XXI. Század

Két Csákányi, egy színpadon

rtl.hurtl.hu

2012. április 24. 14:00

Csákányi László nem nagyon szerette az úgynevezett színészi allűröket. Sosem feltűnősködött, sőt, kimondottan zavarban volt, amikor az utcán felismerték – mesélte Eszter, akit ezzel szemben gyerekként egyáltalán nem zavartak az emberek, ha játszott.

„Az Eszter olyan, mintha a saját makettemet látnám” – mondogatta viccelődve Csákányi László, amikor a lányáról kérdezték. Meg azt is mondta, hogy hát nincs mit tenni, az Eszter tehetséges. Lányát ennek ellenére azzal a jelszóval nem vették fel a főiskolára, hogy nem fogunk „színészdinasztiákat” építeni.

Csákányi Esztert az apja végül levitte Kaposvárra a színészházba, amikor Zsámbéki Gábor felvette frissen alakult társulatába. A szoba akkora volt, mint egy egérlyuk, közepén egy koszos matraccal. Csákányit addig nemigen láthatta sírni a lánya, de a látvány elborzasztotta. Könyörgött Eszternek, hogy gondolja meg magát, és menjen haza.

El sem tudta képzelni, hogy az ő lánya egy koszos kis lyukban tengesse az életét, vidéken, messze a szülői háztól. Esztert azonban a legkevésbé érdekelte a szoba. Színésznő akart lenni, egy másik városban, távol apja köreitől, és a Csákányi névtől.
#XXI. Század#rtl#egyetem#színész#színház#előadás#kaposvár#főiskola#eszter

Címlapról ajánljuk