Nem volt malacuk... IV. rész

2015. december 3. 22:25

Üdv! Csülök vagyok a minesotai törpemalac lakótársa ennek a három figurának, jelen pillanatban épp egy gépkocsiban száguldok Szonjával, ugyanis… hát, hogy is fogalmazzak, lenyúlt Jocótól. Mindig én voltam a zsarolási alap ebben a kapcsolatban, de most inkább az eseményekről, amikre nyilván az este látottak alapján következtetek:

Dávidra nehéz reggel vár, ugyanis a tokaszalonnájáig másnapos. Úgy próbált meg az esti italozásból az ágyába totyogni, mint vadmalac kuzinom a Margit hídra.

Ja és együtt ébredt egy szobamérleg-pusztító kétlábú versenykocával is. Impozáns teremtés, megboldogult anyámra emlékeztet, aki engem és kilenc testvéremet táplált egyszerre hullámzó emlőivel, s tartott melegen 130 kilónyi kenyérszalonnájával.

A további eseményeket csak Jocó elmondása alapján ismerem:

Dávid a vájúnál próbálta összecelluxozni a tegnapi este szilánkjait. A másnapos albérletek hőse az ABC tündér, aki azon a reggelen Bálint volt: pogival érkezett (na persze, pont akkor mikor nem vagyok jelen) még a Dávid által befedezett kedves koca is hozott a keltésztából, aztán persze felszívódott, mint a koleszterin a nyombélben.

Kb. itt ébredt rá a gazdi, hogy Szonja felvette a malaclopó köpenyét és elrabolt. Persze azonnal elindult hozzá. Igazi elvált gyerek vagyok, apu és anyu zsarolási alapja. Reméltem, hogy amikor találkoznak, nem vágnak egymás fejéhez sertéseket. Hehe.

Joci mást is mesélt, de meg kell valljam, hogy épp falatoztam ezért csak felszínes emlékeim vannak, ha minden igaz akkor…

Zsófi érkezett, hogy lazán lepasszolja a csemetéket Bálintnak, azonban fenntartásai voltak a lakás tisztaságát illetően. Nem értem, mire fel a személyeskedés, egy disznóól is lehet lakályos. Szerinte a legutóbbi látogatás óta azzal érvelnek a gyerekek, ha otthon kupi van, hogy de bezzeg apa is konzervdobozok közt hál egy sertéssel (ugye ez lennék én, de, hogy ez miért okoz problémát, azt nem tudom, mintha egy kolbász illatú párna nem volna remek nyughely). Nem mellesleg már sokadszor hoznak szóba negatív értelemben, sőt párhuzamba is állítanak Bálinttal, amit itt szeretnék kikérni magamnak, ugyanis egy magára valamit is adó hízó nem hagyja el a kondát.

Aztán valami sárdobálás kezdődött köztük, ha jól értem, az asszony egyedül utazna a szegény ember Párizsába, Prágába. Én mindkét várost utálom, egyikben knédlit, a másikban bort szolgálnak fel hozzám. Joci szerint Zsófi csak féltékennyé akarja tenni Bálintot. Vagy flekkenné? Oké, oké, az elmúlt napok, a folyamatos jövés-menés az én idegeimet is kikezdték.

Szóval „apa” felugrott „anyához” és veszekedtek, énértem! Szonját bírom, mert remekül tud köldököt fésülni, de mégiscsak tény, hogy apás malacka vagyok, jólesik néha kiborult ételes dobozokat csócsálni. És hát az a hatalmas szelet szalonna Szonja serpenyőjében, szóval… valami talán mégis igaz lehet abból, hogy kezd begolyózni. Még szerencse, hogy ez egy dramedy, önök pedig rajonganak értem. Mindenestre végül Szonjánál maradtam. Kicsit féltem.

Dávid eközben a dokinénihez ment kontrollra. Jocó annyival foglalta össze a történteket, hogy Dávid nyilván a rá jellemző vehemenciával udvarolt, vagyis sehogy. Az azért kiderült, hogy a dokinő nincs férjnél, vagyis biológiai és metafórikus értelemben is meggyógyíthatná szegény Dávid szívét. Tudták, hogy a szívbillentyű-műtéteknél sertés-donorszívet építenek be a betegekbe? Maguk pedig felfalják a jótevőiket, igazán nem szép!

