Közellenség - szinte váratlanul fordul a társadalom egyes etnikai és vallási csoportok ellen. Néha a kormányok, a hatalom indít gyűlöletkampányt egy-egy közösség ellen. Máskor egy-egy embert, nem ritkán művészt szemelnek ki, és tesznek meg a közösség ellenségének, ebben a filmben egy szobrászt. Miért és hogyan történik mindez?

Tudják, mi a közös Moszkvában, Jakartában, a skóciai Aberdeenben, a kaliforniai Santa Monicában, Londonban, és Budán a Németvölgyi út 99-ben? Ezeken a helyeken mind állítottak fel szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmondtól. A sort percekig lehetne folytatni. Rajta kívül sokan vannak még, akiknek alkotásait kiállították külföldön, becsülik őket, világhírűek, itthon mégis ismeretlenek. Köztük Kisfaludit, akit - ha másról nem - az 1947-ben elkészített felszabadulási emlékműje miatt kellene. És persze a hozzá fűzódő legendák miatt...

A legendás nőalak pálmalevéllel a kezében, a Gellért-hegyről, 235 méter magasból szemléli a várost. A Szabadság-szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmond álmodta meg. A szobrász a XX. század egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb magyar művésze volt. A XXI. század kedd esti adásában kiderül, hogy Horthy Miklós miért tett látogatást Kisfaludinál, és ez milyen pletykákat indított el.  

Medencében, vagy tornateremben kezdték a napjukat, gyerekkoruk nagy részét edzéseken élték meg. Ők az élsportolók. A mérhetetlen kitartásért cserébe viszont van diadal, dobogó, érmek, ismertség, és a tudat, hogy valami olyat tudnak, amit kevesen a világon. És van nyomás, és használat. Nincs olyan politikai rendszer, amelyik ne akarná felhasználni élsportolóit saját céljaira. Hogy cserébe milyen kiváltságok jártak, erről szól ez a film.

Ha Bánk bán, akkor Hazám, hazám. Ha Hazám, hazám, akkor Simándy József. Szívküldiben, kívánságkosárban, iskolai énekórán és videómegosztón is. Szentségtörés, ha csak el meri énekelni más is az áriát. Rocksztárnak kijáró rajongás, kultusz az övé - és még a feleségére is rászólt egy újságíró, ha azt merte mondani egykori férjére, hogy.. Na de ezt nem áruljuk el előre. Családtagokkal idéztük fel, milyen volt az autószerelőből lett énekes. És kollegáival, az új énekes-generáció tagjaival beszéltünk arról, vajon milyen érzés utána énekelni Bánk bánt úgy, hogy tudják, sokaknak nemcsak a Hazám, hazám, de Simándy is a mindenük.

Mindig a célegyenesben buktak el – ezt mondta Presser Gábor az LGT-ről, amikor Nyugat-európai sikereikről kérdeztük. Furcsa ez, hiszen a legnagyobb fesztiválokon léphettek fel, többszázezer ember előtt, angol nyelvű lemezük is megjelent, de a nagy áttörés elmaradt. A támogatás, a pénz hiányzott hozzá, amit egy magyar zenekar akkoriban legfeljebb az államtól kaphatott volna. Az LGT sem kapott, pedig Magyarországon egy-egy albumuk többszázezer példányban jelent meg, és az állami hanglemezkiadó sokat keresett rajtuk. Annak viszont nem örültek volna, ha egy zenekar, amely nem simulékony, nyugaton sztárrá válik. Arról, hogy mekkora sikerük volt kint, csak rövid tudósításokban számoltak be. Amerikában készült filmfelvételeket pedig egyáltalán nem láthatott a közönség.

Kalasnyikovot szállított Magyarország a függetlenségre törekvő Horvát Tagköztársaságnak a központi jugoszláv kormány megkerülésével 1990-ben. Mivel magyarázták a magyarok a tiltott fegyverkereskedelmet? Hova került a 36 ezer géppisztoly? Milyen előnyt várt az Antall-kormány az üzlettől?

Nem volt népszavazás, lakossági főrum vagy közvélemény-kutatás. Csak eldöntötték. Azt, hogy Pakson atomerőmű épül, amiről a paksiak a sajtóból szereztek tudomást. Egy diktatúrában – mindig így dőlnek el a nagy kérdések. Hiszen az átlagember úgyse érti, nem látja az összefüggéseket, arra pedig semmi szükség, hogy kérdéseket tegyen fel, ne adj isten vitatkozzon.

