Bevásárlás, infláció, autóvezetés és az emberek – ezek lepték meg a villalakókat, amikor visszatértek a való életbe

A majdnem három és fél hónapig tartó játék ideje alatt a villalakók szinte semmit nem érzékeltek a külvilágból. Nem találkozhattak szeretteikkel és barátaikkal, de még bevásárlásra és autóvezetésre sem volt szükségük és persze lehetőségük.

Adódik a kérdés, hogy miket kellett újra megszokniuk, és milyen mindennapi teendők állították őket hatalmas kihívás elé?

Erről kérdeztünk a ValóVilág 11. évadának olyan játékosait, akik huzamosabb ideig voltak bezárva a luxusbörtön falai közé.

Meglepő drágulás

Sokan bizonyára nem tudják, de a villában minden villalakó leadhatja az igényeit, hogy mit szeretne enni, illetve milyen más élelmiszerekre, nasikra, üdítőkre van szükségük – amikor a játék menete és aktuális szabályzata ezt lehetővé teszi. A kinti életben viszont már nincs ott a műsor stábja, hogy bevásároljon nekik, így ezt maguknak kell megoldaniuk.

Én nem mindig irkáltam fel, hogy mi kell, hanem a többi villalakó megtette ezt helyettem. Annyira nem érdekelt, hogy mit eszek. Elvoltam bármiből, most pedig azon kell gondolkoznom, hogy mit egyek. A villában is volt, hogy Rico főzött nekem, most ez sincs

– mesélte VV Kriszti a bevásárlás során szerzett élményeit. VV Lissza például annak örült, hogy azt vehetett a boltban, amit csak akart és élvezte, hogy nézelődhet. A megemelkedett árak viszont már kevésbé tetszettek a villalakónak, főleg VV Riconak:

Megláttam az árakat és nem hittem a szememnek. Mielőtt bementem a villába, 400 forint körül volt egy zacskó chips. Az, hogy most 650, az egy vicc! Tátott szájjal néztem.

VV Reni szintén az inflációról panaszkodott: „Az árakon nagyon kiakadtam! Atyaisten! Például amikor bementem, még benzinár-stop volt, és az élelmiszerek sem kerültek ennyibe.”

Jó gépkocsi

Ha pedig az üzemanyagnál tartunk: a vezetés élménye is elveszett egy időre sokuknál. VV Reninek azonban nem csak a tankolás okoz gondot, ugyanis az autója műszaki állapota is hagyott némi kivetnivalót maga után. A lány egy akkumulátor cserével kezdett, hiszen az előző több hónap alatt teljesen lemerült az állásban.

A vezetés pedig egy csoda volt, újra otthon éreztem magam a volán mögött. A szabadság annyira jó érzés volt, arra mehettem, amerre akartam. Egyik reggel elkocsikáztam a Duna-partra is, nagyon jó élmény volt újra vizet látni, csak néztem, hogy folyik a folyó

– áradozott VV Rico.

A ValóVilág villájában a villalakók összesen kicsivel több mint egy tucat embert láthattak csak, így arra is kíváncsiak voltunk, milyen volt ilyen hosszú bezártság után új arcokkal találkozni. VV Lissza például teljesen sokkot kapott, amikor felült a HÉV-re és bezakatolt a belvárosba.

Élet taktika nélkül

„Kijöttem és mindenhol emberek voltak. Nem tudtam, hogy miért néznek – vagy megismertek, vagy csak én éreztem azt, hogy mindenki néz. De szerintem inkább felismertek” – mesélte VV Lissza. VV Krisztit pedig már a tömegközlekedés használata is új kihívások elé állította.

Ott kezdődött az egész, hogy a villában nem volt pénz és bankkártya a kezünkben egy jó ideig, ezért a bankkártyám például le is járt, és ezt csak akkor vettem észre, amikor fizetni akartam a jegyért. De az emberek… Beleszerettem mindenkibe. Csodáltam, hogy úristen, milyen szép mindenki! Csak hallgattam a zenét és nézelődtem. Csodálatos új arcokat látni, új tekinteteket és párokat, ahogy megölelik egymást.

De nem csak a mindennapi megszokásokba nehéz visszatérni ilyenkor. A villában például olyan bevett dolgokhoz, mint a mikroport használata, vagy a taktikázás, hamar hozzá lehet szokni.

VV Pirosnak az volt furcsa, hogy a kinti életben nem kell taktikáznia és mondhat bármit bárkinek. Kötelező dolgok közé tartozott minden villalakónak például az is, hogy – pár alkalmat leszámítva – végig hordják a mikroportot.

„Nekem az volt a furcsa, hogy nem volt rajtam kendő vagy mikroport. Nem lógott egyfolytában egy kis táska rajtam, amire folyton figyelni kell” – árulta el VV Piros.