Alakul a vastagcsabizált Fáraó

Ha valaki elkönyvelheti, hogy megnyert egy tehetségkutatót és megannyi női szívet, minden perce aranyat ér. Mert Vastag Csaba órarendje bizony komoly rendszerként tornyosul az énekes felett. Állandó mozgásban, jól teljesítve kell odatennie magát minden feladathoz. S ez a lista még hosszabbá vált, amikor megkapta (három előadás erejéig) a József és a színes szélesvásznú álomkabát Fáraójának szerepét a Madách Színházban. Nagy lehetőségekre pedig nem mondunk nemet, még a végkimerülés sem jöhet szóba. Vagy egy pillanatra talán mégis: „Körülbelül egy hónapja kiszáradtam és bevittek a kórházba, de utána rögtön pörögtem tovább.” A rögtönzött próba közben is gyorsan kapkodja be a szendvicseket, utána pedig irány a stúdió. Három óra alvás, és megint indulás. Sosincs megállás, a próbákon sem.

Rocky mozdulatok, erős csípő rángások, pá-pá-pá és lép és pá, és fenn a kéz az egekben, és éljen az a kézmozdulat és igen „Csabi, nagyon jól áll neked ez a stílus” megjegyzés Szirtes Tamástól, a rock pedig szexi. A próba teljes erőbedobással zajlik, Gallusz Nikivel is megy a tánc, a koreográfusok duója is mindent megtesz a megfelelő lépésekért, főleg mivel Csabának ez az egyedüli lehetősége, hogy tanulhasson. „Igyekszem elérni, hogy mindennap tudjunk próbálni, mert csak ilyenkor tudom megtanulni a lépéseket. Máshogyan nem is menne.” De érzi ám a boogie-t, igaz néhol megakad, olyankor jön a segítség, ismétlés ismétlés hátán. Ilyen ez a színházi virtus: folyton a tökéletesre törekedni.

S nem is kis szerep ám az övé, nagy nevek ugrottak már előtte az egyiptomi jelmezbe, Vikidál Gyula vagy akár Gesztesi Károly, sőt, legutóbb még Gáspár Laci is domboríthatott. Ilyenkor mi is mocorog az emberben: izgatottság, teljesítési vágy vagy akár frusztráltság? „A nagy nevekben nincs semmi frusztráló, inkább felemelő, hogy engem is jónak találtak. Főleg Vikidál után, hiszen ő azért az ország legnagyobb Valakije.” De előző előadásokat nem látott, nem nézett. Talán nem is baj, hiszen Gáspár Laci is megüzente: jobb, ha nem nézelődik, alakítsa ki a saját fáraóját. És igen, alakul az a vastagcsabizált Fáraó, nagyon is jól! „Az X-Faktorban is ugyanígy csináltam. Ott sem hallgattam meg sosem az adott szám eredetijét. Mindig magam próbálkoztam. Persze, később néha előfordult, hogy meghallgattam az igazit és rá kellett jönnöm, hogy az jobb.” De segítség volt a készülésben az is, hogy jó a szerep, mert humoros és maga a darab sem egy bedobozolt mű, hiszen együtt élnek a közönséggel. „A szerep megengedi, hogy interaktívak legyünk, kimutathatok a közönségre is például, bevonhatom őket.”

Nem mindenki tudja viszont, hogy nem ez az első ilyen fellépése az énekesnek, hiszen már tizenéves korában a Petőfi Színházban szerepelt, a RAP Színházban is főszerepet kapott, sőt egyik legjobb barátját, Mészáros Árpád Zsoltot is a musical világának köszönheti. S akkor a 2008-as elismerést – megkapta az év musical színésze díjat – ne is említsük. Így tapasztalat és emlék is akad, de mindez jó rég volt már ahhoz, hogy kicsit a feledés homályába merüljön. „Sok előnyöm nem származik belőle, rég volt már. Inkább egy újra felfedezését élem most a színháznak.” Választani azonban nem lehet a popszakma és a színpad között, mert a kettő annyira szorosan összefügg, hogy a döntés lehetetlen. „Nem lehet elválasztani a színházat és a popzenét. Egy színházi előadás is olyan, mint egy koncert, csak ott a nézők ülnek és nem állnak. Meg persze néhány mozdulat kötöttebb, megmondják, hogy mit hogyan kell csinálni.” Tehát, így együtt jó a kettő, kiegészítik egymást. Ami az egyikből hiányzik, megadja a másik. S ezzel az összhanggal sorra érhetik az új impulzusok és az új kalandok.

Egyet viszont ne feledjünk: Vastag Csaba ismét előtűnik a szétnyíló led-falak mögül, s X-ét a magasba emelve köszönti majd a közönséget, csak most nem, mint faktoros, hanem mint musical-es. S megszületik az X-Fáraó.