Egyetlen zenekar sem változtatott a világon annyit, mint a Beatles. Na, legyünk pontosak - ők voltak az elsők, akiket világszerte követtek és utánoztak. Hatottak a divatra, a hajviseletre, a gondolkodásra. Hogy a szocialista Magyarországra, pontosabban annak fiatalságára is hatottak? A Beatles a világban és Magyarországon.

Gyógybalzsamok, kenőcsök, befőttes üvegből burjánzó kristályok és a szomszédasszony jótanácsai – a csodavárás és a növekvő házipatikák története.

Lengyel kalózok antennákkal zavarták a pártpropagandát. Jelvényük egy elektromos ellenállás volt, a fegyverük pedig rádióadó. Varsóban az ellenállók blokkolták az állami televízió frekvenciáját, az ő műsorukat sugározták a helyén. Azt kérték: aki hallja az igazságot, kapcsolgassa a villanyt. Egész városrészek villogtak, így jelezték, hallják és egyetértenek.

Fűzték. Ha kellett ragasztották - aztán estéken át vetítették a csodát. És a szerelmesek kedvéért csöngettek a film vége előtt. Nyomtalanul eltűnt régi mozik és egy szakma, amely lassan szintén eltűnik. Varázslók, akik kis falvakba viszik el Hollywoodot, megszállottak, akik ünnepet csinálnak a filmnek. Mozik és mozigépészek a XXI. században.

Amikor terror volt Budapesten. 1998 nehéz éve volt a rendőrségnek. Az akkor mindennapos leszámolások mellett már politikusok ellen is követtek el merényleteket. Ezek emberéletet ugyan nem követeltek, de riadalmat keltettek. A bűnösök nem kerültek elő, a kérdések pedig még mindig a levegőben vannak.

Az ismert rádiós és tévés a 70-es, 80-as években olyan  népszerű műsorokat vezetett mint a Táskarádió vagy a Halló, itt vagyok. A 90-es években a televízióban ment nagy sikerrel több műsora. Szilágyi Jánosnál ma forgatott a 21. század stábja. A riporter arról beszélt, nem érzi magát 80 évesnek.    

A gyilkosság máig felderítetlen. Rejtélyes úton csempészték ki a Balaton mellől a kincset az országból. A kincsvadászok meg keseregnek, hogy nem vették észre. A Seuso-kincsek ma Nagy-Britanniában vannak, és lehet, hogy az araboké lesznek.

Ausztriában ténykedő magyar kémek. A magyar titkos ügynökök is ott voltak Ausztriában - hol a szovjeteknek, hol a franciáknak kémkedtek, segítették vagy épp pénzért árulták el Magyarországot. Elrabolták, szőnyegbe csavarva hozták Budapestre – kémek élete a XXI. századan.

Én nem akarok mindenáron férjhez menni – így szólt a hatvanas évek slágere. Annak idején, ha valaki mégis esküvőt szeretett volna, és az Istennek se találta a párját, akár már házassági hirdetést is feladhatott. Mások által csinosnak mondott, önhibáján kívül elvált, kalandorok kíméljenek - ilyen szövegekkel kerestek párt a nők, míg a férfiak inkább a jó kiállásukkal meg a biztos egzisztenciájukkal kérkedtek. Ma meg, elég felmenni az internetre. De vajon tényleg elég?

Évekre kivonták a gazdaságból a pályakezdő fiatalokat. Utat építettek, árvíz ellen védekeztek a katonák, de harcolni nem tudtak volna. Sokan trükköztek, hogy ne vigyék el őket katonának.

Egy asszony elmondja, hogy miért haragudott anyjára, apjára, akiknek a fényképét csak most, húsz éve tette ki a falra. A kereszténynek nevelt nő nagypolgári családja és a történelem: Fahidi Éva portréja.  

Egy külföldi tudósító élete csupa móka és kacagás - gondolják a kívülállók -, hiszen külföldön van! De mennyi ebből a móka és mennyi a rettegés? Közel kerülhet egy politikushoz? Vagy küzdött, és nem tudott meg semmi mást, csak pletykákat? Mindig jót evett a diplomatákkal? Netán jelentenie kellett? És egyáltalán, mire jó ez az egész, hiszen a külföldi újságok megírják az eseményeket?!

