„Kicsit túlzásnak érzem, hogy engem hibáztatnak” – interjú Puskás Petivel

Az idei Táborban minden volt: mentorviták, asztalcsapkodás, tanítás, ordítozó nézők. Te hogyan élted meg a versenyzők kiválasztását?  

Nehezen, mert izgultam, hogy mi lesz a végkimenetele a székes feladatnak, nyomasztott az egész helyzet. Enyém volt a legnagyobb csapat, nyilván ezzel megnehezítettem a saját helyzetemet is.

„Szégyen vagy” – ezt üvöltötte be neked valaki a közönség soraiból. Hogyan emlékszel vissza erre a pillanatra?

Az én anyukám szinte el sem mer jönni a fellépéseimre, mert annyira izgul értem, szóval én tényleg megértem a szülőket, akik ilyen helyzetekben hevesebben reagálnak a negatív kritikára. Viszont a beordítás egy kicsit túlment a határon. De nem akarok bántani senkit, mert alapvetően megértem a szülői ösztönöket.

Nemcsak a versenyzőket, de a mentorokat is összetörte néhány döntésed. A színfalak mögött milyen visszajelzéseket kaptál a mentortársaidtól?

Mindig átbeszélünk minden ilyet, de ehhez az is hozzátartozik, hogy a székes feladatnál mindenkinek van egy stratégiája, elképzelése. Valamelyikünk olyan típus, aki már előre tudja, hogy ki az a pár versenyző, akiért lelkesedni fog, és nem fogja tudni meglepni senki, maximum egy-két székcsere lehet. Én viszont a másik véglet vagyok. 

Gyakorlatilag egy katonai kiképzőt csináltam a versenyzők számára. Nekem is mindig vannak kedvencek a fejemben, de nincs meg soha, hogy ki lehet biztos befutó. 

Azt gondolom, hogy nagyon jó ez az új szabály, miszerint saját magunknak választjuk meg a versenyzőinket. Számunkra is sokkal súlyosabb minden döntés, senkit nem tudunk hibáztatni a választásainkért. A legvégén pedig egy tükörkép lesz a csapatunk, amiből ki lehet olvasni a saját zenei ízlésünket. Visszanézve az adásokat nekem is megfájdult a szívem egy-két versenyzőért, akiket felállítottam, de így alakult.

Való igaz, sok versenyzőt pár másodperc után leállítottál, miközben Laciék még adtak volna nekik esélyt. 

Akkor kell meglátni valakiben a tehetséget, amikor még nem sikeres. Populista hozzáállás, amikor valaki azt gondolja, hogy aki jól énekel, az azonnal üljön le. Én is hallom, hogy jól énekel, de az „extraságot”, amit X-nek nevezünk, azt nekünk kell megéreznünk. Azt a pluszt, ami miatt majd ki tud emelkedni a tömegből. Nem egy kórusba keresünk énekeseket. Olyan sztárokat keresünk, akik éveken keresztül meghatározóak tudnak lenni. És ez sokszor nem csak abban nyilvánul meg, amit mindenki hall. És ezt nem értik páran, de bízom benne, hogy a legvégén majd igazam lesz.

A Mentorházban igazolódik majd a korábbi intuíciód?

Azt gondolom, igen. Szerintem azok fognak jól teljesíteni, akiket nagyon vártam. Nekem egy jó visszajelzés volt Beri Zsolt, aki most jön velem a Mentorházba is, és senki nem értette, hogy miért viszem magammal. Ehhez képes Youtube-on letarolja a felkapott listát a dalaival. Én ezt hallottam meg benne a Válogatón és a Táborban is.

Az előző évadban mintha „buszmegállót” alakítottál volna ki a székes feladatnál, idén viszont ez korántsem volt így. Miért változtattál stratégiát?

Most voltak olyan versenyzőim, akikben nagyon hittem. Egyszerűen oda kellett ragasztanom őket a székhez, és nagyon erős előadónak  kellett jönnie, hogy felállítsam őket. A lányok kategóriája mindig, így tavaly is nagyon erős volt. 

Rengeteg lány énekelt feltűnően jól, de kevesen voltak, akiknél nem azt éreztem, hogy valakit utánoznak. 

Az előző évadban ezért is volt buszmegálló, mert ha valaki jól énekelt, leült, de a végén szerettem volna meghagyni azokat, akik nemcsak jól énekeltek, hanem különlegesek is. Így, hogy idén nincsenek kategóriák, nagyon sok eredeti versenyzőm, színes csapatom volt a Táborban.

