Az a kis vidéki gyerek, akit mindenki csúfolt és bántott, be tudta bizonyítani, hogy igazán jó valamiben – interjú a Konyhafőnök egykori versenyzőjével, Meczker Tomival

Ha most azt mondanám neked, hogy Sárközi Ákos félóra múlva becsenget hozzád, hogy együtt főzzetek, mi lenne az első reakciód?    

 Nagyon megörülnék neki, és valószínűleg kibontanám az egyik pálinkámat (nevet). Itthon csak alkalmanként szoktunk inni, de ez egy speciális pillanat lenne.  

 Rögtön tudnád, hogy mit alkossatok közösen a konyhában?  

Néhány éve már Bécsben dolgozom, úgyhogy biztosan valami osztrák kajával lepném meg. Tiroli májat vagy Butterschnitzelt készítenénk.  

Az ötödik évadban szimultán főzhettél a séffel, és a kóstoláson sírógörcsöt kaptál. Mi zajlott le benned akkor? Miért érintett ennyire mélyen, hogy együtt főzhettek?

Azon a napon borzasztóan nehéz volt elkezdeni a főzést, mert a szerelmem barátnőjével kellett dolgoznom, és nem igazán találtuk meg a közös hangot. Ráadásul ki merem jelenteni, hogy nekem az a nap volt a legfontosabb, mert be szerettem volna kerülni a Fináléba. Úgy éreztem, mindenképpen ott a helyem. Amikor Ákossal főztünk, háromszor csúsztam meg, de mindig sikerült visszahoznom magamat. Emlékszem, amikor hátramentem vákuumozni, Ákos még meg is dicsért, hogy milyen jól állok. Akkor kezdtek el gyülemleni bennem az érzelmek, hiszen már kiestem egy évadból. Bizonyítani akartam, és már a dobogó harmadik fokán álltam. A cékla turmixolásnál vesztettem el a fonalat, akkor borultam ki teljesen, a kóstoláson pedig már nem bírtam ki könnyek nélkül.

Mit jelentett neked Ákos akkor, és mit jelent most?  

A mai napig, 32 éves fejjel is maximálisan felnézek rá, ugyanúgy, mint régen. Sajnos nagyon ritkán tartjuk csak a kapcsolatot, de ez leginkább a meló miatt van. Mindketten Michelin-csillagos étteremben dolgozunk, rendkívül pörgős az életünk. Hirtelen azt veszem észre, hogy már este 10 óra van, és anyukámnak is csak napokkal később írok vissza. Ha esetleg találkoznék Ákossal, tuti tudnánk miről dumálgatni.

A negyedik évadban egészségügyi okok miatt fel kellett adnod a versenyt. Mennyire hatott ez ki akkoriban az életedre?  

Nem szontyolodtam el egy pillanatig sem: a következő két évben Michelin-csillagos éttermekben dolgoztam, hogy minél több tudásom legyen. Nagyon szerettem volna újra megmérettetni magamat. Én egyébként világ életemben Gordon Ramsay fan voltam. Nekem ez az old school, 2000-es évek főzési stílusa nagyon bejön, mert teljesen infantilisek voltak a szakmában dolgozó emberek. Ramsay-nek volt egy főzőműsora, amit imádtam, és egyszer elhatároztam, hogy jelentkezni fogok. Ez még a 2016-os Konyhafőnök előtt történt, el is mentem a castingra, de kiderült, hogy a külföldi szabályok szerint szakács nem jelentkezhetett a műsorba.

Ha lenne rá lehetőséged, harmadjára is elindulnál a Konyhafőnökben?  

Mindenképpen, mert nagyon szeretem a versenyhelyzetet. Van egy órád, és ösztönszerűen csinálnod kell egy kreatív tányért. Imádtam a Konyhafőnököt, és hatalmas sikerélményem is volt, többször elsőként mehettem fel a galériára. Semmi dolgom sincs: reggel bemegyek, megcsinálják a hajamat, majd Zé visszaszámol, és onnantól kezdve azt csinálom, amit a világon a legjobban szeretek. Ha lehetne, simán bevállalnám megint!  
 

Ebbe a versenybe csak élvezettel lehet belevágni, mert a tányérjaidra minden érzelem kivetül. Ha nem a főnyereményért mész, hanem a 15 perc hírnévért, akkor nincs semmi értelme. 

Olyan élményeket szereztem, amik évek múltán is hatalmas boldogsággal töltenek el. Az a kis vidéki gyerek, akit mindenki csúfolt és bántott, felnőtt, lett egy személyisége, és be tudta bizonyítani, hogy igazán jó valamiben. Mindig is szerettem volna ország-világnak megmutatni a tehetségemet.

Miért csúfoltak téged?

Édesapám korán meghalt, anyukám pedig egyedül nevelt fel. Sosem volt annyi pénzünk, mint a többieknek, ráadásul borzasztóan kövér gyerek voltam. Hatalmas volt rajtam a támadási felület, amit ki is használtak rendesen.