Páger Antal szeretett volna festő lenni, de aztán a sors a színészet felé sodorta. Magyarország egyik legjobb színművésze lett belőle, akinek kijutott a sikerből és s gazdagságból a Horthy és a Kádár korszakban egyaránt. Pedig a világháború után lepaktált a nyilasokkal, hirdette a Rákosi-rendszer propagandája. Az Argentínába emigrált színészről itthon úgy beszéltek, mint egy háborús bűnösről, aztán jött a fordulat és Rákosiék hazacsalogatták. A kommunista pártlapban cikket írtak, amikor Páger hazajött. Sosem vonták felelősségre, visszakapta budai villáját és még Kossuth-díjjal is kitüntették.

Páger Antal egy azok közül a zseniális művészek közül, akinek sorolhatjuk sikereit, tiszteleghetünk fantasztikus teljesítménye előtt, de... Szóval van egy de, ami nem egy apró hiba, vagy fiatalkori tévedés. Nem, annál sokkal szomorúbb. Olyan, amitől dühös lesz az ember. Olyan dühös, ahogy azt csak Páger tudná eljátszani.

Szocialista embertípus - ne legyen hosszú haja, vegyen nyakkendőt a Várkertbazárban rendezett ifiparki bulikban, és legyen ott a közösségi rendezvényeken. Ez nem volt nehéz. Ami nehéz volt, hogy azt várták el, hogy - legalább látszólag - úgy is gondolkodjunk, mint a szocialista ember, bár erről mindenkinek csak ködös fogalmai voltak. De megpróbálták megvalósítani. Egy egész várost építettek föl az elképzelt embertípusnak. Volt is móka belőle: a tervek állandóan változtak. A város aztán elkészült és mára élhetővé vált, mert a 60-as évektől hagyták, hogy úgy fejlődjön, ahogy lakói akarták.

’56-ban nyugatra szökött, de visszajött. Legnagyobb szerelme börtönbe került. Férfiak és férjek, akik szerették, avagy minden Psotáról. Mindenki azt mondja el, ami számára emlékezetes. A részletek mégis kiadják egy ember életét, művészetét.  

Folyton éhezett: ételre, életre, szerelemre – Psota Irén nemcsak a színpadon, hanem az életben is igazi tragika volt. A február 25-én elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőről, a Nemzet Színészéről egykori szerelmei mesélnek majd az RTL Klub XXI. század című műsorának március 1-jei adásában.

A szépség és a néha szörnyeteg, a búsképű lovag lobogó hajjal és a lánglelkű örökifjú tarkopaszon – Hegedűs D. Géza a XXI. században.

Mindenki külföldre akart utazni. A csoportos utazásokon résztvevőket rendszeresen megfigyelték. Mindenki tudott a jelentésekről, amelyeket maguk az idegenvezetők készítettek. De ez nem rettentette el az embereket, akik örültek, hogy Dél- vagy akár Nyugat-Európát is láthatják. Megfigyelők és megfigyeltek a XXI. században.

Száz éve sokkal több villamos járt Budapesten, mint ma, pedig jóval kevesebben éltek a városban. Mostanában a hosszúra nyúló felújítások miatt morgolódnak az utasok. Akkoriban a kalauznők megjelenése verte ki a biztosítékot. Mert mégis micsoda dolog az, hogy egy nő rászóljon a férfiakra és a jegyet követelje tőlük.

A diszkó Amerikából érkezett hozzánk, de meglepő módon a késői kádári kultúrpolitika mégis támogatta. A rockzenét agresszívnak és rendszerkritikusnak tartották, az új zene viszont alkalmasnak látszott arra, hogy a szocialista ifjúság szórakozzon, persze kulturáltan.

Egyetemisták tüntettek 1986. március 15-én, mert egy diáktársukat elvitték a rendőrök. A Lánchídon szerettek volna felmenni a várba, hogy miként elődeik, követeljék a fogoly szabadon bocsátását. A felfegyverzett karhatalom elég erősnek érezte magát, hogy szétverje a tömeget. De győztek-e?