A kritikáid ellenére sok helyzetben már most igazi mentorként kezelted a versenyzőket. Beri Zsoltot is magadhoz hívtad, hogy beszéljétek át, mi a gond, és a GHOST&BRO tagjait is te békítetted ki.

Az volt bennem, hogy itt van két a tehetséges ember, mint a GHOST&BRO, akiket tényleg bírtam, erre összevesznek. Valamit jól megláthattam bennük, ha már megint tele van velük a Youtube meg a TikTok. Nem azért vagyok ott a mentorok között, hogy bebizonyítsam, hogy rosszak, hanem éppen ellenkezőleg. Tévén nem jött át annyira, de a stúdióban tényleg letarolták a közönséget.

Voltak versenyzők, akiket elküldtél ugyan, de a mentortársaid megmentették őket. Péter Kitti például bekerült Erika lánycsapatába, Csukovics Kevint pedig Alex karolta fel. Milyen érzés volt látni, hogy a többi mentor is ennyire szívén viseli az embereid sorsát?  

Azt tudom mondani erre, hogy jól válogattam össze a csapatom. Még az általam elküldöttek között is volt olyan, akikben más mentorok meglátták a lehetőséget. Persze nekik is adott volt, hogy lecsapjanak ezekre az emberekre, de nem tették meg. Szóval kicsit túlzásnak érzem, hogy engem hibáztatnak, amiért ezek a versenyzők kiestek.

Nagy feszültségek árán, de kialakult a mentorházas csapatod. Mesélj róluk egy kicsit, miben lesznek erősek szerinted?

Volt egy általam nagyon felszínesnek tartott cikk, ami pont azt taglalta, hogy csak a családjuk hisz a versenyzőkben. Kicsit azt éreztem, hogy a cikk írója annyi fáradságot sem vett, hogy beírja a Google-be a versenyzőim nevét. Mert azt kell mondanom, hogy hatból négy versenyzőm már működő zenei produkció, sőt, valamelyikük már most sztár. Kiss Kevinnek már két száma is kijött, Spotify-on már közel 700 ezer hallgatónál, Youtube-on pedig lassan kétmilliónál jár. Beri Zsoltról ugyanezt tudom elmondani, az utolsó két dalát több millióan nézték meg. Beretka Ádám szintén sikeres underground szerző. Boros Macit is kritizálják, hogy szociális alapon jut előre az X-Faktorban, de a hozzászólások és a számok mégsem ezt mutatják. Miszlai Marci és Kornis Anna sikerét sem kell magyarázni, éneklésben ők is kiemelkedőek voltak. Összegezve, a mentorházas csapatom remélhetőleg nagy befolyással lesz a hazai zenei világra.

Boros Marcell az egyik favoritod, ezt sosem titkoltad. Mi fogott meg benne annyira?

Nagyon egyszerű: a különlegessége. Kivagyok attól, hogy sokan azt hiszik, csak szociális alapon juttattam tovább. Már bocsánat, de ebből születnek a dalok és a nagy egyéniségek! Én is akkor tudok igazán jó dalszöveget írni, amikor olyan különleges dolog történik az életemben, hiszen ez inspirál. Nyilván Marcinak van ez a vele született betegsége, ami ad neki egy különleges életutat és egy történetet, ezt pedig nagyon jól meg tudja fogalmazni a szövegeiben. Michael Jacksonnak sem volt  unalmas élete: sőt szerintem a tragédiái táplálták a tehetségét is.

És mit szólsz Kiss Kevin sikeréhez?

Kiss Kevin egy őstehetség, és ezzel nincs is tisztában. 

Még a forgatások alatt megkérdeztem tőle, hogy van-e valami új ötlete? Erre ő: „há’ tegnap volt 10 percem, beültem a budira aztá’ írtam egy dalt” – majd elkezdeni elénekelni... és olyat írt, hogy nem hiszed el. 

Egyszerűen fogalmaz, rosszul toldalékol néha, de hihetetlen dalszövegek jönnek ki belőle… Ő biztos, hogy meghatározó alakja lesz a magyar zenei életnek.

A Mentorház alatt is a szigorú éned fog dominálni a döntéshelyzetekben?

Lehet, hogy makacs leszek a különleges különcökkel kapcsolatban. Hiszek abban, hogy a zenei életben is az ilyen embereknek áll a világ.