Gyurcsík Tibi bármiből tud vacsorát főzni

Ez volt az első gondolatom, mikor elfoglaltam a szobám…
„Azt a mindenit!” Igazából megszólalni sem tudtam, annyira lenyűgözött a látvány.

Korábban is laktam már idegen helyen, amikor…

Kollégista voltam az egyetemen, bár az csak egy kis lyuk volt, ehhez képest. 100 éves bútorokkal, ahol a szobát is én festettem ki, hogy jobb kinézete legyen.

Ilyen volt az első reggelem…
Az összes reggelem egyforma, mert minden kis zajra felkelek, így én vagyok az első, aki a futárnak ajtót nyit a csengetésre :-)

Aki épp a konyhában ül vagy a tévé előtt. Jól esik, ha valaki mellettem ül olyankor.

Ezt szoktuk enni, inni…

Ez az, amiből sosem csinálok problémát, mivel kollégista voltam jó pár évig, ezért ügyesen mozgok a konyhában és mindig feltalálom magam. Szinte bármilyen alapanyagból lehet ételt főzni.

Így töltöm el lefekvés előtti szabad perceimet (óráimat)…
Még utoljára megnézem az üzeneteimet, válaszolok rájuk és elolvasom a híreket.

Ő segít a legtöbbet nekem abban, hogy…
Kocsis Tibóval bármit meg tudunk beszélni, akár zenei dologban tanácsot kérek, akár lelki támaszra van szükségem, számíthatok rá.

Ilyen a viszonyom a lakótársaimmal…
Jó a hangulat nálunk, nem telik el úgy egy napszak, hogy ne lenne jókedv, ami nekem nagyon fontos. Egy mosoly mindig gyógyít :-) Jó adni és kapni is!

Ez szokott járni a fejemben táncóra után…
Egy picit irigykedem a tánctanárra, én is úgy szeretnék táncolni, mint ő.

Ez szokott járni a fejemben énekóra után…
Két dolog jár a fejemben olyankor. Az egyik, hogy hihetetlenül hálás vagyok, hogy ilyen szakmai kezek közé kerültem, akivel jó együtt dolgozni. A másik pedig, hogy még mennyi munka vár rám, de hiszem, hogy meg lesz a gyümölcse.

Ebben a lakásban vendégeskedem leggyakrabban…
A legtöbbet a saját lakásunkban vagyok. Jobbára hozzánk jönnek át a többiek.

Ők jönnek át hozzánk leggyakrabban…
Alexa, Hajdu ikrek és Curtis aki mindig elvisz valamit a hűtőből.

Így választom ki a számaimat…
Legtöbbször Tibó tanácsát kérem ki, ha valamilyen új dallal állok elő, és persze megmutatom az énektanárnak is. Megvárom a véleményét és közösen megpróbáljuk „gyurcsíktibisre” alakítani.

Erre számítottam… Ezt kaptam…
Elképzeléseim voltak a versenyről, a stábról, a szakmai háttérről, a lakásról, de ehhez képest a valóság túltett mindenen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között fogunk élni, és hogy a legprofibb emberekkel dolgozhatunk, ezt máig alig hiszem el, örülök neki. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, bízom benne, hogy még sokáig.