2025. november 20. 16:00
A Chelsea és a Barcelona november 25-én ismét egymásnak feszül a Bajnokok Ligájában, az összecsapást pedig Magyarországon élőben kizárólag az RTL+ Premiumon láthatod. Ennek apropóján visszatekintünk a két klub egymás elleni BL-rangadóinak legemlékezetesebb góljaira!
Ez a cikk egy minisorozat része, amiben felidézzük a nagy párharc korábbi legendás pillanatait.
- Az 1. részben a BL-történelem egyik legnagyobb botrányát poroltuk le, amelynek hatására visszavonult kora egyik leghíresebb játékvezetője.
- A 2. részben annak jártunk utána, hogy mi lett később a 2012-es chelsea-s BL-hősökkel; mint ismeretes: Roberto Di Matteo csapata úgy nyerte meg a Bajnokok Ligáját, hogy az elődöntőben szinte teljesen esélytelenként kiejtette a címvédő Barcelonát, amely egy évvel korábban még minden idők egyik legerősebb futballcsapatának számított (és számít a mai napig az a 2011-es Manchester United-verő alakulat.)
Na, de akkor most jöjjenek azok a legendás gólok!
1. Ronaldinho Gaúcho varázslata (2005. március 8.)
A 2004/2005-ös szezon nyolcaddöntőjének odavágóját (Barcelona–Chelsea 2-1) már kitárgyaltuk, ez után következettjött egy nem mindennapi visszavágó.
Akkora meccs volt, hogy a Chelsea külön DVD-n adta ki!
Az angol együttes az első 19 percben Gudjohnsen, Lampard és Duff góljával 3-0-ra elhúzott, és az, hogy a végén egy (Ricardo Carvalho kapustámadása miatt) vitatott, mégis megadott John Terry-gól kellett a Chelsea 4-2-es győzelméhez és továbbjutásához, Ronaldinho Gaúcho pályafutása egyik legszebb – bár nála aztán tényleg sokáig tartana a (gól)szépségverseny – találatára is szükség volt.
A Barcelona támadást épített a pálya tengelyében. Iniesta passzolt Ronaldinhóhoz, aki a tizenhatos előterében vette át a labdát. Ricardo Carvalho, a világ akkori egyik legintelligensebb középhátvédje lépett ki, a kapuban Petr Cech állt, aki abban a szezonban rekordot döntött a kapott gól nélküli percek tekintetében a Premier League-ben.
A legtöbb játékos ilyenkor passzolna vagy megpróbálna cselezni. Ronaldinho azonban megállt. Egy helyben állva, mintha csak a Copacabanán táncolna, riszált egyet a csípőjével. Ez a pár másodperces „szamba” teljesen lefagyasztotta a védőket. Carvalho, aki arra várt, hogy Ronaldinho elinduljon valamelyik irányba, tehetetlenül nézte végig a folytatást.
Ronaldinho mindenféle lendületvétel nélkül, álló helyzetből, spiccel rúgta meg a labdát. A lövés elsuhant Carvalho lába mellett, és a jobb sarokba vágódott. Cech, a világ akkori egyik legjobb kapusa, mozdulni sem tudott. A labda már a hálóban táncolt, mire a Chelsea játékosai felfogták, mi történt.
Joe Cole később így emlékezett:
Ez egyike volt azoknak a futballpillanatoknak, amikor abban a másodpercben, hogy eltalálta a labdát, mintha megállította volna az egész stadiont.
„Mindenki csak a másikra nézett, hogy »mi folyik itt?«, mert teljesen a semmiből jött. Mi voltunk fölényben; 3-0 volt, vagy talán 3-1, és azt gondoltam: »Rúgunk nekik négyet vagy ötöt, ezek nem bírják velünk a tempót.
Aztán ő megcsinálta ezt... és csak annyi volt, hogy »hűha«. Mert semmi helye nem volt, mégis azzal a spicceléssel... még egy kis csavart is tett bele. Ezért volt ő a legjobb.”
2. Frank Lampard az alapvonalról (2006. október 31.)
A 2006/2007-es szezonban a sorsolás szeszélye folytán a két csapat már a csoportkörben találkozott. A Camp Nouban megrendezett mérkőzés (amely 2-2-re végződött) a Chelsea egyik legérettebb európai teljesítményét hozta. A csapat nemcsak védekezett, hanem nyílt sisakos küzdelmet folytatott. Ebben a környezetben született Frank Lampard gólja, lényegében az alapvonalról. Technikai nehézségét tekintve vetekszik Ronaldinho találatával.
A gól után azonnal megindult a vita: lecsúszott beadás volt, vagy tudatos lövés?
