Mi a közös a Frank Herbert homokférgeiben, George Lucas űroperájában, H.P. Lovercraft szörnyhistóriáiban, Weöres Sándor verseiben és Göncz Árpád fordításaiban? Leginkább az, hogy mindegyikkel találkozhatott az ember a '70-es években a Galaktika sci-fi magazinban. Azt sokan még mindig csak találgatják, mitől robbant be a tudományos-fantasztikus irodalom már a Kádár-rendszerben, és hogyan lett a legendás lap főszerkesztője a korábban hithű kommunistának számító Kuczka Péter. 

Új időpontban és egy különleges adással várja a májust a XXI. század, az RTL kultúrtörténeti magazinműsora. Május 4-én Magyarország egyik legsikeresebb slágergyárosának, Horváth Attilának az életéről láthatnak filmet, kedvcsinálónak pedig mutatunk egy videót, amelyben Wolf Kati énekli el Kölykök a hátsó udvarból című Korál-dalt.

Az ötvenes években alakult, de a '80-as és ’90-es években élte fénykorát a kirakatrendező szakmunkásképző. De miért is volt szükség ilyesmire a rendszerváltás előtt, amikor a piacgazdaság és a verseny csak a hanyatló nyugat szörnyűségei voltak? Ráadásul a kirakatrendező a szabadság kis bástyája, vagy ahogyan Für Anikó színművésznő, egykori diákjuk mondta, majdhogynem „rezervátum” volt a maga idejében. Ami aztán nem akármilyen művészeket adott Magyarországnak. 

Két évtizede megszokhatták, hogy magas színvonalon, kellő alapossággal dolgozzuk fel a XX. század rendkívüli személyiségeinek életét, legyenek akár politikusok vagy művészek. Részletes és alapos képet adunk az előző évszázad legfontosabb eseményeiről úgy, hogy az aktuális jelen nincs hatással a feldolgozásra. A tényekkel szemben objektívek vagyunk és tárgyilagosak. És mindig van egy kis humor. Május 4-től új időpontban, minden szombaton 17.20-tól.

Melyek egy közelgő háború jelei? Észre akarjuk venni azokat, vagy inkább elfordítjuk a fejünket? A hétfői XXI. század a második világháború előtti évekkel foglalkozik, azt vizsgálja, milyen egyértelmű jelei voltak a következő nagy háborúnak. Mit tudtak róla az emberek és a sajtó, hogyan figyelmeztettek a háború lehetséges következményeire a politikusok? Vajon mit tanulhat ebből a mai ember?

Kassák Lajos otthagyta az iskolapadot, hogy lakatosinasnak, majd vasöntödei munkásnak álljon. És hónapokig gyalogolt, hogy eljusson álmai városába, Párizsba, hogy aztán csalódottan írja, „én láttam párist, és nem láttam semmit”.  Ahogyan az idézetből is látszik, helyesen írni nem tudott. Autodidakta, proletár költőként elismerték tehetségét, de a Nyugatosok megszólták kísérleti stílusát. Később mégis a magyar avantgárd irodalom és képzőművészet kiemelkedő alakja lett. Elkötelezett baloldali volt, de örök kívülálló maradt, egy pártokba és rendszerekbe tagozódni képtelen, független alkotó. Juhász Mátyás filmje mutatja be Kassák fordulatos életét a XXI. században.

A 20. század elejének virágzó intézményét a második világháborúban szitává lőtték, majd „a kommunista vezetés se kiköpni, se lenyelni nem tudta”. A Gellért Szálló vendégei között voltak hollywoodi filmcsillagok, főúri méltóságok, későbbi elnökök, művészek, politikusok, a magyar történelem fontos szereplői. A szálloda építészetileg is lenyűgöző, ott jártunkkor mégis azt éreztük, valójában az emberek töltik meg történetekkel a tereket. A Gellért nemcsak tanúja volt a történelemnek, hanem alakítója is. 

Harmincöt évvel ezelőtt, 1989. március 15-én a Petőfi-szobornál gyülekezett a tömeg, amely aztán több 10 ezer fősre duzzadva a Szabadság térre ment. Sok civil ruhás rendőr is volt köztük, de senki nem akart erőszakot, hiába fűtötte azzal az állami propaganda a közbeszédet, hogy néhány rebellis a tévészékház elfoglalására készül. Az ellenzéki szervezetek 12 pontos követelését a kor legnépszerűbb színésze, Cserhalmi György olvasta fel a Magyar Televízió lépcsőjén. De milyen út vezetett idáig?

