Ezért lennének súlyos következményei annak, ha a rezsipara miatt újra távoktatás lenne az iskolákban

Nem elképzelhető, hogy a fűtés költségei miatt a kormány távoktatást rendeljen el – erről Maruzsa Zoltán beszélt néhány nappal ezelőtt a katolikus köznevelési és szakképzési intézmények országos vezetői tanévnyitóján. Pedig korábban felmerült, hogy a rezsiköltségek emelkedése miatt megszaporodhat az online oktatást választó intézmények száma. Cikkünk írásának pillanatában már azt is tudni lehet, hogy egy győrszentiváni iskola úgy próbálja meg kezelni az energiaválságot, hogy a téli szünetig szombatonként is tanítanak, ami a gyerekek számára ugyan keserű pirula lehet, de 

könnyen megeshet, hogy még ezzel is jobban járnak, mint egy sokadik online oktatással.

A járvány alatti időszakban a szülők, a pedagógusok és a gyerekek is erejükön felül teljesítettek, hogy a lehetőségekhez képest iskolai körülményeket teremtsenek otthon, ám különböző szakértők már az első hullám idején is arra figyelmeztettek, hogy az iskolák bezárása egy teljes nemzedéknyi gyerek fejlődésére jelent veszélyt.

Kérdés, 2022 őszén látszik-e már, hogy mekkora hátrányba kerültek a diákok a távoktatás miatt, és milyen korcsoportoknál jelentkezik ez a hátrány a legmarkánsabban. Lannert Judit oktatáskutató lapunknak elmondta: az előzetes példák alapján már lehetett tudni, hogy az iskolabezárások súlyos problémákat szülnek majd. „Varga Júlia kollégámmal készítettünk egy tanulmányt, amely angolul jelent meg. Ebben két kutatást is idéztünk: az egyik azt állapította meg, hogy miután Argentínában egy tanársztrájk miatt több hónapig zárva voltak az iskolák, komoly elmaradás mutatkozott a gyerekek teljesítményében. 

A későbbi vizsgálatok szerint a sztrájk miatti lemorzsolódás következtében a diákok 2-3 százalékkal kisebb bevételt szereztek a pályafutásuk közepén. 

Ennél is érdekesebb a II. világháború hatása. A német lakosság 2-3 évig nem igazán tudott iskolába járni. Megnézték annak a generációnak, illetve az azt megelőző, és az azt követő nemzedéknek az életjövedelmét, és azt találták, hogy nem pusztán a teljesítményük maradt el jelentősen, de a kimaradással egy egész életre kiható jövedelemcsökkenés is járt” – mondja a kutató, aki szerint általánosságban jócskán alábecsüljük az iskolazárások hatásait.

A karantén ráadásul nemcsak negatívan befolyásolta a diákok kilátásait, hanem felerősítette a már meglévő különbségeket a gyerekek között. Lannert Judit szerint a hátrányok sokféleképpen adódhatnak össze: attól is függenek, hogy az online oktatás milyen minőségű, és attól is, hogy mennyire érhetők el a gyerekek. Nem meglepő, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek kerültek a legrosszabb helyzetbe, hiszen vagy nem volt eszközük, vagy nem voltak felkészülve az átállásra a tanáraik, és/vagy kapacitás hiányában otthonról sem kaptak megfelelő támogatást.

Mekkora a veszteség?

Lannert Judit felidézi: onnantól kezdve, hogy a koronavírus letarolta a világot, az Oxford Tracker naprakészen követte, hol és hogyan zárnak be az iskolák, ami alapján a kutatók már a veszteségeket is meg tudták vizsgálni. A magyar tanulókra vonatkozó első becsléseket a már említett Varga Júlia készítette el, mégpedig úgy, hogy a veszteségeket PISA-pontszámokra konvertálta. „Az OECD-országokban egy év alatt 25-33 tesztpontszámot fejlődnek a gyerekek átlagosan. A számítások azt mondják, hogy minden iskolabezárással töltött hét 1-2 PISA-pont veszteséget jelenthetett. A legrosszabb szcenárió alapján akár 90 pontos veszteséget is össze lehetett hozni, de 

még a legjobb forgatókönyv szerint is majdnem egy év tanulási veszteséget jelentettek a járvány miatti iskolazárások 2021 tavaszáig a kelet-közép-európai országokban. 

A covid miatt Magyarországon a kompetenciamérés sem történt meg, így jelenleg nincs pontosabb adatunk.

Az azonban csak egy dolog, hogy meg tudunk mérni valamit, a másik meg az, hogy tudunk-e a problémákra orvosságot

– fogalmaz a kutató, és hozzáteszi: a nemrég megjelent, és interneten is elérhető Fehér könyv a COVID-19-járvány társadalmi-gazdasági hatásairól című kötet többek között a pandémia oktatásra gyakorolt hatásairól is ír. A tanulmány úgy fogalmaz, hogy „már a 2020/21-es eredmények is komoly teljesítményromlást mutattak az első évfolyamos diákok iskolakészültségi szintjében és a 2–8. évfolyamos diákok matematikai, olvasási és természettudományi eredményeiben. A lemaradás még nagyobbnak mutatkozott a 2021/22-es tanévben. A hátrányos helyzetű diákokat magas arányban tanító iskolákban a diákok óriási lemaradást halmoztak fel.

 A veszteségek pótlásának hiánya végzetes következményekkel járhat a diákok iskolai és életpályájára.