Lampard karrierje végéig kitartott amellett, hogy szándékos volt. A Sky Sportsnak például ezt mondta:
„Néha csak szórakozásból csinálom, de ez egyfajta technikai teszt is; mindenféle szögből és mindkét lábbal gyakorlom a lövéseket. Néha szörnyű érzés, amikor az ember folyamatosan elvéti a kaput, de a kemény munka végül meghozza a gyümölcsét.”
„Milliószor megcsináltam már úgy, hogy nem találtam kaput, most viszont bejött. Az első érintésem nem sikerült jól, de azt hiszem, pont ennek köszönhető a gól, hiszen így kerültem abba a szögbe.”
A lövés pillanatában valójában nem volt más választásom, mint átívelni a kapus felett. Meg kellett találnom a tökéletes röppályát, és fantasztikus érzés volt látni, ahogy behullik.
A bizonyíték: A visszajátszásokon látszik, hogy Lampard pillantása a lövés előtt egy tizedmásodpercre a kapura irányul, nem pedig a középen érkező társakra. A testtartása is inkább a lövést, mintsem a beadást készítette elő.
3. Andrés Iniesta lába elsült (2009. május 6.)
A 2009-es Bajnokok Ligája elődöntő visszavágója a futballtörténelem egyik legvitatottabb fejezete. Guus Hiddink, a Chelsea ideiglenes menedzsere, tökéletes ellenszert dolgozott ki Pep Guardiola elsőszezonos Barcelonája ellen. Míg Guardiola a totális futballt hirdette, Hiddink a totális fegyelmet.
Az első mérkőzés 0-0-ja után a Stamford Bridge-en a Chelsea a 9. percben vezetést szerzett Michael Essien révén. A ghánai középpályás egy kipattanó labdát 22 méterről, bal lábbal, elemi erővel bombázott a léc alá. Essien később úgy nyilatkozott: „Ez volt a két legszebb gólom egyike, sajnos a végeredmény miatt keserédes emlék.”
Aztán a játékvezető, Tom Henning Øvrebø vált főszereplővé, több büntetőt is számon kértek rajta a chelsea-sek (bár a barcelonai Éric Abidal kiállítása sem volt épp ezerszázalékos piros lap!), erről majd egy külön cikkben emlékezünk meg.
A lényeg most az, hogy nem született meg a mindent eldöntő második Chelsea-gól, így a Barca előtt adott volt a lehetőség, hogy egy (idegenbeli) góllal továbbjusson.
Na igen ám, de már a 93. percben jártunk, és még mindig nem volt egyetlen kaput eltaláló lövésük sem a katalánoknak...
Az utolsó rohamra indult a Barca. Dani Alves ívelt középre a jobb oldalról. A labda nem volt pontos, de John Terry fejese rövidre sikerült. A labda Michael Essienhez került, aki azonban nem tudott felszabadítani, szinte lyukat rúgott. A labda Lionel Messihez került a tizenhatos bal csücskénél.
Messi, akit egész meccsen hatástalanítottak, ebben az egy pillanatban szabadon maradt. Észrevette a tizenhatos előterében, teljesen üresen érkező Andrés Iniestát. Ahelyett, hogy egyéni akcióba kezdett volna, higgadtan visszagurította neki a labdát.
Iniesta nem vette át, hanem a jobb lábának külső felével, elképesztő technikával lőtte meg a labdát. A játékszer a levegőben kifelé csavarodott, elkerülve a vetődő Petr Cech ujjait, és a bal felső sarokban kötött ki, érintve a kapufát.
A gól után elszabadult a pokol. Pep Guardiola őrült sprintbe kezdett az oldalvonal mellett – ez a kép a modern Barcelona-éra születésének szimbóluma lett.
A Chelsea játékosai összeomlottak. A lefújás után Didier Drogba a kamerákba üvöltötte a híres mondatot: „It's a fucking disgrace!” (Ez egy k*rva nagy szégyen!), amiért később eltiltást kapott.
Ez a gól nem csupán egy meccset döntött el. Ez tette lehetővé a Barcelonának, hogy megnyerje a 2009-es BL-t, és végül azt a naptári évet hat trófeagyőzelemmel zárja!!!
Ha Iniesta lövése kicsivel feljebb megy, a Guardiola-korszak talán sosem válik legendává, és a Chelsea már 2009-ben megnyeri fennállása során először a Bajnokok Ligáját. Így 2012-ig kellett várnunk, és persze akkor is volt egy nagy párharc, nagy gólokkal… az angol és a katalán sztárcsapat között!
4. Ramires emelése (2012. április 24.)
Három évvel a 2009-es dráma után megint egymás ellen elődöntőzött a Barcelona és a Chelsea. A Chelsea ekkor egy öregedő csapat volt, amelyet a szezon közben kinevezett Roberto Di Matteo irányított. Az első meccset Londonban 1-0-ra megnyerte Drogba góljával, aztán jött a visszavágó.
