Degeszre keresheti magát, aki álhíreket terjeszt

Szexuális visszaélésekkel vádolt meg egy ismert újságírót a mesterséges intelligencia. A hiba áldozata Dave Fanning lett, aki ismert DJ és még egy talk-show házigazdája is Írországban. Leginkább azoknak mond valamit a neve, akik ismerik a U2 történetét, ugyanis neki köszönhető a befutásuk – írja a New York Times (NYT). Az álhír a BNN Breaking nevű oldalon jött le azzal a felütéssel, hogy „egy ismert ír műsorvezetőt vádolnak szexuális visszaélésekkel”, amihez Fanning képét tették. Ez aztán a Microsoft tulajdonában levő MSN-en landolt, ami ugye az Edge-böngészőkön az alapértelmezett kezdőlap, így rengeteg emberhez eljutott. A cikket egy nap után törölték, de Fanning most perel rágalmazás miatt, ugyanakkor nem lesz egyszerű dolga, mert a BNN május 22. óta nem elérhető, de a Microsoftnak is felelnie kell az MSN-en népszerűsített kamuhír miatt. Annyit közöltek az üggyel kapcsolatban, hogy szerződést bontottak a BNN-nel.

A lap két éve üzemelt és látszatra egy komoly újság benyomását keltette. Havi 10 millió látogató, a Washington Post, a Politico és a Guardian is hivatkoztak a BNN történeteire. A Google Newsba is gyakran bekerültek a cikkeik, tapasztalt újságírók voltak megjelenítve szerzőként. Azonban így is észre lehetett venni, hogy valami nem stimmel a BNN-nel, a szerzőik hosszú cikkeket publikáltak, akár percenként és a nyelvezete a mesterséges intelligenciára (MI) utalt. Az oldal bemutatkozó lapján pedig négy természetellenes kezű – aki már generált MI-vel képet, az tudja, hogy ez mit jelent – gyerek volt látható, akik a klaviatúrát püfölték.

A NYT szerint láthatóan a mesterséges intelligencia írta a cikkeket és az, hogy átvették a híreiket meglehetősen riasztó. Az online médiában már évek óta megy a verseny a reklámbevételekért, előnyben részesítve a gyors megjelenést és a mennyiséget, ami a minőség rovására ment/megy. A BNN-nél fillérekért alkalmazott szabadúszók és algoritmusok állították elő az álhírek nagy részét. A szakértők szerint a példa ragadós lehet – főleg, ha kiszámolják, mennyiért lehet így működtetni egy hírportált – az MI terjedése, illetve fejlődése az újságírók munkáját fenyegeti, miközben egyre több lesz az álhír. Az így generált tartalmak ráadásul a keresőkön is előkelő helyet foglalnak el, amit szintén az MI-nek köszönhetünk, hiszen annak segítségével tökéletesen az algoritmusokra szabott tartalmat lehet létrehozni. A közösségi felületeket már így is elárasztották a kamufotók, sokkal súlyosabb következményekkel járhat, ha újságok hoznak le ilyeneket, mert azzal megroppan a bizalom a média felé.

A BNN egyébként nem először hozott le kamuhíreket, amivel komoly kárt okozott. Három cikk is megjelent náluk egy San Francisco-i politikusról, Dean Prestonról, az egyikben azt írták róla, hogy „vitathatatlanul a leggerinctelenebb és legelviselhetetlenebb politikus, akit a város valaha látott”. A slusszpoén, hogy a lap alapítója, Gurbaksh Chahal egy megjegyzést fűzött a cikkhez, amiben a pártatlanságukról nyilatkozott. Egy másik cikkben egyenesen Preston lemondásáról írtak, miután az állítólag összeveszett Elon Muskkal. A probléma az volt, hogy nem a hivatalát hagyta ott, hanem a Twittert, ráadásul az SFGate-nek Preston arról panaszkodott, hogy a cikk tele volt olyan idézetekkel, amiket ő sohasem mondott. Összesen 18 órát élt a cikk, de ennyi idő alatt is komoly károkat okozott. Ha ez nem lenne elég, Chahal ezután arról panaszkodott, hogy a politikus nem is kereste meg őket, de gyorsan lebuktak, mivel Preston sajtófőnöke kapásból helyreigazítást kért. És a harmadik cikk még hátra volt, abban arról „írtak”, hogy Prestonnak köszönhetően nőtt a hajléktalanok száma San Franciscóban. Az ilyenfajta kicsinyes bosszú nem volt szokatlan a lapnál: miután az ír műsorvezető pert indított, akkor a BNN-en megjelent egy cikk, hogy csak azért ment bíróságra, mert pénzt akar.