Negyven éve az átlagemberek csak a szoros állami irányítás alatt lévő rádóból, televízióból és újságokból tájékozódhattak. Bár a szerkesztőségekben dolgozó újságírók próbálták tágítani a kereteket, a XXI. Századnak nyilatkozó veterán riporterek – Rangos Katalin, Havas Henrik, Horvát János, Pálfy G. István – mind beszámoltak olyan esetekről, amelyek demokráciában nem fordulhatnak elő. 1988-ban aztán hirtelen nagyot fordult a világ, és sosem látott szabadság köszöntött be a magyar televíziózásban – egy rövid időre.

Kovásznai György képzőművész a magyar animáció megújítója volt, mégis mint „irodalmi huligánról” jelentettek róla. Szívügye volt a munkások ábrázolása, de nem fogadta el az ötvenes évekbeli kliséket, munkásszállóba költözött, bányában dolgozott, hogy megújíthassa formanyelvét. A rendszernek mégis mellőzöttje lett, a főiskoláról eltanácsolták. A szabad művészet felé fordulva alkotta meg humoros, bátor és művészi filmjeit.

Kontráztak már durchmarsot? Vagy mondtak be egy Fedák Sárit? Ha értik, miről beszélünk, biztosan ismerik az ulti fortélyait. A szocialista erkölcs tiltotta a hazárdjátékot, de a kártyázást nem büntette, így bármikor, bárhol előkerülhetett egy pakli. Kádár János is nagy ultis hírében állt, igaz, csak filléres tétekben játszott. Kilyén Tamás filmje lerántja a leplet az ulti bonyolult szabályairól és a mögéjük rejtett hatalmas összegekről.

Amihez hozzáértek az arannyá változott. Volt köztük kereskedő, üzletember, orientalista, műpártoló-író, festő-műgyűjtő, informatikus, sőt hollywoodi forgatókönv író is. Koruk influenszerei voltak, villáikban fényűző partikat adtak, köreikbe tartozni kiváltságnak számított. Ez volt a Hatvany család, a dúsgazdag cukorgyárosok, akik közül a leghíresebb talán báró Hatvany Lajos volt. Kiket támogatott és mi okozta, ha csak ideiglenesen is a vesztét báró Hatvany Lajosnak? Kerekes Borbála ennek jár utána a XXI. században.

A család az évszázadok, kultúrák és egyének által formált fogalom. Bár régen inkább gazdasági kötelékként gondoltak rá, a XX. század második felétől érzelmi kapoccsá alakult. De beszélhetünk itt a szülők és a nagyszülők szerepéről, az asszonyok kiszolgáltatottságáról, vagy akár a családon belüli erőszakról, amelyet még mindig sokan elbagatellizálnak – mondván, egy-két pofon nem árt a gyereknek. Lázs Sándor Rózsa Sándor filmjén keresztül beszél örökérvényű értékekről és megmutatja az emberi kötelékek múlandóságát is.

Egy celluloidszalag az előző századból, amin Magyarország történetének egyik legnagyobb kaliberű szélhámosát kapták lencsevégre. A Horváth Menyhért álnéven futó svindler azzal házalt, hogy ő herceg Festetich Tasziló törvénytelen gyermeke. Ki volt ez a nemzetközi hírű csaló, hogyan vették filmre, és vajon születni kell-e arra, hogy valakiből sikeres szélhámos váljon? Borsody István filmje a XXI. Században.

Rendszerváltást akart a színházban 1989-ben Ruszt József, a neves színházi rendező és a Szegedi Nemzeti Színház 16 színésze. Egy fillér nélkül, hittel és tehetséggel hoztak létre országos hírű előadásokat, de ez is kevésnek bizonyult. A független színházi szférát sújtó, máig rendezetlen, rendszerszintű problémák miatt széthullott a társulat. Szikszai Ottilia filmje hétfőn tekinthető meg, a késő esti Híradó után.

A szakemberek szerint a globalizáció egyértelmű gazdasági előnyhöz juttatta a nyugati országokat a kommunista gazdasági blokkal, a KGST-vel szemben. Ám ezek az előnyök sok ellenérzéssel is jártak, hiszen kétirányú migrációt vontak maguk után. De, ha az emberek nem szeretik, akkor mégis mi haszna a globalizációnak és miért szükséges a migráció? Magyarországnak miért lenne elemi érdeke a bevándorlás elősegítése? Kiderül Lázs Sándor filmjéből.

