Slachta Margit, a feminista apáca, aki megmutatta, hogy még a legsötétebb helyzetben is van mozgástér a jóra

Slachta Margit 1920 tavaszán szólalt fel először a Nemzetgyűlésben, ő volt Magyarország történetének első női országgyűlési képviselője. Már évek óta a szegények, a társadalom peremén élők segítésével foglalkozott, de nem adományok gyűjtésével és nem is nemes felajánlásokkal törődött – mint tették akkoriban azt a nagyságos asszonyok. Ő a problémák okait kereste, valamint azt, hogy hogyan tud azokon változtatni.

Keresztény feminista lett, aki a női jogokért küzdött: azért, hogy a iskoláskorú lányoknak, a dolgozó nőknek és a házasságban élő asszonyoknak ugyanannyi joguk legyen, mint férfi társaiknak.

Sokan megmosolyogták a harmincas évei végén járó apácát, hogy mit keres a politikusok, a férfiak világában, de őt cseppet sem zavarta, ha naivitásán nevettek. Akkor sem, amikor a Horthy rendszer arisztokratái és akkor sem, amikor a második világháború után a kommunisták diktálták a szabályokat.

Saját apácarendet alapított, amelynek a rendházaiban aztán százak életét mentették meg. Magyarországon, ahol a többség nem tett semmit saját polgártársainak – szomszédjainak, kollégáinak, ismerőseinek – a jogfosztása, majd életük elvétele ellen, azért voltak néhányan, akik nem fordították el a fejüket. 

Slachta már a munkaszolgálatosok védelmében is felemelte a szavát, és akkor sem vonult háttérbe, amikor ő és a szociális testvérek társaságának tagjai életüket kockáztatva fogadtak be üldözötteket például a zuglói nyilasok elől. Úgy, hogy a Slachta-ház és a nyilasiroda a Thököly út és a Stefánia út sarkán, egymástól 10 méterre álltak.

A többi kiderül a XXI. század hétfő esti adásából.