Az utolsó pillanat titkai: orvosok és nővérek mesélnek, mit látnak a haldoklók
2025. augusztus 28. 7:50
Vajon mit lát az ember az utolsó pillanatban? Orvosok és nővérek őszintén mesélnek arról, hogyan változik a látás, milyen belső képek és emlékek jelennek meg, és mi adhat megnyugvást az élet végén. Szeretet, fények és ismert arcok, ezek sokszor fontosabbak, mint bármi más a külvilágból.
A látás lassan beszűkül
Több szakember egybehangzóan állítja, hogy a halál előtti percekben a látás gyakran fokozatosan beszűkül, mintha egy alagútban nézne előre az ember. A perifériás látás elmosódik, a színek fakóbbá válnak, a fények pedig túl erősnek vagy épp tompának tűnhetnek.
Arcok és fények
A nővérek beszámolói szerint az utolsó pillanatokban a betegek gyakran a hozzátartozók tekintetét keresik, mintha biztosítani akarnák magukat, hogy nincsenek egyedül. Másoknál a fények válnak meghatározóvá: egy ablakon beáradó napsugár, a mennyezeti lámpa sziluettje, vagy akár egy kórházi monitor kékes derengése.
Belső képek és emlékek
Érdekes, hogy sok beteg a halálhoz közeledve már nem is a külvilágra figyel, hanem belső képeket, emlékeket „lát”. Orvosok szerint ez részben az agy oxigénellátásának változásával magyarázható, részben pedig azzal, hogy a tudat a fizikai érzékelésről a belső világra fordul.
A világon minden embert foglalkoztat egy kérdés: milyen érzés meghalni? Mi történik velünk, a lelkünkkel, amikor meghalunk? Mi hogyan zajlik a halál pillanatában? Mit látunk és érzékelünk, amikor a testünk már feladja? A tudományos világban ez a kérdés megosztó, sőt, a szakemberek sokszor lesöprik az ehhez kapcsolódó elméleteket. Most erre keressük a választ. Vannak, akik visszajöttek a halálból, és most el is mondják, milyen a túloldal
A megnyugtató jelenlét ereje
Az egészségügyi dolgozók egybehangzóan vallják: az utolsó látványt sokszor a szeretet és a jelenlét határozza meg. Egy ismerős arc, egy kéz, amit még utoljára megszoríthatnak, ezek sokkal fontosabbak, mint a tárgyi környezet. Szívszorító történetek a szeretet erejéről:
Nem mindig szomorú
Bár a téma súlyos, több nővér elmesélte, hogy voltak betegek, akik az utolsó pillanatban mosolyogtak, mintha valami szépet láttak volna. Egyesek szerint ez lehet egy régi emlék, egy szeretett arc, vagy valami, amit már nem tudunk innen megérteni.
A szakemberek szerint az utolsó pillanatok látványának változása mögött gyakran tudományos magyarázat is rejlik. Az agy oxigénellátása csökken, a neurotranszmitterek szintje megváltozik, és ez befolyásolja az érzékelést: a fények élénkebbé vagy tompábbá válhatnak, a színek elhalványulhatnak, és a perifériás látás beszűkülhet. Ugyanakkor a belső képek és régi emlékek felidéződése is segít a tudatnak a fizikai valóságról a belső világ felé fordulni, mintegy búcsúzni a külvilágtól.
Cser Zoltán, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára szerint náluk tanórákon lehet felkészülni a halálra. A halál ténye biztos, az időpontja bizonytalan. Sokan azért félnek a haláltól, mert a kultúránkban nincs benne a halálra való felkészítés.