Nincs idő gondolkodni

Hogy mennyire tudták az iskolák és a gyerekek bepótolni a lemaradást, arról az oktatáskutatók mérések hiányában még szinte semmit nem tudnak. De mi a helyzet a fejlődéssel? Lannert Judit szerint a pedagógusok végre belekóstoltak abba, mit is jelent az online oktatás, ám míg a mai gyerekekre hajlamosak vagyunk digitális bennszülöttként tekinteni, addig egyáltalán nem biztos, hogy a karantén alatt elsajátították, hogyan tanuljanak a netes eszközök segítségével. 

„Egy bon mot-t idéznék a témával kapcsolatban. Egy szakember mondta, hogy szerinte egy dologra hatott nagyon a digitalizáció: a gyerekek hüvelykujjai sokkal izmosabbak lettek. Annak idején nézegettem az erre vonatkozó adatokat, és ott is lehetett látni, hogy nem mindegy, hogy mire és hogyan használjuk a digitalizációt. Ez néhány éves adat, de érdekes, hogy míg a cseh vagy a szlovák gyerekek sokkal inkább használják tanulásra vagy információszerzésre a netet, addig a magyar gyerekek elsősorban szórakozás céljából veszik elő a telefont, kapcsolják be a számítógépet” – mondja Lannert Judit.

A szakember úgy véli: kétélű fegyver a gyerekekre hagyni mindezt, hiszen ahogy jó pedagógus nélkül nem lehet jól használni a digitális eszközöket, addig jó szövegértés nélkül sem lehet kamatoztatni a digitalizációban rejlő potenciált. Márpedig a magyar gyerekeknek meggyűlik a baja a szövegértéssel, a problémák értelmezésével. 

„A NAT annyira zsúfolt, hogy egyszerűen nincs idő gondolkodni az iskolában. 2012-ben a PISA felmérés során külön vizsgálták a digitális szövegértést is. A magyar gyerekek Európában akkor az utolsó helyen szerepeltek. Ezen mindenki nagyon meglepődött. De érdemes megnézni, hogyan is álltak neki a tanulók a feladatoknak. Az egyik feladat az volt, hogy egy fiktív belga város honlapján eligazodjanak, és különböző feladatot oldjanak meg. A leggyorsabbak az angolszász gyerekek voltak, eredményesen oldották meg a feladatokat. A legtöbben jól viszont ázsiai gyerekek oldották meg a vizsgát, akik nagyon sokat töprengtek. Nem voltak gyorsak, de kitartóak.

„Míg átlagosan 9 százalék volt azon tanulók aránya, akik egyáltalán nem kezdtek el böngészni, nálunk ez az arány 20 százalék volt.

Tehát nem arról van szó, hogy nem tudták értelmezni a feladatot, a magyar tanulók egyötöde nem is klikkelt sehova. Nem érdekelte őket, vagy féltek, hogy rosszul csinálják. A legnagyobb problémát ebben látom. A magyar gyerek le van szoktatva arról, hogy próbálkozzon, mert hibázni nem szabad.

Ilyen értelemben ez nagyon tanulságos, és ezzel sem nagyon foglalkoznak, pedig alapvető motivációproblémák vannak egy olyan rendszerben, ami nagyon sok információt akar gyorsan átadni, és ami abszolút kiégeti a gyerekeket és a tanárokat is.”

Szorongóbb gyerekek

Az oktatáskutató hozzáteszi, nemcsak az iskolai és életpályára, hanem a gyerekek mentális egészségére, közérzetére és szociális készségeire is hatással volt a járvány, ám ezzel jelenleg keveset foglalkozik a szakpolitika. „Talán a legnagyobb katasztrófa pont a társas tér, a kortársakkal való találkozás megszakadása volt. A jövő iskoláját ma sokan úgy képzelik el, mint egyfajta inverz iskolát, ahol a gyerekek otthon, a neten megtanulják az anyagot, és az iskolában már »csak« értelmezik azt. A covid által kikényszerített online oktatás is rámutatott arra, hogy a neten be lehet szerezni az információkat, a tanórákat nem kell ezzel terhelni. Az iskolának viszont hatalmas szerepe van abban, hogy a gyerekek ezeket az információkat feldolgozzák, és egymás közt elsajátítsák a társas kommunikáció szabályait. Azt tartom a legdrámaibbnak, hogy a gyerekek egy nagyon érzékeny időszakban egyáltalán nem találkoztak egymással, és ide értem a kezdő középiskolásokat és egyetemistákat is, hiszen náluk volt a legerőteljesebb az online oktatásra való átállás.

Ez egy tartósan szorongó állapotot is kialakíthat ebben a generációban

– véli a kutató és hozzáteszi: mintha a hét csapás idejét élnénk. „Itt a klímaválság, a migráció, a háború. A koronavírus a fiatalok mentális állapotát egészen biztosan nem javítja, és azt is gondolom, hogy erre válaszul mindenképpen szükség lenne valamilyen ifjúsági stratégiára. Mindig a tűzoltás viszi el az energiát: hogyan oldjuk meg, hogy ma legyen óra, ki helyettesítsen, miközben a jövőre vonatkozó nagyon fontos dolgok mennek el mellettünk. 

Adósai leszünk ennek a nemzedéknek, az biztos. 

Valamilyen módon kompenzálni kellene őket, mind kognitív, mind mentális értelemben, de erre egyelőre kevés szándékot látok. Érdemes lenne levonni azt a tanulságot is, most, hogy már mindenki átesett a tűzkeresztségen, hogy a hibrid oktatás különböző formái nem ördögtől valók: bátrabban be lehetne vinni az iskolákba ezeket, és kísérletezni velük.”

Nyitókép: Koszticsák Szilárd / MTI