Gálvölgyi János: Ha öt embernek adtam három vidám percet az életében, akkor nem volt hiába

Pénteken hetvenöt éves lett Gálvölgyi János. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészt már gyerekkorában lenyűgözte, hogy mi lehet az arany rojtos, vörös bársonyfüggöny mögött a színházban, szeretett volna belelátni abba a világba, ott ülni a csodálatos színészek mellett.

A XXI. század születésnapi interjújában Gálvölgyi azt is felidézte, hogy az emberek milyen gyorsan elfelejtették az 1968-as sikerét. 

Nem voltam már érdekes az utcán, ha bementem a presszóba, már nem volt meg az, hogy itt a Gálvölgyi

– mondta. 

„Mellbe rúgta”, amikor első lánya születésekor a kórházban nem tudták, ki az a Gálvölgyi János, és megfogadta, hogy ha a második lányánál sem fogják tudni, abbahagyja, mert azt a szégyent nem tudná még egyszer elviselni.

A színész beszélt arról is, miért nem igazolt soha a Vidám Színpad társulatához, és miért érezte úgy, hogy lenézik a humoros színészeket, miközben a drámai színészeket „megeszi a fene”, hogy ők soha nem lesznek ugyanolyan ismertek. 

Ha az én színházi életemben valamilyen pozitív dolog felfedezhető, ahhoz tessék odaírni, hogy Darvas Ivántól van

– fogalmazott Gálvölgyi János, felidézve mindazt, amit a legendás színésztől tanult és kapott. „Vele együtt lenni olyan dolog volt, mint ha száz évig az Oxfordi Egyetemre járhattam volna.” 

Szót ejtett arról is, hogy az évek során milyen hatással volt a nézőkre: előfordult, hogy zokogva mentek oda hozzá, megköszönve azt a pár percet, amíg felhőtlenül nevettek, és minden más rossz dologról megfeledkeztek. 

Ha az 55 év alatt én adtam öt embernek három percet, akkor nem volt hiába, nem csináltam olyan rosszul a dolgomat.

Az interjút Borsody István készítette, az operatőrök Szabó-Biczók Szilárd és Jártas Viktor voltak. A beszélgetés egy másik részletét ide kattintva nézhetik meg az rtl.hu-n, a XXI. század teljes adását pedig az RTL+-on találják.