A 35. percben Sergio Busquets kiegyenlítette az összesítést. Két perccel később John Terry, a Chelsea kapitánya, teljesen feleslegesen térden rúgta Alexis Sánchezt, labda nélküli helyzetben. Jogos piros lap. A Chelsea tíz emberrel maradt a világ legjobb csapata ellen, idegenben. Épp ezért amikor a 43. percben Iniesta megszerezte a Barcelona második gólját (2-0, összesítésben 2-1), a Chelsea helyzete reménytelennek tűnt.
A 45+1. percben, az első félidő hosszabbításában történt a csoda. Frank Lampard, a csapat szellemi vezére, szerzett labdát a saját térfelén. Felnézett, és észrevette Ramirest, aki emberfeletti energiával sprintelt a jobb oldalon, a Barcelona feltolt védelme mögé kerülve. Lampard passza tökéletes volt. Ramires teljes sebességgel érkezett a labdára a tizenhatos vonalánál. Víctor Valdés ismét elkövette a hibát, hogy túl hamar indult el kifelé, próbálva szűkíteni a szöget. Ramires egy finom, laza mozdulattal alányúlt a labdának, és átemelte a kapus felett.
A gól mögötti történetet maga Ramires később tárta fel: „A meccs előtti edzésen David Luiz odajött hozzám, és azt mondta: »Rami, ha a kapus kijön, emeld át rajta.« Megpróbáltam párszor edzésen, de őszintén szólva, a labda egyszer sem ment be!
De a meccsen, abban a pillanatban eszembe jutott David tanácsa. Láttam Valdést jönni, és tudtam, hogy ez az egyetlen út.
Ez a gól volt a párharc igazi fordulópontja. A szünetre úgy mehetett a Chelsea, hogy továbbjutásra állt, ez mentális erőt adott a második félidő heroikus védekezéséhez.
5. Fernando Torres 50 millió fontos törlesztése és Gary Neville „orgazmikus” kiáltása (2012. április 24.)
A második félidőben a Chelsea olyan defenzív teljesítményt nyújtott, amilyet ritkán látni. A formáció gyakorlatilag 6-3-0-ra alakult át: Drogba (majd később Fernando Torres) is gyakran balhátvédként védekezett. A statisztikák elképesztőek voltak:
a Barcelona a két mérkőzés átlagában 73%-ban birtokolta a labdát, és 1537 sikeres passzt hajtott végre (782-t az odavágón, 755-öt a visszavágón). Ez közel ötszöröse a Chelsea 329 passzának (194 és 135). Végül azonban mindez kevésnek bizonyult – ahogy a szögletarány is hiába volt 18 a 2-höz a teljes párharc során.
Lionel Messi a 49. percben büntetőt hibázott (a lécre rúgta), ez tovább növelte a drámát. A Barcelona mindent egy lapra tett fel, a védőit is előreküldte.
A 80. percben Fernando Torres állt be Drogba helyett. A spanyol csatár, aki 50 millió fontért érkezett, addig a Chelsea-nél nem találta a formáját, és rengeteg kritika érte gólszegénysége miatt. A feladata a védekezés és a labdatartás volt. A 92. percben Ashley Cole vágott ki egy labdát a saját tizenhatosáról. A Barcelona teljes csapata a Chelsea térfelén volt, kivéve Víctor Valdést. Fernando Torres a félpályánál állt, teljesen egyedül. Mivel a saját térfeléről indult (bár a határvonalon táncolt), nem volt les.
Torres elindult a labdával. Előtte üres volt a pálya. Ez volt a Chelsea-szurkolók számára a leghosszabb néhány másodperc. Mindenki attól félt, hogy a „régi”, önbizalomhiányos Torres elhibázza. De a csatár hidegvérű volt. Elhúzta a labdát Valdés mellett jobbra, és az üres kapuba gurított.
Gary Neville, a Sky Sports szakkommentátora ekkor produkálta a legendás reakcióját, amelyet a futballvilág azóta „Goalgasm”-ként (gól-orgazmusként) ismer.
Torres gólja nem a továbbjutást döntötte el (hiszen már Ramires góljával, a 2-1-es vereséggel is továbbmentek volna idegenben lőtt góllal), de lezárta a meccset. Ez volt a kegyelemdöfés. A gól után a Barcelona játékosai a földre rogytak.
Ez a pillanat jelentette a Guardiola-éra szimbolikus végét a Barcelonánál, ekkor érezte úgy az edző, hogy kiégett, hogy már nem tudja motiválni a csapatát. Hamarosan távozott is a klubtól. A Chelsea pedig később, legalább ennyire drámai körülmények közepette, a Bayern München ellen, annak az otthonában megnyerte a döntőt.
