó riportjából:

Az írás hátteret is rajzol: Orbán Viktor egykor erőteljes Moszkva-ellenes irányvonalat követett, a miniszterelnök a politikai színtérre 1989-ben lépett be az oroszokat hazaküldő beszédével. Első miniszterelnöki ciklusában, 1998 és 2002 között Magyarországot a NATO-ba vezette, és a Kelet helyett a Nyugatot dicsérte a szabadság forrásaként. A kétezres években ellenzéki politikusként bírálta az akkori kormányfőt, Gyurcsány Ferencet a Putyinnal való találkozók és a Roszatom által akkor már tervezett paksi atomerőmű-bővítés miatt, áll a cikkben, ahogyan az is, hogy 

mára mindketten elfelejtették régi álláspontjukat. 

Az ukrajnai orosz invázió után ugyanis Gyurcsány azon gúnyolódott, hogy Orbán Viktornak le kellene vennie Putyin képét a falról és jobb lenne, ha tükröt akasztana a helyére.

A szerző szerint a fordulat 2009-re datálható, amikor a választási győzelem közeledtével Orbán Viktor Szentpétervárra utazott, és először találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Ezt követően arról beszélt, hogy az egyensúly megteremtése érdekében politikailag szükséges a Kelet felé fordulni. Ezután szinte minden évben találkozott Putyinnal, hol Oroszországban, hol Magyarországon. 

Döntöttek a paksi atomerőmű bővítéséről, amelyet egy tízmilliárd eurós orosz hitelből finanszíroznak ismeretlen feltételekkel. Hosszú távú gázszerződéseket kötöttek. Orbán Viktor meghívására Budapestre költözött az orosz vezetésű Nemzetközi Beruházási Bank (IIB). Ezt a kritikusok »kémbanknak« nevezik

– írja. Szerinte Orbán támogatói olyan hintapolitikáról beszélnek, amely Magyarország számára a lehető legtöbb előnyt biztosítja. 

A lap idézi Márki-Zay Pétert, aki még az egyesült ellenzék jelöltjeként adott interjút nekik. Ebben egyebek mellett arról beszélt, hogy nem tudja, mi van Putyin kezében Orbán ellen, de valószínűleg lehet valami. Utalt azokra a pletykákra, amelyek szerint Orbán az 1990-es években egymillió márkát kapott orosz forrásokból. De amint a FAZ is kiemeli: a pletykák forrása kétséges, mivel azok az egykori RAF-terroristától és elítélt bűnözőtől, Dietmar Clodótól származnak. 

A szankciós kampány mindenesetre csak figyelemelterelésre szolgál

– szögezi le a szerző, aki szerint a magyar állami költségvetésre jelentős nyomás nehezedik, mert a Gazprom-szerződések – a kormány állítása szerint – nem biztosítják hosszú távon a világpiaci áraknál olcsóbb díjszabást.

Szijjártó külügyminiszternek Moszkvába kellett utaznia, és pózolni egy fotóhoz a vigyorgó Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, aztán jött az ígéret – de csak kamatos halasztásra. Az olyan választási ajándékokat, mint a fogyasztói költségek felső korlátja, már nem lehetett fenntartani. A lakosság várható neheztelése Brüsszel felé irányul

– zárja sorait a szerző.

Korábban a Híradó mutatta be, hogy a halasztott fizetés is jobb, mint a nemfizetés, de ettől még nem lesz olcsóbb a gáz:

Nyitókép: Koszticsák Szilárd / MTI