Jocimama (a „nagymamám”) nem szívleli Szonját, nem csodálom, nincsenek egy hullámhosszon, az egyik resztelt máj a másik csülök pörkölt, ha értik. Nem értik, mindegy. A férfi klán felkérte Jocimamát takarítónőnek, amire szívjóságból rábólint, remélhetőleg az ólamra is rámegy. Félek, elhanyagolták az almomat míg távol voltam. Hogy villogjak kicsit a szórakoztatóipari ismereteimmel, itt egy videómontázsban húznak fel a srácok gyermekbarát bútorokat, majd Jocimama dióhéjban takarítási tanulságlevonást tart.

Ki kell szedni a szőrt a lefolyóból! Pisálni ülve logikus, kényelmes, tiszta, azaz nem csepeg mellé!

Most mondhatnám, hogy ilyen az, ha négy nőstényre éhes kan él együtt. De ez nem lenne igaz, mert egyikünket kiskorában kiherélték. Nem árulom el, melyikünket, személyiségi jogok is vannak a világon!

Jocó közben megismerkedik Dávid lányával, Noémivel, aki ott és akkor azonnal szerelmes lesz Jocóba –

nekem elhihetik, van konnektororrom az ilyesmihez – majd Joci visszatér hozzám és Szonjához valami papírokért (számla, banki kivonatok, ilyesmi), és tesz egy újabb gyenge kísérletet a visszaszerzésemre. Mivel Szonja cserébe Jocó vastagkolbászát követelte, maradtam.

A srácokat nem viselte meg különösebben a hiányom, kacagva anekdotázgattak, igazi sörszagú pasi este lett volna, ha nem telefonál Tamara és rontja el bulit azzal, hogy nem engedi Dávidhoz a srácokat a bűntanyára.

Este aztán rájöhettek, hogy nem vagyok ott, mert mind a hárman könnyeket hullatva zuhantak a párnáik közé. Ha távol vagyok, nincs kolbászból a kerítés.

Ez a szegény Bálint nem éri fel ésszel, hogy válnia kell, most éppen féltékenykedik az asszonykájára és a gyerekeket faggatja, hogy presszóznak-e anyával a hálószobában bácsik? Aztán hazaugrik és ott találja Jancsi bá’-t - a gyerekek magyartanárát. Persze jól meg is fenyegeti, pedig nem történt semmi, a balhé óta senki sem fölözte le Zsófi zsírosbödönét.

Dávid pedig végre rápirít Tamarára (180 fokon, kis lángon!), hogy márpedig ő akkor találkozik a gyerekekkel, amikor akar, nem mellesleg nem pénzt felesége válóperes ügyvédjére.

Én közben végre visszatértem a kanlakba! „Anyu” becserélt egy havi fizetésre. Hogy erről mit gondolok?

Végre én is jelen vagyok az eseményeknél, nem anekdotákból értesülök ólunk ügyes-bajos dolgairól. Mondjuk az igaz, hogy hazatértem után szunyókáltam egy kicsit, de fél szemmel láttam, hogy a srácok takarítottak, azóta állandóan szétcsúsznak a patáim a fényesre vikszolt parketten.

Na, megjött Zsófi és Tamara, hogy cérnakesztyűben végezzen rektális vizsgálatot a lakás legszűkebb zugaiban is. Gondoltam, én is köszönök nekik, de Tamara valamiért rossznéven vette a röfögésem. Nos, vannak, akik semminek nem tudnak örülni. (Bezzeg ha toros formámba jelentem volna meg vegyes savanyúsággal, biztos nem hisztizik) .

Eközben kiderült, hogy került Dávid ágyába a két lábon járó Zsíristennő! Erre nincsenek szavak, beszéljenek a képek:

Amúgy nyugi van. A gyerekek jönnek, gyerekek mennek… a konda újra egyben, mi baj lehetne.

Bálintot és a gyerekeket pont meghallottam, mikor az esti toalettre kocogtam, lefekvés közben ez a félkegyelmű még mindig az firtatja, hogy az asszony tart-e idegen kant az ólban. A nagyobbik kisfiú azt mondja, anya egyedül megy Prágába. Bálint megörül a hírnek, de én gyanakszom. Nem csak hagymával jók azok az agytekervények!

Reggel egy rigó mesélte, hogy az egész város egy őrült nőről beszél aki a melleivel zaklatta a békés járókelőket. Van egy sejtésem, hogy ki lehet.