Hany Farid, a Berkeley Egyetem professzora, aki a deep fake jelenséget és a hírhamisításokat vizsgálja, arra hívta fel a figyelmet, hogy a Prestonról szóló cikkek szerzője másfél nap alatt 70 cikkben volt feltüntetve szerzőként és átlagban 500 szavasak az anyagai. Ez egy ember számára lehetetlen mennyiség, ha mindegyiket tisztességes módon megírja.

Ennek is megvan az oka: teljesen más módszerrel dolgoztak a BNN munkatársai. A New York Times megkereste Kasturi Chakrabortyt, azt az indiai újságírót, aki a Fanning sztorit „aláírta”. Kiderült, hat hónapig dolgozott a lapnak, ahol elsősorban pakisztáni, india és nigériai újságírókat alkalmaztak távmunkában, havi ezer dollár körüli összegért, ami számukra igencsak jó fizetésnek számított. Volt, aki összekeverte a BNN Bloomberggel (ez egy kanadai üzleti újság) a BNN Breakinget (ami ugye a kamuhíreket író lap), azért csatlakozott a csapathoz. Az egykori alkalmazottak meséltek a NYT-nak, a munkamódszerükről. 

Bár vihettek saját sztorit, de elsősorban azt várták tőlük, hogy mesterséges intelligenciát használjanak a cikkek előállításához. 

Elmondásuk szerint más lapok cikkeit feltöltötték az MI-be, ami készített egy szemlét, aztán ez került be a BNN rendszerébe. Így már meg lehet csinálni 70 anyagot másfél nap alatt. Azt is kérték az újságíróktól, hogy ellenőrizzék és javítsák az így született cikkeket, de akkora volt a hajtás, hogy ez általában elmaradt.

Az újságíróknak ez nem tetszett, de a tulajdonos ragaszkodott ehhez a munkamódszerhez, később a szerkesztőségi rendszer már random hozzáadta a nevüket az anyagokhoz, ami alaposan megtépázta a hírnevüket. Az iraki Hemin Bakir újságíró amikor ezt szóvá tette, kirúgták. A Fanning-sztorihoz is így került Chakraborty neve, a képet pedig az MI rendelte hozzá.

Kriptó, covid, álhírek

A lap tulajdonosa, Gurbaksh Chahal is megér egy misét. Az Indiában született és Észak-Kaliforniában nevelkedett férfi általában a legfelkapottabb üzletágakban jelenik meg. A kétezres években az online hirdetési piacon dolgozott és dollármilliókat keresett, amikor a kriptovaluták megjelentek, abba fektetett, míg a koronavírus-járvány idején covid-tesztekkel bizniszelt a New York Times szerint. A mesterséges intelligencia felfutásakor a BNN-t indította el.

A BNN Breaking azonban csak a jéghegy csúcsa. A NewsGuard 840 olyan híroldalt talált eddig, amelyeknél az újságírókat a mesterséges intelligencia helyettesíti. Ezek 16 nyelven érhetőek el, van arab, kínai, cseh, holland, angol, francia, német, indonéz, olasz, koreai, portugál, orosz, spanyol, filippínó, thai és török. Általában megtévesztő neveken futnak, van például iBusiness Day, Ireland Top News és Daily Time Update, ami arra utalna normál esetben, hogy egy átlagos hírportálon járunk. A cikkeik gyenge minőségűek és nagyon gyakran olyan álhírekkel operálnak, mint hírességek (kamu)halála, vagy politikusok olyan bombasztikus kijelentései, amelyeket sohasem mondtak.

Az álhíroldalakkal az algoritmusok segítségével automatikusan elhelyezett reklámokkal lehet nagyot szakítani. A NYT-nak Sander van der Linden, a Cambridge-i Egyetem szociálpszichológia professzora és az álhírek szakértője azt mondta, az ilyen hirdetések elterjedése lehetővé teszi, hogy az MI-vezérelt híroldalak alacsony minőségű, kattintásra épülő tartalmak tömeges előállításával bevételhez jussanak. Ezzel persze a hagyományos újságírást tönkreteszik, mivel a hirdetési tortából – aminek egyre nagyobb részét teszik ki az MI-vezérelt reklámok – kevesebb bevételre tesznek szert, ráadásul a működésük is drágább, mivel emberek készítik azokat. A Google egyébként már próbálja felvenni a harcot az MI-újságokkal, márciusban bejelentették, hogy a spamszűrőjükön „csavartak” egyet, kérdéses, ez mire lesz elég. Ahogy a BNN megszűnt, megjelent egy másik Gurbaksh Chahal-féle oldal, a TrimFeed. Azonban, amikor megtudta, hogy a sajtó foglalkozni fog az ügyeivel, az oldal eltűnt az internetről.

Nyitókép: Getty Images