Most is gasztronómiával foglalkozol. Mennyire jellemző ez a Gordon Ramsay-féle agresszió a konyhákban? Vagy ez csak tévhit?  

Ez nagyon változó, mert a séftől is függ. Ez olyan, mint az élsport: az olimpikonok sem engedhetik meg maguknak a fegyelmezetlenséget. Nyilván egy pizzériában nem érdemes óbégatni a rántott hús minősége miatt, de egy Michelin- csillagos étteremben teljesen más a helyzet. Egy ilyen szinten muszáj a határozott kiállás a minőség érdekében. Az tökre elfogadott egy konyhán, hogy ha elrontasz valamit, akkor megszidnak érte. Gordon Ramsay egyébként a stílusa ellenére nagyon meg szokta dicsérni az embereit.

A Konyhafőnökben többször is összevesztél a csapattársaiddal. Hogyan dolgozol a való életben? Előfordul, hogy ott is kikelsz magadból?

A 2016-os évadban keltem ki leginkább magamból, amikor az egyik versenytársam nem hallgatott ránk, és csak a saját elképzeléséhez ragaszkodott. Hiába mondtuk neki, hogy hogyan lenne a legjobb elkészíteni az ételt, mintha meg sem hallott volna minket. Akkor is csak az egója miatt förmedtem rá. 

A konyhán nincs nagyképűség, nincs ego, csak feladat van, amit meg kell csinálni. 

A séf dolga, hogy minden flottul menjen. A trehányságot nem szeretem, és sokszor elmagyarázok vagy megmutatok a beosztottjaimnak valamit. Nagyon nagy hibát kell vétenie valakinek, hogy eldurranjon az agyam.

Mit gondolsz a szakmádról? Hogyan lehet érvényesülni az osztrák gasztronómiában? 

Kitűnni borzasztóan nehéz. Ausztriában van egy hasonló pontozórendszer, mint Magyarországon a Dining Guide. Falstaff a neve, és ez egy gasztronómiai újságnak az ajánlója. Ez sokkal relevánsabb, mert kisebb éttermek is be tudnak kerülni a listára. Aki szeretne kitűnni, azt szakmailag is támogatják a magazinok. Ha valóban elszánt és tehetséges vagy, simán kapsz egy ilyen lehetőséget. Úgy érzem, Bécsben sokkal összezártabbak a gasztrósok. Pesten el sem tudom elképzelni, hogy ha elfogyott éppen a salátád, akkor átugrasz a szemközti étterembe alapanyagért.

Hol dolgozol most pontosan Bécsben?  

A Das Vivet nevezetű étteremben. Korábban nyomon követtem a helyet, és mikor megtudtam, hogy séfet keresnek, azonnal kinyomtattam az önéletrajzomat, és pattantam is a biciklire, hogy beadjam a jelentkezésem. Az étterem, az asztalok, az evőeszközök, és az egész miliő nagyon király. Ha nyitnék egy saját helyet, pontosan úgy nézne ki, mint ez az étterem.  

Évek óta dübörög a Konyhafőnök, a nézők rengeteg versenyzőt láthattak már. Ennyi év távlatából mennyire jellemző, hogy megismernek az emberek?  

Sokszor odajönnek hozzám, de nem igazán tudom ezt lereagálni. Nekem sosem a hírnév volt a fontos, hanem hogy szakmailag elismerjenek. Persze van pár vicces sztorim. Egyszer felszálltam Kelenföldön a metróra, ahol egy csaj nyomkodta a telefonját. Odakaptam a szemem, és láttam, hogy pont engem néz Instagramon. Észre sem vette, hogy ott állok mellette. Nagyon vicces volt. A Boráros téren is kiabáltak már utánam, és egy nagyon pici kislány is rajzolt már nekem. Sokáig kint is volt a hűtőszerkényemen, ennek örültem a legjobban. 

Egy Bogi nevű lány pedig miattam választotta ezt a szakmát, és minden egyes vizsgája előtt rám írt. Úgy érzem, ha valamiért, már ezért is megérte a Konyhafőnök.

A te esetedben a műsor a szerelmet is meghozta. Továbbra is dúl a love? Hogyan tervezitek a közös jövőt? 

Már hat éve vagyunk együtt, nagyon durva! Ha nincs a Konyhafőnök, talán sosem ismerem meg Bertit. Néha bele szoktam gondolni, hogy pontosan ezért kellett szakácsnak lennem, hogy a műsorban találkozhassak vele. Sokáig kerestem a páromat, de nem találtam meg senkiben azt a pluszt, ami másfél hét után is fenntartotta volna az érdeklődésemet. Ha elölről kezdeném, újra összejönnék Bertivel. Szerintem ez így volt megírva! Nagyon szeretjük egymást, tavaly költöztünk át egy saját lakásba. Ráadásul hamarosan bejelentünk valamit.