A krimikben minden fekete-fehér: van a rosszfiú, és van a jó. Amikor esténként filmet nézünk, drukkolunk a nyomozónak és ellenszenvet érzünk a rosszfiúval szemben. Két-három film, amelyben – mondjuk – fekete szakállas férfi a rosszfiú, és észrevétlenül elkezdünk félni a fekete hajú, szakállas férfiaktól. Szórakozunk, de közben a világról alkotott képünk változik.

Sokkal több volt mint egy örökké jókedvű operett sztár. Sokat és nagyon jól játszott drámai szerepeket színpadon, a nyolcvanas évek elején pedig főszereplője volt a kor legabszurdabb rendszer-paródiájának. Rátonyi ekkor kockáztatta második alkalommal karrierjét. Először, pedig akkor, amikor a Rákosi diktatúrában eljátszotta Bóni grófot a habos-babos Csárdáskirálynőben.

Ha egy hatalom retteg a bukástól, akkor mindent tudni akar a polgárairól. Ellenőrizni akarja őket, tudni, hogy kivel, mikor és miért találkozik. Az egykori NDK, vagyis a Német Demokratikus Köztársaság élen járt ebben. Olyannyira, hogy a Balatonra külön brigádot telepített: felügyeljék a kelet-német nyaralókat.

Az első világháborúban a katonák sokszor nem értették, miért kell harcolniuk. A császárért? A hazáért? Hazafias lelkesedés, ellenségeskedés ide vagy oda, a bakák sokszor barátkoztak a fronton. Egyetlen ellenszer volt: a propaganda. Egy film arról, miként gyűlöltette meg magát a Magyar Királyság a környező népekkel, hogyan uszítottak magyarokat az egykori barátokra.

Aznap mi voltunk az utolsók. Több interjút adott már előttünk, így aggódtunk, vajon nem lesz-e fáradt, mire kameránk elé ül, és  ez a világhírű filmes, vajon szívesen beszélget-e velünk. Kár volt izgulnunk. Zsigmond Vilmos kedves volt, vicces és bőbeszédű. És még arra is volt ereje, hogy hosszan fotózkodjon velünk a forgatás végén. Az Oscar-díjas operatőrrel szívesen beszélgettünk volna még többször is, hisz olyan irigylésre méltó nyugalom áradt belőle. De erre már nem lesz több lehetőségünk. Január elsején, 85 évesen elhunyt. Rá emlékezünk.

Horváth Ádám a magyar televíziózás egyik legjelentősebb alakja. Hatvan éve tévézik, már akkor is a tévében dolgozott, amikor kivégezték Nagy Imrét, és vezető rendezőként ő mutatta be a kivégzett miniszter újratemetését. A Kádár rendszer alatt pedig elindította az egyik legnézettebb sorozatot, a Szomszédokat. Kapott érte hideget-meleget, de a biztos, hogy az egész ország nézte.

Most van némi választási lehetőség, nem úgy, ahogy annak idején a nagyszüleinknek, szüleinknek volt. Helyettük ugyanis 1948-ban az államosítással a rendszer döntött, ahogy a diktatúrákban szokás. Rákosi idejében, hogy ne legyen kettős nevelés, még a napközi is kötelező volt. A gyerekek reggeltől estig iskolában voltak. Ahol a jövő nemzedékét formálták, a saját hasonlatosságukra.

A mester több, mint 500 filmzenét írt. Nem fásulhatott bele – minden alkalommal meg kellett újulnia. Sokszor megénekelte az amerikai álmot, ő maga mégis iparos maradt, a ballonkabátos, szemüveges zeneszerző.

Harminc évvel ezelőtt egy fatüzelésű kályha vagy kandalló Budapesten ritkaságszáma ment. Mindenki gázzal fűtött, ez volt a legolcsóbb. Pedig voltak néhányan, akik sokat adtak volna a nyolcvanas években azért, hogy jegyzeteiket, kézirataikat a lángok közé dobhassák. Ha esetleg rendőrök jelentek meg a ház körül, szamizdat után kutatva.

Mindent tudott az állatokról és a természetről – mégis csalódások érték a simabőrűek között. Egy ünnepelt író élete különös házassággal, magánnyal, és mellőzöttséggel. Egy élet, mely nem hasonlított Matula bácsiéhoz, és melybe még az Államvédelmi Hatóság is beleszólt - Fekete István szárnyalása, bukása, majd újabb diadalútja.