Színes vagy fekete-fehér képek? Hagyományos analóg fényképezőgép, vagy digitális? Netán, ahogy az ma már általános, elég egy telefon is ahhoz, hogy jó fénykép szülessen? A fényképezés történetével foglalkozik a hétfő esti XXI. Század úgy, hogy közben fotósok, fényképekkel foglalkozó szerkesztők és kurátorok mondják el véleményüket és élményeiket.

Befőttesüvegben égette el rossz írásait, imádja az építészetet, az uszodát, főzött már furcsa lekvárokat és a legsikeresebb kortárs magyar krimiíró. Aki még soha nem adott tévéinterjút, és soha nem is fog. Szondi Vandával tett kivételt, aki a XXI. század számára készítette el Kondor Vilmos portréját, a műsort december 29-én, egy 50 perces különkiadásban láthatják az RTL nézői. 

Mi tesz valakit sztárrá? A tehetség? A kemény munka? A zsűrin múlik az egész, vagy csak a nézőkön? A szakértők szerint ma még nehezebb dolga van egy kezdő előadónak, mint fél évszázaddal ezelőtt. Akkor megvolt a biztos recept, hogyan törhet valaki a csúcsra, most csak találgatni lehet. Hogy milyen volt sztárnak lenni az egycsatornás szocializmus idején, és milyen a streamingszolgáltatók korában, kiderül Kiss Balázs filmjéből.

Antall József rövid pályafutásának végét a rák jelentette. Bár halálos betegségét próbálta titkolni a nyilvánosság elől, mégis kitudódott, a taxisblokád végén adott pizsamás interjúja legendássá vált. Életének hátralevő három évében még több kezelés, csontvelőátültetés és politikai fordulatok vártak rá, orvosaira nem mindig hallgatott. A rendszerváltó politikusra halálának évfordulóján a XXI. század korábbi adásrészletével emlékezünk.

Képzeljenek el egy miniszterelnököt, aki hisz a magyarok kivételességében. Hisz abban, hogy van sajátos és egységes magyar gondolkodásmód. Hisz Magyarország feltámadásában. Aki a tudomány válogatott eszközeivel akarja győzelemre vinni a vesztes országot. Aki állami propagandával szítja a gyűlöletet, miközben hívő keresztény. De ne képzeljenek el most már senkit, hiszen tudják, kiről van szó. Veress Kriszta filmje Teleki Pálról szól.

Demján Sándor, a Skála megálmodója régi vágású üzletember, a férfi, aki még Kádárra is rászólt. Határozott volt, kőkemény, kissé mogorva és szűkszavú. De hogyan lett a szegénységbe született gyerekből az ország egyik leggazdagabb embere? A rövid válasz erre az, hogy mindig tudta, mire van szükség és miből lehet üzletet csinálni, és sohasem félt kockáztatni. Ahogy mondják, nagy játékos volt, aki az orosz Kamaz vállalat privatizálásával teremtette meg hatalmas vagyonát. Halála után így emlékeztek rá egy nekrológban: Demján Sándor még csapatot épített, nem bandát, ő még a haza javát akarta, nem a haza javait. 

Gőzerővel dolgoznak a restaurátorok Horthy Miklós különvonatának étkezőkocsiján. A Turán felújításán az RTL XXI. század című műsorának stábja forgathatott. A vasúti kocsi 3 éve került elő Szlovákiából, ahol nyaralónak használták. A tervek szerint fél év múlva eredeti állapotában bárki megnézheti majd a szerelvényt, ami több szempontból is fontos része a magyar történelemnek. 

Egy egész korszakot neveztek el Kádár Jánosról, aki elődjéhez, Rákosi Mátyáshoz képest jóval kisebb hőfokon égette a vele kapcsolatos személyi kultuszt. A propaganda persze erős volt, de ebbe a gyerekkora nem igazán férhetett bele. Talán azért sem, mert akkor születésének körülményeiről is többet kellett volna elárulni, ami nem biztos, hogy illett volna egy kommunista diktátorhoz. Borsody István filmjében olyanok is megszólalnak, akik ismerték a Kapolyon élő kis Kádárt. 

A II. világháború pusztítása különösen súlyosan érintette Magyarországot és Budapestet. A világégés után a nyugati segélyszervezetek nagy mennyiségű adományt küldtek az országba, hogy ezzel enyhítsék az emberek szenvedését. Itthon Nyugatról visszatért magyarok segítségével intézték a segélyek célba juttatását, a XXI. század hétfő esti adásában olyanokat láthatnak, akiket emiatt meghurcoltak és bebörtönöztek. Pusztán nyugati kapcsolataik, és az onnan érkezett segélyek miatt váltak gyanússá, akikben nem bízott az állambiztonság. Még olyanokban sem, akik egyébként kommunisták voltak.