Magyarország egyik legnagyobb sikeréről – és sajnos az egyik legnagyobb bukásáról készítettünk filmet. Utánajártunk az Ikarus busz teljes történetének. Következik a gázturbinás szuperluxus, a faros, a kétszázas, és Anna babája!

A Rangos, mert hát mindenki így hívta, az egyik Ász volt a Magyar Rádióban, akitől jó volt tanulni, akivel jó volt beszélgetni, és hallgatni, amikor kérdezett. Mindig megtudta, amit akart, egyszerre volt kemény és kedves, becserkészte, elaltatta, majd lecsapott interjúalanyára. Most mi kérdeztük.

Imádtuk a Kockás Magazint, mert a nyolcvanas években ott láthattuk a legtöbb képregényt együtt. Akkor még csak Rahan, Taraó és Pif lehetett kedvenc, no és a regényekből készült folytatásos képregények - igazi szuperhősökről, akik ilyen cicanadrágba és bőrszerkóba öltöznek, szó sem volt. Mert ők csak a rendszerváltás körül özönlöttek be és lepték el világunkat. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a kétezres években majd ők uralják a mozit. A hősök, akik amellett, hogy szuperek, kétségkívül komoly lelki bajokkal küzdenek.

A Jégbüfé a ritka csemegék lelőhelye volt, csodás tejszínhabos pohárkrémek élhetnek emlékeinkben, ami máshol nem igen fordult elő. Ahogy az is csak itt volt elképzelhető, hogy télen-nyáron lehessen fagyit kapni, ráadásul nem csak csokit és vaníliát, hanem még vagy hatfélét, ami sokáig még Budapesten is példátlan luxusnak számított. A pestieknek a krémeseken meg a presszókávén túl fontos találkahely is volt a Felszabadulás, később a Ferenciek terén álló Jégbüfé.  Amikor augusztus végén bezárt, sokan fanyalogtak, hogy nem is volt olyan jó a sütemény, meg hogy nem lehetett leülni. Mégis, a 63 évet megélt Jégbüfé valamiért legenda volt.

Nem csak a forradalmárok menekültek el 1956 novemberében Magyarországról. Hogyan jutottak át a határon? Miért lázongtak az élelem és a gyógyszerek ellen a magyarok Ausztriában? Miért vettek ujjlenyomatot tőlük a menekülttáborban? Válaszok a XXI. században.

Básti Lajosról köztudott, hogy sokat veszekedett a kollégáival, amiért nem figyeltek eléggé munkájukra. Amiért nem tettek meg mindent, ami elvárható volt. Básti Lajos nem szerette a nyegleséget, mindig tökéletes produkcióra törekedett. Fegyelmezett volt és kemény. És hogy miért? Adorjáni Bálint színművész segít a megértésben.

Több menekülthullám volt Magyarországon. Beszélhetnénk a trianoni döntés elől menekülők vagonlakásairól, a Tanácsköztársaság bukása miatt menekülőkről is, vagy, hogy kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, ám a ki- és bevándorlási hullámok közül most azokra emlékezünk, melyek csak pár nemzedéknyi ideje történtek. Melyekre még emlékeznek szemtanúk, áldozatok, vagy épp az ő gyermekeik. Így is bőven válogathatunk…

A múlt század vége, amikor a pillanat is sokkal tovább tartott. Klösz György egy szekérről, óriási kamerával készítette ráérős képeket. Kalapos hölgy és vidéki kastély, ősvillamos és Millenáris – a századforduló Budapestje.

Leszerelésük után kémkedéssel vádolták őket, engedély kellett a tartásukhoz. Szárnyas katonák és madáratléták a XXI. században.

A magyar párt és állami vezetőkkel a rendszerváltozás előtt elképzelhetetlen volt csak úgy egyeztetés nélkül interjút készíteni. Göncz Árpád mosolyogva és ráérősen válaszolt, hiába topogtak idegesen testőrei. Ismeretlenül is tegezett, nem tudott magázódni. Papp Gábor Zsigmond két órás filmjének rövidített változatát Szondi Vandával közösen állítottuk össze.